fm br Duke Do rites
505.9 5v TERMESZETRAJZI FÜZETEK.
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SEGÉLYÉVEL
KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM.
SZERKESZTI
MOCSÁRY SÁNDOR.
TIZENNYOLCZADIK KÖTET. 1895.
NYOLCZ TÁBLÁVAL.
TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. Vol. XVIII. 1895. Cum 8 tabulis.
ZEITSCHRIFT FÜR JOURNAL POUR PERIODICAL OF
ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- | LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- | ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY LOGIE UND GEOLOGIE NEBST | NÉRALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC AND GEOLOGY BESIDES A UNE REVUE POUR L'ÉTRANGER. REVIEW FOR ABROAD. WITH THE SUBVENTION OF THE ACADEMY OF SCIENCES.
EINER REVUE FÜR DAS AUSLAND.
MIT SUBVENTION DER UNGAR. SUBVENTIONNÉ PAR L'ACAD.
AKADEMIE D. WISSENSCHAFTEN. DES SCIENCES. HERAUSGEGEBEN VOM UNG. PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. | EDITED BY THE HUNG. NAT. NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. DE HONGRIE A BUDAPEST. MUSEUM AT BUDAPEST.
BUDAPEST.
A MAGYAR NEMZETI MÜZEUM TULAJDONA.
L3
de EA
AT nyoMDA
AE
SZERKESZTI
MOCSARY SANDOR.
TIZENNYOLCZADIK KÖTET.
UND GEOLOGIE NEBST REVUE FÜR DAS AUSLAND. ON DER UNGAR.
). WISSENSCHAFTEN.
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJD INA
1895. 1—92, FÜZET.
HÄROM TÄBLÄVAL.
Vol. XVIII. 1895.
Pd
UR
JOURNAL °
LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI-
NÉRALOGIE ET GÉÓLOGIE AVEC UNE REVUE POUR L'ÉTRANGER. SUBVENTIONNÉ PAR L'ACAD. DES SCIENCES.
PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. DE HONGRIE A BUDAPEST.
BUDAPEST.
PERIODICAL OF | ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY AND GEOLOGY BESIDES A REVIEW FOR ABROAD. WITH THE SUBVENTION OF THE ACADEMY OF SCIENCES. EDITED BY THE HUNG. NAT. MUSEUM AT BUDAPEST
UN T
T. " TARTALOM,
Moesáry Sandor. Bevezetö__ 02 --- --- = u 0 4 E Kulesinszky László. Araneæ a Dre G. Horváth in Bessarabia, Chers
neso Taurico, Transcaucasia et Armenia Russica collectæ. Tab. , La
Horváth Géza dr. Species generis Prionosomus Fieb. .- - — Brauns S. Descriptiones specierum novarum Ichneumonidarum e fauna MIME AMIGA u el et aa n=. Se zo NE Konow Fr. Neue oder wenig bekannte Tenthrediniden und eine analy- tische Uebersicht der Gatting Holeocneme Knw. --. --- --- --- -— Abafi Aigner Lajos. Lepidopterologiai megfigyelések --. ... .——
Méhely Lajos. Lacerta praticola Eversm. A magyar Fauna egy új gyikja 6! yup Mocsáry Sándor. Hymenoptera parasitica educata in collectione Muse 0e
Nationalis Hungari 20h 1... 200 220 22 Pe Méhely Lajos. A néhai Fenichel Sámuel gyüjtôtte uj-guineat CSÚSZÓ- ruri cs Dune MUT Nen RR SR Pu nr aeons |) cci eae Szépligeti Győző. A magyar fauna Gasteruption fajai. --- ---
Istvánffi Gyula dr. Laboulbenia gigantea, barlangi bogarakon élő új Done ab. IL. 0 0055. ss) ua, coc seo re ee Borbäs Vincze dr. A Holdviola fajairól . ... -—- --- — 25 Istvánffi Gyula dr. Adatok Magyarország gombäinak ismeretéhez. ... _ Alföldi Flatt Károly. Agrostologiai megjegyzések Perlaky Gábor Flo- risztikai kózleményeire... --- --- --- lun NK
"Lórenthey Imre dr. Néhány megjegyzés a «Lithiotis» kérdéshez. Tab. III.
Revue.
Pee CNA... Vorwort „2. > 2 3.0 000 9v 28 a ee NO. . A. Moesáry. Wissenschaftliche Anstalten und Vereine mit welchen
TEE HR 1168
Schriftentausch stattfindet ___ --- -.- MUN T
L. Kulesinszky. Araneæ a Dre G. Horváth in Bessarabia, Chersoneso . Taurico, Transcaucasia et Armenia Russica collecte. Tab. I.___ .. __. Dr. G. Horvath. Species generis Prionosomus Fieb.... --- --- --- . §. Brauns. Descriptiones specierum novarum Iehneumonidarum e fauna: RENNER tray! 0s is e us C LE ML Ee Re A xor 1e Jes de 9-2... Fr. Konow. Neue oder wenig bekannte Tenthrediniden und eine analy- tische Uebersicht der Gattung Holcoeneme Knw. __ .. .. .. .. L. Abafi Aigner. Observationes Lepidopterologiee |... --- _. __ L. Méhely. Lacerta praticola Eversm. Eine neue Eideckse für Ungarn A. Mocsäry. Hymenoptera parasitica educata in collectione Musæi Natnoualis: Hunpgbriui. o) 28) a2 EN RT, don + COOPER L. Méhelÿ. Beiträge zur Herpetologie von Neu-Guinea. ... V. Szépligeti. Species faunæ Hungarie» generis Gasteruption. __ .__
Dr. J. istvanffi. Eine auf hóhlenbewohnenden Käfern vorkommende
neue Diaboulbeniacee. Tab. EL. =. 22, ED BD UT D PI E Dr. V. Borbás. Ueber die Arten der Mondviole.. ___ .. .. .. | Dr. J. Istvänffi. Additamenta ad cognitionem Fungorum Hungaris... C. Flatt. Agrostologische Bemerkungen über Gabriel Perlaky's «Floris-
Megho Mibtheilungen» |... 00 2n QT PIDEN ah E Dr. E. Lórenthey. Einige Bemerkungen zur «Lithiotis»-Frage. Tab. III.
197 127
1272: 198 — 198 198 198
198 136
140
143
— XVIII. KÖTET. 1895. TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK. 1-2 FÖZET.
BEVEZETŐ.
Dr. Schmidt Sándor, nemzeti múzeumi őr s a Termé- szetrajzi Füzetek volt szerkesztője, a budapesti m. k. Józset- műegyetemhez az ásvány- és földtan nyilvános rendes tanárává neveztetvén ki, megvált az intézettől, s e folyóirat tovább szerkesz- tésével a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter úr Ő Excellentiája 17258. számú, ápril hó 3-án kelt kegyes leíra- tával alulirottat bízta meg.
Mint új szerkesztő, iränyelveimet röviden a következőkben : kivánom jelezni. A HERMAN Orró által 1877-ben körvonalozott s dr. SCHMIDT SÁNDOR által híven folytatott programmot, minthogy annak helyességét immár 18 évi tapasztalás igazolta, egészen a magamévá teszem. A Természetrajzi Füzetek tehát első sorban a Nemzeti Múzeum kincseinek, illetőleg hazánk természetrajzi viszo- nyainak megismertetését s általában a tudomány előbbre vitelét czélozzák, s csak másodsorban szolgálhatnak a Múzeumot, vagy hazánkat nem érintő tárgyak és viszonyok ismertetésére. Ezzel kapcsolatban, főtörekvésem leend, minden igyekezetemet oda irányítani, hogy a folyóiratnak úgy a hazában, mint a külföldön mennél nagyobb elterjedést biztosíthassak, részint az előfizetők számának szaporításával, részint pedig újabb csere-összeköttetések által. A mit annál is inkább reméllek, mert a Természetrajzi
Füzetek 18 évi fennállása óta a természetrajz csaknem minden
Természetrajzi Füzetek. XVIII. köt. 1
D
ágából hozott kisebb-nagyobb kózleményeket, melyek a tudomány kézkinesévé váltak s az ujabb munkákba fölvetettek, és mert a folyóiratot az 1895. évtől kezdve a Magyar Tudományos Akadémia is segélyezi. Dr. Daday Jenő monographiája a Cyprois dispar-ról, mely a napokban mint a XVIIT-ik kötet rendkivüli melléklete jelent meg s az előfizetőknek és a zoologiai társulatoknak már meg- küldetett, terjedelmes voltánál fogva csakis az Ákadémia segélye mellett láthatott napvilágot.
Végre igyekezni fogok a folyóirat tartalmát lehetőleg változa- tossá, érdekessé tenni, s hogy az — a mennyire csak lehetséges — rendesen évnegyedenkint, illetőleg kettős füzetekben a megszabott határidőn belül jelenjék meg.
Budapesten, 1895. május hó 1-én.
Mocsáry Sándor,
n. múzeumi állattári ör.
ARANEAS A Dre G. HORVATH IN BESSARABIA,
CHERSONESO TAURICO, TRANSCAUCASIA ET ARMENIA RUSSICA COLLECT A.
A Lapisrao Kunozynsxy, Professore Cracoviensi, conscripte.
Tab. I.
Dominus G. Horvira, director stationis entomologice Regni Hunga- riz, anno 1893. mensibus Maio et Junio, ex invitatione Gubernaculi, iter ad varias Russiæ meridionalis Caucasique regiones suscipiens, Insectis Arachnidisque colligendis sedulo navavit operam, Arachnidasque adlatas benevole mihi commisit lustrandas.
ATTIDÆ.*
1. Salticus formicarius (De Grrr). Transcauc. : Gelati, 98. V. mas adult., Kutais, exemplum non adultum ; Armenia : Tshubuhli, exempl. non adult., probabiliter huius speeiei.
2. Heliophanus cupreus (Wazcx.). Bessarabia: Kobilka, 17. V. mas adult. Transcauc.: Kutais, 27. mas et femina ad. ; Kvirili 31.V. fem. adult.
Femina a Cel. E. Simonio in : Les Arachnides de France III. p. 145 descripta ad aliam quandam speciem pertinet; synonymum, contra, non dubium Heliophani cuprei femina ea mihi videtur, quam Auctor celeber- rimus Heliophano flavipedi adnumeravit, epigynes descriptio saltem non male in Heliophanum cupreum nostrum quadrat, «tubereula longa rubi- cunda», quibus anguli postici foveæ epigynes sepe ornari dicuntur, certo e materia illa rufa constant, cuius mentionem feci in opere, quod Areneae Hungariae inscribitur (pag. 6).
* Nomina familiarum in -oidae desinentia, quibus Cel. T. Thorellii auctoritatem sequens ad hoc tempus utebar, quamquam sunt melius formata, dimittenda, et eis nomina syllabis -idae terminata anteponenda censeo, non quoniam ita placuit zoolo- . gorum conventibus — horum enim precepta arachnologi saltem certo non omnia tenebunt (ex. gr. non præscriptum illud, ex quo nomina trivialia a Clerckio a. 1757. araneis imposita reiicienda essent) — sed eo consilio, ut prohibeantur mutationes erebre nominum familiarum talibus nominibus genericis, ut Epeiroides, Atypoides, nescio, quo modo allatæ,
1*
4
3. Heliophanus simplex E. Sim. Bessar.: Kobilka, pullus fortasse huius speciei.
4. Heliophanus equester L. Kocx (Zur Arachniden- und Myriopoden- Fauna Süd-Europas. Verhardl. d. zool.-botan. Gesellsch. in Wien. 1867). Armen. : Aralich, 13. VI. mas ad.; Erivan 11. VI. fem. adult. (dubia).
Mas nulla re ab Heliophano equestri, a Dre L. Kochio secundum exemplum unicum, detritum, in insula Tinos lectum, descripto differre vide- tur. In exemplum hoc nostrum etiam descriptio Heliophani lactei a Cel. E. Simonio in «Études arachnologiques. 8-e Mem. XIV: Liste des espe- ces ... des Attidæ compos. la collect. de M. le comte Keyserling», prolata adeo bene quadrat, ut nobis H. lacteus synonymum non dubium Heliophani equestris videatur; denticulus modo ille, quo margo posticus apophyseos femoralis palporum ornatur, in exemplo nostro non solum a parte exteriore postici — ut scripsit Cel. E. Simon — sed etiam a latere exteriore (quamquam minus bene) conspicitur. Abdomen, ut cephalothorax, pube tectum e squamis constanti elongatis, modice dense congestis, albis, colorem flavum paullulum sentientibus. — Femina, quam non sine dubi- tatione huie speciei adnumeramus, colore cephalothoracis (nigri, in late- ribus rufo-testacei) cum mare convenit; abdomen supra nigrum, subter pallide coloratum ; cephalothorax et abdomen supra squamis tecta forma eádem atque in mare, dense congestis, colore medio fere inter melleum et citrinum (Saccardo : Chromotaxia), in abdomine paullulum letius coloratà quam in cephalothorace; mandibulæ maxille pedes palpi pallidius et ob- scurius rufo-flavida, mandibulz colore fusco suffusæ, labium nigrum, apicem versus flavidum, sternum nigrum. Epigyne foveis duabus ornata subsemi- lunaribus, coniunctim spatium duplo fere latius quam longum occupanti- bus, inter se septo disiunctis quam fovea utraque non angustiore saltem, subplano, que atque fovearum margines exteriores elevato, antice et præ- sertim postice paullulum angustato; in medio fere septum suleo valde obsoleto, transverso, leviter angulato, in dimidio posteriore suleo valde ob- soleto longitudinali ornatur; latera septi parum prærupta, sensim in foveas descendunt; fovearum partes externæ profundæ, earum margo exterior in dimidio anteriore acutus, in posteriore obtusus, postice crassus; margo epigynes posticus medio in sinum modice profundum exeisus. — Femina H. lactei, quam Cel. E. Simon descripsit (Monographie des espèces euro- péennes de la famille des Attides), differt ab exemplo nostro pubis colore, albe in cephalothorace et in abdomine, hoc lineolis transversis flavidis ornato. Epigynen H. lactei Cel. E. Simon non descripsit.
5. Heliophanus Kochi E. Sim. Chersonesus Taur.: Sebastopol, 24. V. mas adult.
6. Heliophanus flavipes (Hany). (Helioph. varians E. Sım., Cryz. & Kuucz.). Bessarab.: Kobilka, 17. V. mas ad.; Kishineff, 19. V. mas adult.
5
Heliophantum variantem E. Sim. non diversum ab Heliophano flavi- pedi (Hann) iam credo. Marem illius ab H. flavipedi distinguere nescio ; feminam H. flavipedis a Cel. E. Simonio et a L. Beckerio descriptam femi- nam H. cuprei esse censeo, ut supra dixi.
7. Heliophanus auratus C. L. Kocn. Bessar.: Teleshovo, 16. V. mas adult. 2
8. Heliophanus melinus L. Koon (l. e. Transcaue.: Tiflis, 3. VI. femina ad., exemplum pube magnam partem detritä, probabiliter huius speciel.
9. Heliophanus forcipifer n. sp. Armen. : Aralich, 13. VI. mas adult.
Cephalothorax lateribus fusco-rufis ; apophysis femoralis palporum maris in ramos duos divisa, posteriorem maiorem, fortiter procurvum, anteriorem levi- ter recurvatum.
Dorsum partis cephalicae nigrum, laterum cephalothoracis pars an-
terior fusco-rufa, pars posterior ut dorsum partis thoracicæ nigro-fusca, colore rufo suffusa, cephalothoracis margines nigri. Mandibulae fusco-rufæ, apicem versus pallidiores, maxillae fusco-flavæ, labiwm et sternum nigra ; palporum pars femoralis fusco-flava, apophysi pallidiore, pars patellaris et tibialis flavido-fusca, tarsalis fusca ; pedes fusco-flavidi, colore rufo parum suffusi, femora antica in latere utroque vittä latä, in dorso vittä angustiore, nigricantibus, tibiæ in utroque latere et supra vittis nigricantibus ornate; pedum II. pietura similis, minus expressa ; femora pedum posteriorum nigro vittata supra et antice et postice (hic tamen indistincte), tibiæ in utroque latere indistinete nigro lineatæ. Abdomen cum mamillis supra subterque nigrum, venter prope mamillas punctis duobus pallidis, parum expressis, ornatus. — In exemplo unico, quod vidi, valde detrito, squams que restant in cephalothoracis et in abdominis dorso, pellucidæ nitidæ sunt, in cepha- lothoracis margine squamæ albæ opacæ limbum formant angustum. Palpi squamis albis carere videntur.
Cephalothorax supra sat dense et modice fortiter, in lateribus autem admodum dense subtiliter punctatus ; dorsum partis thoracice fovea diffusa vadosä transversá ornatum, cæterum lineis impressis evidentioribus caret. Mandibularum dorsum obsolete transverse rugosum. Tibiae I. patellis cir- citer !/s longiores. Palporum (fig. 1) pars femoralis basi subter tuberculo humili ornata, apicem versus modice inerassata, ad apicem apophysi ornata deorsum et retro et paullulum foras directa, æque circiter longa atque pars ipsa crassa est; que apophysis non proeul a basi in ramos duos dividitur, posteriorem procurvum, quam anterior longiorem et crassiorem et fortius eurvatum, presertim apice, qui anteriora versus et intus directus est; ramus anterior modice recurvatus: pars patellaris circiter dimidio longior quam lata; pars tibialis valde brevis, quam tibialis 3-plo saltem brevior, in latere exteriore processu gracili nigro ornata, duplo saltem breviore, quam pars ipsa lata est, foras directo, procurvo, qui processus in palpo desuper
6
adspecto marginem apicalem partis patellaris attingere, a basi laminæ tar, salis autem spatio sat lato distare videtur ; subter in angulo apicali exteriore pars hec processu ornatur gracili, leviter sinuato, parti tarsali adpresso, summo apice intus et deorsum deflexo ; lamina tarsalis circiter sescuplo longior quam patellaris cum tibiali, apicem versus pene æquabiliter an- gustata, apice obtusa; rostrum laminæ tarsalis circiter æque longum atque 2/8 bulbi genitalis (embolo excepto). Bulbus genitalis a latere adspectus subter parum inæquabiliter convexus, angulo basali exteriore dentem for- manti gracilem acutum, deorsum directum, lateribus nusquam profundius excavatis; embolus eius margini apicali fere medio (lateri exteriori paullo propius) innatus, bulbi parte crassa circiter duplo brevior, anteriora versus directus, e basi sat crassa et e parte apicali longiore, tenuiore, leviter foras arcuatà constans. Cephalothorax 177, cum abdomine 3:5 mm. longus.
10. Heliophanus nigriceps n. sp. Armen.: Erivan, 10. VI. mas ad.
Cephalothorax cum sterno rufus, area oculorum migra, apophysis femora- lis maris bifida.
Cephalothorax lete fusco-rufus, marginibus nigris, parte cephalica (usque ad impressionem transversam, qua dorsum ornatur) supra nigra ; mandibulae fusco-rufæ, apicem versus pallidiores, maxillae rufo-flave, labium rufo-fuscum, sternum fusco-rufum, anguste nigro limbatum. Pal- porum pars femoralis nigricans, intus et subter fusco-flavida, partes patel- laris et tibialis fuscæ, tarsalis nigricans. Pedum coxæ subter rufo-flavæ, cæteræ partes rufo-flavidæ, colore fusco suffusæ, pedum I. femora tota nigri- cantia, patellæ et tibiæ in utroque latere nigro lineatæ (postice obsolete), ceterorum pedum femora supra et in utroque latere, patellæ et tibiæ in utroque latere plus minusve distincte, nigro lineatæ. Abdomen supra cum mamillis supremis nigrum, subter nigro-fuscum, mamillæ infimæ fuseæ. — Cephalothorax (in exemplo unico, quod vidi, detrito) squamis tectus luteis nitentibus, secundum marginem squamis albis opacis, vittam submargi- nalem angustam formantibus; in abdominis dorso squamæ pleræque ver- sicolores nitide, squamæ alba opacæ in eius margine antico fasciam for- mant angustam, in latera non productam, in media dorsi longitudine autem et prope mamillas paria macularum duo, parvarum (quarum anteriores rotundatæ, posteriores transverse videntur); venter in utroque latere prope mamillas fascià minutà transversà albà ornatus, cæterum — ut videtur — squamis decoloribus nitentibus et squamis albis dispersis tectus. Palpi supra lineà albà e squamis constanti, apicem partis femoralis et partem patellarem (et tibialem ?) et laminæ tarsalis totam longitudinem occupanti.
Area oculorum dense sed parum profunde punetata et rugulosa, dorsum pone oculos modice dense et parum profunde, latera cephalo-
7
thoracis densissime subtiliter punctata. Impressio pone oculorum aream sita parum expressa, transversa, lineæ impressæ ceterum nullæ. Mandi- bularum dorsum obsolete transverse plicatum. Palporum pars femoralis basi subtus tuberculo parum prominenti ornata, medium versus sat fortiter inerassata, apophysis ordinaria apici quam basi propior, deorsum et retro directa, leviter areuata, apicem versus etiam paullo intus curvata, paullo brevior, quam pars ipsa lata est a basi primo angustata, tum usque ad apicem ramorum, in quos dividitur, equali latitudine; ramus posterior anteriore multo brevior; ambo, alter pone alterum siti, in palpo a latere viso optime conspiciuntur. Pars patellaris æque fere lata atque longa; pars tibialis ea plus duplo brevior, latere exteriore angulato et in processum produeto tenuem, duplo fere breviorem quam pars ipsa lata est, foras direc- tum, proeurvum, nigrum ; in palpo desuper adspecto processus hic paribus intervallis distare videtur ab apice partis patellaris et a basi laminæ tarsalis; processus partis tibialis subter ad latus exterius situs similis atque in priore, summo apice deorsum et foras flexo. Lamina tarsalis duplo fere longior quam pars patellaris cum tibiali, medium versus in latere exteriore sat fortiter angustata, in dimidio apicali parum angustata, lateribus fere parallelis ; rostrum laminæ dimidiam bulbi longitudinem (tuberibus basa- libus inclusis) fere æquans ; * bulbus (fig. 2) basi late et profunde excisus, angulis basalibus ambobus, quum ab imo adspiciuntur, subæquali crassi- tudine ; in latere exteriore paullo pone medium bulbus in sinum profun- dum excisus est; embolus margini apicali (qui obliquus est) interiori inna- tus, dimidiam bulbi longitudinem æquans, gracilis, leviter sinuatus. Bulbus directo a latere adspectus (fig. 2b) insigniter mæqualis : basi in dentem pro- ductus modice gracilem, obtusiusculum, deorsum et retro directum, in dimidio basali convexus, in apicali excavatus. Pedum I. tibia circiter 1/7 longior quam patella. — Cephalothorax 1:8, cum abdomine 3:4 mm. longus.
E Heliophanis ad hoe tempus descriptis partem thoracicam plus mi- nusve rufam habere dicuntur: H. rufithorax E. Sım., H. eucharis E. Sm. (Études arachnol. XXVI: Arachnides recueillis à Assinie), H. niveivestis E. Sim. (Arachnidæ transcaspicæ). H. rufithoracis apophysis femoralis apice subito retro flexa, in ramos duos dividitur transverse alter iuxta alterum positos, H. eucharitis «apophysis femoralis ad apicem intus leviter uncata est, pars tibialis apophysibus binis geminatis gracillimis brevibus ornatur»; H. niveivestis femina sola nota est ; eius cephalothorax et abdomen squamis niveis ereberrimis tegitur, parum itaque veri simile videtur, Heliophanum nigrifrontem marem esse Heliophani niveivestis.
* Cfr. fig. 2b; fig. 2 partem tarsalem ab imo et a latere postico visam repræ- sentat, rostrum in ea hanc ob rem bulbo dimidio multo longius videtur,
8
11. Marptusa pomatia (Wazox.). Bessar.: Kishineff, 19. V. femina adulta, staturá solito minore : 9°5 mm. longa.
12. Dendryphantes nidicolens (Wazox). Cherson. Taur.: Jalta, Transcaue.: Tiflis, Usuntali; exempla non adulta, probabiliter huius speciei.
13. Dendryphantes rudis (Suxp.). Transcauc.: Delishan, 8. VI. pull. et femina adulta; hæc non parum detrita quidem, secundum pubis, quæ restat, colorem, epigynes formam ct. non dubie huius speciei.
14. Attus vilis n. sp. Armen.: Elenovka ad laeum Goktsha, 9. VI. mas et fem. adult.
Femina dorso cephalothoracis cinereo et fusco, inter oculos posticos lineola albá ornato, dorso abdominis folio cinereo-fusco ornato marginibus valde inae- qualibus, paribus punctorum albidorum 3-bus et angulis transversis 3-bus picto, quorum anticus totam latitudinem. folii occupat, pedibus nigro-maculatis, ocu- lorum area antice et postice aequali fere latitudine, marginibus superioribus oculorum. anticorum lineam rectam designantibus, epigyne foveolis duabus ornatà a margine postico longe remotis, inter se appropinquatis. Longit. : 5 mm.
Mas cephalothoracis lateribus albidis, eius dorso vittà alba longitudinali ornato, a parte posticá areae oculorum usque ad partem superiorem. declivitatis posticae pertinenti, abdominis dorso cinero-fusco, albido limbato, vittà ornato mediä, parum definità, marginem anticum non attingenti, in dimidio posteriore utrimque ramulo obliquo cum limbo albido coniunctä, palporum parte patellari supra, parte tibiali in latere exteriore albo pilosis, lamind tarsali maculà alba ornatä, metatarso I a tarso colore non distincto, palporum parte tibiali non
incrassatd, processu ornatà apicem versus aequabiliter angustato, acuto. Long. :
Femina. Gephalothorax 9:05 mm. longus, 1:5 latus, circiter in 7/12 longitudinis latissimus, lateribus leviter rotundatis, margine antico 1:3 lato, sub oculorum serie tertia 1°45 latus et quam series hee utrimque circiter radio oculi latior; area oculorum circiter */a cephalothoracis occupat, quadrangulus oculorum eá fere 1/4 brevior est, postice perparum latior quam antice, 19/9 latior quam longus. In cephalothorace a latere adspecto pars dorsi media, pone oculos sita, æque circiter atque quadrangulus ocu- lorum longa, sublibrata est; area oculorum sat fortiter declivis, arcuata, margo inferior oculi postici cum margine superiore oculi seriei 2-æ, qui paribus fere intervallis ab oculo postico et a laterali antico distat, lineam leviter anteriora versus descendentem designat, oeuli lateralis antici margo superior eius radio fere demissius situs videtur, quam margo inferior oculi seriei 2-æ. Oculorum anticorum margines superiores lineam pæne rectam designant, eorum medici inter se proximi, a lateralibus paullulum longius remoti. Oculi laterales antiei posticis paullo maiores; clypeus sub oculis mediis æque circiter atque ?/; eorum diametri altus. Mandibulae breves, paullulum reclinatæ, apicem versus parum angustate, apice parum oblique truncate, sulco unguieulari indistincto, in angulo apicali interiore dentibus instructæ tribus, medio lateralibus insigniter maiore, inter se proximis (dens
medius cum dente apiei mandibulæ propiori fere dentem unum, profunde divisum format). Coxæ pedum anticorum plus quam labii latitudine re- motæ. Sternum æque fere latum atque coxæ IV. longæ, hæ coxis I. et IT. sescuplo fere longiores; trochanter IV. parum brevior quam coxa. Pedes antici cæteris parum crassiores. Patellæ anteriores inermes videntur, poste- riores in utroque latere aculeo 1 ornantur, aculei in tibia I. antice 1.1, subter ad latus postieum 1.1, nullus in apice (?), in tibia IL. antice 1, subter ad latus postieum 1.1 (in apice nullus?) ; metatarsi I. et II. subter aculeis 9.9 ornati; tibia IV. apice aculeo 1 ornata videtur, preterea in latere an- tico aculeis 3, in postico 3, supra prope medium 1, subter ad latus anticum in dimidio basali 1 instructa; metatarsus IV. aculeis, prster apicales, 2.2 supra in dimidio basali armatus. (Pedum aculei plerique adpressi diffi- cilius cernuntur.) Tibia IV. apicem versus leviter dilatata et incrassata. Pedum unguiculi dentibus minutissimis, inter se proximis, armati. Patella I. 0°65, tibia 0°62, metatarsus 0°50, tarsus 0°42, partes eedem pedum II. : 0°58, 0°50, 0:45, 0°39, pedum III: 0°52, 0°49, 0°50, 0°45, pedum IV: 0°68, 1:17, 0°78, 0°52 mm. longe. Abdomen pene ellipticum, latum, antice rotundato-truneatum, mamillis prominentibus, eis exclusis 2*4 mm. lon- gum, 2-1 latum. Epigyne (fig. 4) cornea, rugosa, postice medio in sinum triangularem, angulis rotundatis exeisa, in dimidio anteriore foveolis duabus ornata, inter se spatio parvo disiunetis, profundis, antice in suleos parallelos, sensim coanescentes, abeuntibus.
Cephalothorax humefactus fusco niger, mandibulae rufo-fusce, ster- num fusco-nigrum ; palpi et pedes rufo-flavidi, illorum pars tibialis basi supra lineolà nigricanti ornata, hi nigro maeulati et annulati : femora omnia ad apicem annulo plus minusve lato, anteriora in latere postico pone basim maculis parvis binis, transverse positis, femur III. subter pone basim ma- culä transversá, IV. ibidem maeulä oblongä, in lineolam obsoletam pro- ductá, ornatum ; patellæ in utroque latere maculatæ, tibiæ basi latius, apice anguste annulatæ (in tibiis IV. color niger supra a basi usque ad medium pertinet); metatarsi prope basim latius, apice anguste annulati; annuli plus minusve inæquales et interrupti. Abdominis humefacti pictura similis atque desiecati, color fusco-niger et flavido-fuscus.
Corpus squamis valde angustis, dense congestis, albis et pallide fulvis et nigris tectum. Area oculorum cinereo-umbrina, in margine antico medio et in angulis anticis obsolete colore pallide isabellino maeulata, in lateribus colore eodem obsolete marginata, inter oculos posticos lineolä brevi albidà ornata ; declivitas dorsi postica inferius nuda nigra, color cæteri dorsi albi- dus, anteriora versus in colorem ares oculorum sensim abit; latera cephalo- thoracis postice albida, anterius fusco albida, margo niger, linea angustissimä albá, e squamis in ipso margine infra sitis constanti ornatus; facies isabellina, medio sub oculis albida, oculorum anticorum cinguli infra albidi, supra
10
pallide isabellini. Mandibulae supra pilis longis albis pendentibus, modice densis tectæ, inferius pilis obscure coloratis dispersis instructæ. Abdominis dorsum (pro parte detritum) albo-cinereum folio ornatur cinereo-fusco, marginibus in maculas divulsis et valde inequalibus ; in abdomine desuper adspeeto color albo-cinereus antice limbum format angustum immacus latum, in lateribus et postice sat latum et maculatum; folium maculis albido-cinereis parvis, parum definitis, his pictum videtur: in dimidio an- teriore paribus tribus punctorum, quorum antica inter se et media inter se circiter crassitudine femorum anticorum distant, duo postica autem magis inter se appropinquata sunt, dimidium posterius angulis tribus ornatur, antico totam fere folii latitudinem occupanti, posterioribus multo minori- bus; spatium apici folii emarginato et mamillis interiectum angulo cinereo- fusco et pone eum macula minore rotundata notatum. Abdominis latera et venter cinerascenti-albida, illa supra maculis cinereo-fuscis, plus minusve in series obliquas dispositis picta. :
Mas (probabiliter huius speciei) Cephalothorax 1*6 mm. longus, lati- tudine maxima: 1:17 mm., sub oculis seriei 3-æ quam series hee ne radio oculi quidem utrimque latior, fronte 1:07 lata. Area oculorum °/7 cepha- lothoracis desuper adspecti occupat, quadrangulus oculorum ea cir- citer 1/6 brevior, 17/ latior antice quam longus. Oculi seriei 2-æ margo superior cum margine inferiore oculi postici lineam libratam designat, margo inferior quam oculi lateralis antici margo superior paullulum plus quam radio oculi huius altius situs. Clypeus sub oculis mediis altitudine !/s eorum diametri equat. Ceterum cephalothorax et mandibule similia atque in femina. Palporum pars femoralis formä vulgari, non incrassata ; pars patellaris paullo longior quam lata, in latere exteriore aculeo 1 in- structa; tibialis eà parum brevior, desuper visa latere interiore leviter con- vexo, in latere exteriore a basi ipsá sat fortiter dilatata, latere hoe in pro- cessum abeunti anteriora versus et paullo foras directum, levissime foras curvatum, basi excepta cum lamina tarsali non contingentem, latum, api- cem versus æquabiliter angustatum, acutum, quam dorsum partis ipsius breviorem ; processus hic, re vera lateri exteriori inferiori innatus, a latere adspectus insigniter angustior videtur quam desuper, leviter deorsum cur- vatus. Pars tarsalis parum longior quam patellaris cum tibiali, parum latior quam pars tibialis processu incluso; rostrum laminæ tarsalis triplo circiter brevius quam bulbus genitalis, hic (fig. 3) oblongus, apice rotun- datus, basi oblique rotundatus, in latere exteriore sub partem tibialem paullo productus, parum inæqualis: partem eius posticam callus format transversus, modice definitus, qui in latere interiore in embolum abit an- teriora versus directum, apice sub rostrum laminæ curvatum, modice gra- cilem, longe æquabiliter angustatum. Pedes antici non incrassati; tibiæ anteriores apice subter aculeis 2 armatæ videntur, tibia II. in exemplo
11
unico, quod vidi, altera in latere antico aculeo 1, altera aculeis 1.1 armata, ceterum in marem quadrant ea, que de pedum feminæ armaturà diximus. Patella I. 0:52, tibia 0°62, metatarsus 0:50, tarsus 0°39, partes eædem pe- dum II: 0:42, 0:42, 0:41, 0:29, pedum III: 0°35, 0:40, 0:45, 0°28, pedum IV: 0:49, 0°81, 0:58, 0:39 mm. longe. Abdomen pæne ellipticum, antice rotundato truncatum, mamillis prominentibus, cum eis 177, eis exclusis 1:5 mm. longum, 1:1 mm. latum.
Cephalothorax et abdomen, humefacta, fusco nigra, mandibulae basi fuscæ, apice fusco-rufæ, sternum fusco-nigrum, palpi fusco-nigri, parte patellari fuscá, pedes pallide ferruginei, abunde nigro maculati: femora I. maximam partem nigra, in dorso lineà duplici parum definità, subter ma- eulis duabus: basi et prope medium, fuscis ornata; cætera femora prope basim et ad apicem nigro annulata, annulis in pedibus II. et III. supra plus minusve interruptis, in lateribus dilatatis et confluentibus, femora hec preterea in dorso linea fusca ornata; femorum IV. annuli supra et in utroque latere lineis nigrieantibus coniuncti; patelle in lateribus apicem versus colore nigro plus minusve suffusæ; tibiæ posteriores basi et apice annulatæ, anticæ supra etin lateribus apice nigræ, basim versus sensim pallidiores, tibiæ IL. basi et apice annulatæ, annulis in lateribus plus mi- nusve confluentibus; metatarsi prope basim et apice annulati, annulis in posterioribus melius distinctis quam in anterioribus; tarsi I. apice nigri. Abdominis latera fusco-nigra, colore fusco-flavido contaminata; venter fusco-flavidus, indistinete fusco maculatus. Mamillæ flavido-fusc®.
Color eorporis desiccati non parum a colore feminæ differt: cephalo- thorax vittà medià albä ornatur, deelivitatis posticæ partem superiorem occupanti, antice in partem posteriorem ares oculorum producta, postice eque circiter atque tibiæ IV. lata, anteriora versus paullo dilatata, in areà oeulorum iterum angusta (pone aream oculorum vitta hec fortasse paullo interrupta est; pars hæc in exemplo unieo, quod vidi, paullo detrita). La- tera cephalothoracis fere tota pube alba tecta, squamis (que, ut in femina, valde anguste sunt) fuscis et fulvis paucis immixtis, presertim in partibus superioribus, in cephalothoraee desuper adspecto vittas formant albas, quam vitta media angustiores; declivitas postica infra nuda, superius, ut dorsi pars librata, fulvo-fusea, oculorum area fusco-cinerea, antice et in lateribus indistincte anguste pallidius limbata. Facies albida, einguli ocu- lorum mediorum albidi, eorum partes in intervallis oculorum sitæ auran- tiacæ. Palporum partes femoralis et patellaris supra et in latere exteriore albo pubescentes, partis tibialis pubes alba et obscure colorata, illa latus exterius occupat, supra et in latere interiore autem parum abunda est; pars tarsalis in dimidio basali maculä albà mediocri ornatur, ceterum pube obscure coloratà tecta. Pedum, maximam partem pube albidä tectorum, desiccatorum pictura multo minus distincta, quam humefactorum. Partem
12
maximam dorsi abdominis area occupat einereo-fusca, antice et in late- ribus anguste albido cincta, supra mamillas leviter excisa, marginibus late- ralibus paullo inæqualibus, parum definitis; seeundum medium area hee vittä ornatur albidä, parum definitä, antice, ubi eque circiter lata est atque femora I., sensim evanescenti, marginem anticum non attingenti; vitta hee e fasciis transversis albidis, intervallis obscurioribus angustis disiunctis constare videtur; fascia in ?/s longitudinis dorsi sita ceteris maior, usque ad margines areæ fuscæ producta; prope marginem anticum area punctis albidis duobus transverse positis ornatur (pars hec in exemplo nostro paullo detrita est). Laterum et ventris pubes albida, in illis etiam pubes fulva et fusca immixta.
E speciebus mihi notis, Atto vili presertim affinis est A. distinguendus E. Srw.; mas eius — preter res alias — differt ab A. vili pieturä cephalo- thoracis, femina marginibus posticis foveolarum, quibus epigyne ornatur, in eostam transversam coniunctis. Alia species Atto vili adhue similior Attus ammophilus THor.* videtur; huius cephalothorax maris prseter vittam me- diam vittis duabus cinerascenti-albis parallelis per oculos laterales ad decli- vitatem posticam ductis, ornatus describitur abdomen femine vitta media pictus longitudinali lata, pene per totum dorsum extensa, que postice lineis parvis transversis angulatis obscurioribus notatur et utrimque tres ramos... eiusdem coloris emittit. — Attus vilis fortasse varietas modo A. ammo- phili est.
15. Yllenus albocinctus (Kronzs.**). Armen.: Aralich, 13. VI. fem. adult. Exempla hse paullo differunt a feminis iunioribus, quas solas Ar. KRONEBERG novit; hane ob rem ea diseribenda censeo.
Femina. Cephalothorax 1:9 mm. longus, in ?/; longitudinis, ubi latis- simus est, 1°6 latus, margine antico 1°3 lato, sub oculis seriei 3-æ quam series hæc non latior. Area oculorum paullulum longior quam ?/s cephalo- thoracis, latere postico quam anticum circiter !/s longiore, a latere adspecta insigniter declivis : margo inferior oculi postiei cum margine superiore oculi seriei 2-: lineam sublibratam designat, margo superior oculi lateralis antici eius radio saltem demissius situs quam margo inferior oculi seriei 2-æ. Pars dorsi pone aream oculorum sita, quam area hee multo brevior, ante- riora versus paullulum descendit; declivitas postica longa, subrecta, modice prerupta. Margines superiores oculorum. anticorum lineam rectam desig- nant, oculi hi inter se valde approximati ; clypeus sub oculis mediis circiter radium eorum altitudine square videtur (margo clypei pilis longis dense
* Verzeichniss süd-russischer Spinnen et Descriptions of several european and north-african spiders.
** Puteshestwie w Turkestan A. P. FEDTSHENKO.
nrw
13
vestiti difficile conspicitur) ; oculi seriei 2-æ spatiis subæqualibus distant ab oculis posticis et ab anticis lateralibus (ab anticis paullulum longius re- moti); oculi antici laterales posticis paullo maiores. Mandibulae paullo reclinatæ, apicem versus leviter angustate, marginibus exterioribus apicem versus inter se paullulum appropinquantibus, apice parum latiores quam basis unguis, quæ valde crassa est; sulcus unguicularis indistinctus, dentes in apice mandibularum null. Labiwm circiter ?/4 maxillarum attingens, apice acuminatum. Coxae anticae inter se insigniter approximate, ne labii latitudine quidem remote. Sternum profunde situm ita, ut margines sui difficilius conspiciantur, latitudine circiter "/9 longitudinis squat, inter paria pedum 2-um et 3-um, ubi latissimum videtur, paullo latius quam coxæ IV. subter longs. Pedes I. cæteris non parum robustiores, eorum coxæ subter — in latere postico saltem — paullo longiores quam IV., coxæ III. cæteris breviores; trochanter IV. subter longitudine circiter 5/6 coxæ equat; unguieuli anteriores pedum I. denticulis parvis numerosis, inter se proximis ita, ut difficilius numerentur, unoque maiore paullo ab eis remoto, unguiculi anteriores pedum IV. denticulis 7 minutis confertis unoque maiore, unguieuli posteriores dentibus mediocribus, in pedibus I. 3 (22), in IV. 3-bus armati. Patella anteriores inermes, III. in latere an- tico aculeo 1, IV. in utroque latere aculeo 1 instructæ, tibiæ omnes supra inermes, I. subter modo aculeis 2.2.2, II. subter ad latus antieum 1 in apice, ad posticum 1.1 (nullo in apiee), tibiæ III. et IV. in utroque latere aeuleis binis, metatarsi anteriores subter modo aculeati (2.2), posteriores in latere utroque ad dorsum aculeis 1.1 (pone basim et ad apicem), pre- terea in apiee inferius in latere antico aculeis 2, in postico 1 armati. Pedes posteriores extensi, retro et foras directi, II[-ii paris apicem tibiarum IV. fere attingunt. Pedum I. patella 0°65, tibia 0°62, metatarsus 0°35, tarsus (unguiculis exelusis) 0°42, partes eædem pedum IL. : 0:58, 0°45, 0°35, 0°40, femur III. 1*0, pat. 0°52, tib. 0°52, met. 0°49, tars. 0-45, fem. IV. 1°4, pat. 0°68, tib. 0°71, met. 0°66, tars. 049 mm. longus. Abdomen late ovatum, antice truncatum, mamillis plus minusve prominentibus, eis exclusis 2-4 mm. longum, 1:9 latum. Epigyne fovea ornatur sat magna, valde vadosa et perparum definita, antice et in lateribus rotundata, fundo poste- riora versus sensim adscendenti usque ad marginem posticum, qui modice induratus est, late rotundatus aut medio late levissime sinuatus, libratus fere aut medio paullulum elevatus; in parte anteriore foveæ puncta duo conspiciuntur maiuscula, inter se parum remota (certo foramina bursarum seminalium); humefacta epigyne (fig. 5) maximam partem pallida, mar- gine postico plus minusve infuseato et medio modo angulo modo macula triangulä, eque longa ac lata aut multo latiore quam longa ornato; ad maculam hane mediam utrimque circuli translucentes (bursæ seminales) eonspieiuntur, que cum circulis aliis minoribus (punctis supra dietis) in
14
foveæ parte anteriore sitis, vittis coniunguntur primo anteriora versus et intus directis, tum foras curvatis.
Cephalothorax humefactus fusco-niger, maculá sat magná pone ocu- lum posticum utrumque sita et vittä submarginali parum lata paullo palli- dioribus. Mandibulae fuscæ, sternum flavo-fuseum, marginibus nigrican- tibus. Palpi pallide flavidi, parte tibiali basi supra maculä nigricanti or- natä. Pedum coxæ et femora cinereo-flavida, cæteræ partes pallide fusco- flavidæ, colore nigro-fusco maculatæ : femora omnia ad apicem annulo ornata, in pedibus anterioribus subter interrupto, in posterioribus subter obsoleto, patellæ in latere utroque maculà singula pictæ, tibiæ basi et apiee (basi latius et distinctius) annulate, annulis supra aut subter aut supra et subter plus minusve interruptis, tibiæ anteriores nonnunquam toto latere posteriore colore fusco-nigro picto, metatarsi basi et apice, tarsi basi annu- lati. Pedum — prsesertim femorum — pictura insigniter variare videtur: color nigricans et fuseus nonnunquam totum fere latus posterius femorum anteriorum et latus anterius femorum posteriorum occupat; partes, quæ restant tum fusco-flavidæ, maculas formant binas oblongas, ad basim et prope apicem femorum, in pedibus anterioribus melius expressas quam in posterioribus. Abdomen supra fuscum, cinereo-flavido maculatum (vide infra !), lateribus et ventre flavido-cinereis, illis fusco punctatis, hoc vittis duabus obsoletis pallide fuscis, a scutis pulmonalibus mamillas versus ductis, posteriora versus inter se appropinquantibus, ornato. Mamillæ supreme nigro-fusce, infima fuscæ.
Cephalothorax, abdomen, pedes supra et in lateribus squamis con- fertis, nigris et aurantiacis (dispersis) et modo albis aut cinereo-albis modo albis et ochroleucis tecta; sternum et pedes subter longe albo villosa; etiam partes, quæ squamis confertis teguntur, pilis longis obscure coloratis instructæ. Pietura eorporis desiccati plus minusve definita, e maculis pene albis in fundo nigro-fusco, aut cinereo-albis in fundo cinereo-fusco constat. Cephalothorax limbo marginali albo parum lato, ad eum vittä angusta nigrä ornatus; latera ceterum fusca, squamis pallidis numerosis immixtis presertim in parte anteriore et margines versus; area oculorum antice albida, posteriora versus sensim obscurior, maculis pallidioribus ornata: in margine antico medio, in angulis anticis, inter oculos seriei 2-æ et 3-8, denique in dimidio anteriore maculis duabus, medio quam lateri propiori- bus; omnes he maculæ parum definite, inter se plus minusve coniunctæ ; dorsi pars pone oculos sita nigra squamis pallidis paucis immixtis aut murina, pone oculum postieum utrumque maculá magna alba aut cinereo- alba ornatur, subtriangulari lateribus fortiter curvatis: antico profunde, interno minus profunde excavato, posteriore externo angulato; area obscura, his maculis limitata, æque circiter atque maculæ i ips lata. Facies tota cum cingulis oculorum alba aut albida; mandibulae basim versus
15
dense squamis albidis latiusculis tectæ, apicem versus pilis albidis instructe. Pedum desiccatorum pictura similis atque humefactorum. Abdominis dor- sum antice fascià ornatum sat latä inæquali recurvatä, paullo ante medium fasciä recurvatä inæquali, medio angustiore, nonnunquam anguste inter- ruptä, in lateribus sque fere lata atque patella IV. longs sunt, aut an- gustiore, et punctis paucis nigris contaminatä; pone hane fasciam dorsum serie medià macularum trium ornatur parvarum, formä variantium (angu- latarum aut rotundatarum, nonnunquam valde indistinctarum); partes denique dorsi desuper adspecti posticas laterales maculæ occupant pallidæ, punetis nigris maiusculis paucis contaminatæ, triangule, latere antico et interiore excavato, antice usque fere ad fasciam mediam products, postice ad mamillas inter se coniunctæ, angulo interno producto et cum macula media postremä plus minusve coniuncto; spatium obscure coloratum, ma- eulis his inclusum, æque circiter longum ac latum, latitudine circiter tibias pedum modo anticorum modo posticorum æquat. Margines aree obscure dorsum abdominis oceupantis valde inæquales et indistincti; latera abdo- minis et venter cinerascenti aut flavido-albida, illa versus dorsum fusco maculata, hie concolor.
16. Aelurillus festivus (C. L. Kocn). Bessar.: Kobilka, 17. V. mas adult.; Teleshovo, pullus; Kishineff, pullus, sine dubio huius speciei.
17. Ergane arcuata (Crercx). Bessar.: Loganeshti, 15. V. mas ad. et pull. Transcauc.: Kutais, pullus detritus, qui huius speciei videtur.
18. Mævia castriesiana (GnusE*). (Maevia multipunctata E. Srw.). Transcauc.: Batum, fem. adult. ; Tiflis, pullus.
Attus castriesianus GRUBE synonymum non dubium est Atti multi- punctati E. Sm. 1869 et Atti Pavesii E. Sim. 1875. Vidi exempla huius speciei ad fluvium Ussuri in Asia orientali lecta.
OXYOPID Ai.
19. Oxyopes lineatus (Larr.). Transcauc.: Gelati, pull.; Axtafa, pull.; Tiflis, pull.; Kutais, pull.; Armen.: Erivan, 10. VI. mas adult. et pull.
Mas ad Erivan lectus ad formam aliqua ex parte mediam inter Ox. lineatum typicum et var. nigripalpem m. pertinet, quam: formam, inter- mediam appello. Eius cephalothorax pallide rufo-testaceus, colore fusco paullulum suffusus, vittis tribus fuscis et nigris ornatus: mediä in declivi-
* «Attus castriesianus.» Beschreibungen neuer von den Herren L. von SCHRENCK, Maack, C. v. DITMAR u. a. im Amurlande und in Ostsibirien gesammelter Arach- niden. 1861.
16
tatis posticæ parte supremä initium capienti, in dorso partis thoracicæ æque circiter atque pedum tibiæ latä, in parte cephalicá fortiter, sinuato dilatata et paullo latiore quam spatium ab oculis postremis occupatum ; vitte late- rales spatiis fere æqualibus a vittà medià et à marginibus cephalothoracis remotæ, postice paullo longius productæ quam vitta media, eä paullo latiores, posteriora versus paullo angustate et leviter incurvate, antice marginem inferiorem oculorum seriei 3-æ attingunt, dilatantur et diffun- duntur; facies cum mandibulis fusca, colore rufo suffusa, vittis nigricanti- bus, quibus forma typica ornatur, parum expressis. Sternum rufo-testaceum, marginibus et vittà medià nigris; hæc cum ilis utrimque lineis obliquis binis fuscis coniuneta. Palporum pars femoralis subter nigricans, supra et in lateribus fusco-flavida, in latere exteriore apicem versus nigricans ; par- tes patellaris et tibialis supra fusco-flavidæ, in lateribus (presertim pars tibialis in latere exteriore) nigricantes. Lamina tarsalis nigra, rostro fusco- flavido; palporum forma eadem atque in forma nigripalpi (pars tibialis desuper visa in latere exteriore non procul a basi dente parvo ornata, rostrum lamin:e tarsalis parum longius quam ?/s bulbi genitalis).
20. Oxyopes heterophthalmus (Larr.). Bessar.: Loganeshti, pull. Transcauc. : Tiflis, 3. VI. mas et fem. adult. ; Axtafa, 7. VI. fem. adult.
LYCOSIDE.
91. Tarentula tæniopus n. sp. Transcauc. : Kvirili, 31.V. fem. adult. ovis depositis. — Speciei huius pauca exempla, mares et feminas, possideo in Caucaso ad Lagodechi ab A. UraNowskr collecta.
Adeo affinis et similis est Tarentula taeniopus, Tarentulae striatipedi (Dor.) et T. striatae n. sp., ut satis sit notare, quibus rebus ab eis differat.
Lamella characteristica * palporum maris T. s(riatae (fig. 8) ab imo adspecta ambitu pæne deltoidea, margine apieali sive externo paullulum sinuato: anterius convexo, posterius excavato, latere postico leviter con- cavo, angulo antico exteriore obtuso, exteriore postico acuto (etiam qua- drata diei potest, lamella characteristica, angulo antico interiore paullo producto); in latere exteriore sive apicali, prope angulum anticum, dente ornatur nigro deorsum directo, leviter incurvato, acuto, paullo compresso (a latere interiore et paullo a parte posticà adspectus dens hic late trian- gularis videtur, apice in latere posteriore leviter, oblique truncato ; a fronte adspectus insigniter angustior, leviter incurvatus, apicem versus æqua- biliter angustatus, acutus); latus posticum lamelle replicatum carinam format tenuem angustam, foras et anteriora versus directam, apicem versus foras curvatam, cuiüs apex externus paullulum ultra aream lamellæ pro-
* Cfr. Araneæ Hungarie. Tom. I. pag. 53.
17
ductus angulum eius apicalem posticum format; angulus hic a linea mé- dianä bulbi longius remotus est quam dens anterior supra dictus, a dente eo et a margine apicali «partis basalis; bulbi paribus fere intervallis distat. A latere interiore et paullo a parte postica adspecti: dens anterior et an- gulus posticus sinu inter se distant pene æquabiliter arcuato, duplo saltem latiore quam profundo, angulus postieus paullo minor est et angustior et magis acutus quam dens anterior. Verus apex lamellæ characteristicæ in palpo ab imo adspecto non aut difficilius conspicitur: triangulum format latum humile pellucidum, basi cum toto fere latere externo lamelle con- natum, reflexum sive sursum (bulbum versus) et paullo foras directum.
T. striatipedis lamella characteristica (fig. 7) ab imo adspecta ambitu trapezoidea, latere exteriore postico cæteris omnibus multo breviore (etiam triangularis diei potest, angulo apicali s. exteriore in latere postico sat late quidem, valde oblique tamen truncato); latus anticum sat fortiter con- vexum, posticum subrectum (levissime excavatum), apicale subrectum ; ipse angulus anticus exterior paullo deflexus dentem format parvum nigrum acutum, insigniter minorem quam in priore; margo posticus lamellæ sat late supra aream lamellæ replicatus carinam format foras et anteriora versus directam, insigniter altiorem quam in priore; apex caring acutus dentem format a dente anteriore parum remotum et quam ille linee mediane bulbi propiorem. In palpo a latere interiore et paullo a fronte adspecto dentes ambo sinu parvo inter se remoti videntur, sque circiter lato atque pro- fundo et quam dens posterior non latiore; dens posterior anteriore latior, apice late truncatus, angulo antico acuto, postico obtuso, dens anterior pene triangularis (et dentes et sinus variant paullo forma). Verum apicem lamellæ char. triangulum format simile atque in priore, sed angustius, ut videtur.
T. taeniopodis lamella characteristica (fig. 6) ab imo adspecta ambitu quadrangularis, latere apieali sive exteriore in sinum profundum rotun- datum exciso, angulo apicali anteriore latius, posteriore anguste rotundato ; latus posticum et anticum leviter rotundata, apicem versus inter se paullo appropinquantia. Angulus apicalis anterior paullo deflexus dentem format oblique positum, brevem, latum, omnino obtusum (quum a latere interiore adspicitur; in palpo a fronte viso difficilius conspicitur parvus acutus). Latus lamelle externum (sive apicale) medium deflexum dentem alium format nigrum sat latum, apicem versus non angustatum, apice late paullo oblique truneatum, angulo posteriore acuto (quum a latere interiore adspi- citur), a dente anteriore parum remotum, pone eum et lineæ medianz bulbi propius situm. A parte interiore anticá adspecti dentes sinum includunt parvum rotundatum, non latiorem quam dentes.
Differt T. taeniopus a T. striatipedi et T. striata etiam colore sterni fulvi, quam cox: pedum non multo obscuriore (in exemplis T. síriatipedis
Természetrajzi Füzetek. XVIII. 2
18
et T. striatae omnibus, quæ vidi, sternum fuscum aut nigrum, coxis multo obseurius inveni); sed nota hee certo non constans est; femina enim unica a Cel. Dre Honvire lecta, que ova deposuerat, sterni — fusco-nigri — colore ab ambabus reliquis speciebus non differt.*
Feminæ inter se diffieilius distinguuntur, imo femina T. striatae for- tasse non semper a T. striatipedi distingui potest.
Ex epigynes area cornea rugosa pilosa, parum definita sulco varium in modum reeurvato pars media postica desecatur, glabra, quam hie areo- lam appellamus : I
T. striatae areola (fig. 12) 0-52—0-54 mm. lata, ca. 0°32 longa, fere pentagona aut fere trapeziea : marginibus lateralibus posteriora versus a se discedentibus, latere postico cæteris longiore late rotundato aut in angulum latum fracto. Latus anticum leviter rotundatum aut pæne rectum, medio in dentem nullum productum. In angulis lateralibus areola nigra et plus minusve levis est, partes he nonnunquam postice depressione limitantur, aut areola inter eas et apicem postieum utrimque foveá parum definitä ornatur; ceterum tota areola rufo-fusca, pene librata, ubique rugosa. Sulcus, quo areola antice limitatur, arcum format latum recurvum, parum inæquabiliter eurvatum, medio nonnunquam levissime sinuatum, utrimque, non proeul ab angulis lateralibus anticis areolæ, in foveolam profundiorem _dilatatum ; foveolæ hz circiter 0-37—0-44 mm. inter se distant. Caetera pars epigynes, medio plus minusve impressa, in nullum tuberculum evidentius elevata.
T. taeniopodis areola (fig. 9) 0:29—0:32 mm. lata, dente antico (ca. 0:03 mm. longo) incluso 0:23— 0:26 longa, in utroque latere rotundata, margine antieo medio in dentem producto, margine postico in angulum fraeto latum apice rotundatum, cruribus nonnunquam leviter sinuatis. Partes laterales anteriores areole tubercula formant nigra nitida levia, postice solum impressione limitata; que impressiones ambz modo depres- sione transversa inter se coniunguntur, apex areole posticus tum paullo elevatus apparet, modo disiunctæ sunt, areola tum in linea medianà pene librata est. Pars areolæ antica, dente incluso, levis nitidissima, pars poste- rior plus minusve rugosa. Sulcus, quo areola definitur, non parum inæqua- biliter curvatus, medio angulum aut arcum parvum (apertura 0:03—0:06 mm.) format pro receptione dentis antici areolæ, ad eum utrimque sinuatus est; area epigynes anterior postice uirimque, ad areole marginem anticum, in foveolas impressa est 0:16—0'18 mm. inter se remotas, inter eas, cirea
* Similem in modum variat Tarentula pastoralis (E. Sm.), cuius sternum a Cel. E. Simonio in mare fusco-rufum, coxis non obscurius, in femina nigrum descri- bitur. Pauca exempla huius speciei ab amico meo J. Bogusz in monte Vinaigre (Var) collecta mihique dono data, masculina, sternum obscure fuscum, colore rufo paullo suffusum, coxis multo obscurius habent.
19
dentem anticum areole tubereulum format læve nitidissimum, circa 0:14 mm. latum, in lateribus optime definitum; ante tuberculum area foveä ornatur latä, sat profundä, diffusà.
Epigyne T. striatipedis magnopere variat: rarissime eam formam ha- bet, quam in «Araneæ Hungariæ» delineavi (tab. II, fig. 32a), areolà 0:54. mm. latá, cum dente antico vix 0:16, eo excluso 0:21 mm. longä, mar- ginibus antico et postico in universum parallelis; exemplum tali epigynes formá unieum vidi, ad Budatin in Hungaria captum ; eodem loco inventum est aliud exemplum epigynes formá in contrariam partem a formá vulgari maxime inter omnia, qu: vidi, discedens (fig. 11): areolà pæne triangulari, seseuplo longiore quam lata (0:45 mm. lata, 0:29 longa), basi sive latere postico in angulum latum fracta et utrimque leviter sinuata, angulis late- ralibus late rotundatis, latere antico utroque fortiter curvato concavo, ita ut areola antice in dentem acutum excurrat magnum, basi circiter 0°16 mm. latum, circa 0°13 longum. Plerumqne areola, duplo latior est quam longa, angulis lateralibus et postieo rotundatis, lateribus posterioribus plus mi- nusve sinuatis, anterioribus excavatis et dentem includentibus sæpissime acutum. Partes laterales areolæ tubereula similia formant atque in priori- bus; postice inter apicem et angulos laterales areola impressione plus mi- nusve distinctà utrimque ornatur ; tuberculis lateralibus exceptis areola tota rugosa est et parum nitet, rarius dens anticus ceteris partibus paullo magis levis et nitidus, Epigynes area anterior ad marginem posticum utrimque foveolä ornatur, ab opposita circiter 0:32 mm. distanti: eius margo inter foveolas in arcum curvatus est formá valde variantem et tuberculum for- mat in aliis exemplis in lateribus et antice bene definitum, maximam par- tem nitidum leve, in aliis nullum. In exemplis 18 exacte dimensis (ad Vindobonam ab amico meo B. Koruna collectis) variat areolæ latitudo inter 0°43 et 0:49 mm., eius longitudo, dente antico incluso, inter 0°16 et 0:26, dente excluso inter 0°13 et 0°18 (dentis longitudo, qus quidem difficilius æstimatur : 0:03— 0:10), intervallum foveolarum : 0:29— 0:37, apertura arcus, in quem excisus est margo medius postieus partis anterioris epigynes: 0:10—0:18 mm.
Differunt itaque T. striatipes et T. taeniopus inter se imprimis lati- tudine areolæ et latitudine arcus, quo dens areolæ anticus eircumdatur; T. striata non differt a speciminibus quibusdam T. striatipedis nisi areola antice rotundatä, in dentem nullum productä; dens hie tamen etiam in T. striatipedi nonnunquam adeo parum expressus est, ut distinctio harum specierum non parvis difficultatibus sit obstrueta. — Utrum T. striata, euius exempla pauca tantum vidi (mares 2 et feminas 3, in Polonia ad Cra- eoviam lecta), propria sit species, an forma modo T. striatipedis, porro inquirendum videtur; esse enim potest, quamquam parum veri simile censeo, ut supra descripta differentia inter lamellas characteristicas T. stri-
Du
50
alipedis et T. striatae ex eo solum pendeat, quod lamella illius magis con- voluta sit, huius magis explanata.
PISAURIDÆ.
99. Pisauria mirabilis (Crercx). Bessar. : Teleshovo, 16. V. fem. pelle nuper exutá et exempla nondum adulta. Feminæ huius epigyne ab apicibus costarum anticarum usque ad marginem posticum 0:48 mm. longa est, in dimidio posteriore 0°36 lata; area in parte posteriore inclusa 0:24 lata, ses- cuplo fere latior quam in lateribus longa, limbo circumdata lato obtuso, postice duplo latiore quam in lateribus (0°13 et 0'065 lato), in margine postico medio in dentem brevem latum producta, lateribus in dimidio an- teriore paullulum sinuatis, angulis anticis apice obtusis, anteriora versus ef parum foras directis. Coste, quibus pars epigynes anterior ornatur, crassæ obtuse, apice obtuso, parum dilatato, paullo incurvato, antice inter se fere contingentes, foveam includunt eque circiter latam atque costarum apices dilatati, duplo circiter longiorem quam latam, antice breviter, posterius autem longe angustatam. — Differt itaque hsec epigyne non parum ab epigyne exemplorum ætate magis provectà; ex. gr. in exemplo quodam, quod ova deposuerat, epigynen 0:60 mm. longam, postice 0:52 latam inveni, area postica 0°44 lata, 0°26 longa, in lateris utriusque parte anteriore fovea profundà et magna ornata, que fovea in latere interiore et antice costa cir- cumdatur ex area exeunti, anteriora versus directa, tum foras curvata et usque ad latus externum areæ producta. Limbus areæ in lateribus acutus, postice 0°08 latus. Cost in epigynes parte anteriore site subacute, apicem versus fortiter dilatatæ, apice extrinsecus convexo, intus excavato, itaque acuminate; apices earum circiter 0-10 mm. inter se distant, costa tamen transverse posità, humili coniunguntur; fovea costis inclusa ca 0°13 lata, circiter sescuplo longior quam lata, antice rotundata, postice acuta. — Nihilominus feminam eam ad Teleshovo captam speciei proprie adnume- rare non audeo, nam epigyne Pisawrae mirabilis insigniter mutatur pro- grediente state et in exemplis subadultis, in quibus sub eutieulä trans-
lucens conspici potest, simili est formä atque in feminá hae nostra, quæ pellem nuper exuerat.
AGALENID A.
22. Tegenaria inc. spec. Transcauc.: Gelati, fem. iuvenis, T. cam- C.
pestri C. L. Kocg similis, fortasse ab ea non diversa.
21
CLUBIONIDÆ.
23. Anyphæna accentuata (Watck.). Transcaue.: Delishan, 8. VI. fem. adulta.
24. Chiracanthium lapidicolens E. Srm.? Bessar. : Loganeshti, iuven.
25. Chiracanthium elegans Tror.? Bessar. : Teleshovo, iuven.
26. Chiracanthium pelasgicum (C. L. Kocx)? Bessar.: Teleshovo, iuv.; Transcauc. : Delishan, fem. adult.; Armen.: Sucho-Fontan, pull. in Ferula Asa foetida.
27. Chiracanthium Pennyi 0. P. Cawsn.? Bessar.: Teleshovo, iuv. ; Loganesthi, iuv. ; Kishineff, iuv.; Armen. : Aralich, fem. adult.
Omnes hz species valde dubiæ, mares enim desunt; feminas adultas (que in hoe genere plerumque difficile, non raro difficillime agnoscuntur) duas tantum legit Cel. Dr. HonvírH earum altera, quam ad Ch. Penny retuli, staturá est pro hac specie nimis parva (cephal. 2:5 mm. longo), alte- rius (Ch. pelasgici?) color abdominis maximam partem deletus.
Cel. E. Srmon Ch. elegans, a Cel. T. THoRELLro a 1875 descriptum, euius mandibule maris basim versus tubereulo ornantur, non recte pro synonymo Ch. erronei O. P. Camper. habuit (Les Araehn. de France. III. pag. 253); Ch. elegans THoR. idem mihi videtur atque Ch. Letochae L. Kocx 1876.
THOMISIDÆ.
28. Tibellus parallelus (C. L. Kocx). Armenia: Aralich, 13. VI. mas et fem. adult. Præterea exempla non adulta, probabiliter huius speeiei: Bessar. : Peresetshina, Loganeshti, Kishineff ; Transcaue. : Kutais.
99. Tibellus oblongiusculus (Luc.). Transcauc.: Usuntali, exempl. non adultum, paullo dubium; Armen. : Aralich, 13. VI. fem. adulta.
30. Thanatus imbecillus L. Kocng.* Transcauc.: Tiflis, 3. VI. fem. adulta.
Cephalothorax paullulum longior est quam tibia IV. (circiter 0:15 mm. = !/s patellæ IV.); in Th. arenario Tor. cephalothorax tibiam IV. eum dimidia patella æquat. In oeulorum anticorum situ differentiam inter Th. imbecillum et Th. arenarium a Cel. Dre L. Kocnro notatam cer- nere non possum. Epigyne Th. imbecilli (fig. 13) differt non parum ab epigyne Th. arenarii, nescio tamen, an constanter, quum unicum modo exemplum illius viderim. Fovea epigynes lateribus fortiter rotundatis, duplo fere latior quam longa, marginibus — excepto medio postico, qui depressus
* In: Naturwissenschaftliche Beitrüge zur Kenntniss der Kaukasuslünder, auf Grund seiner Sammelbeute herausgegeben von Dr. Oscar SCHNEIDER. Dresden, 1878.
22
est — acutis cireumdata, profunda; marginis antici medii pars latitudine dimidiam foveam æquans in foveam ingreditur et ligulam format duplo fere latiorem quam longam, triangularem, lateribus leviter rotundatis et paullulum elevatis, libratam et æque atque foveæ margines elevatam ; quæ ligula pars antiea septi est, cuius pars reliqua in fundo foveæ iacet, supra eum vix elevata, foveæ latitudinem dimidiam paullo superans, lateribus paullulum rotundatis, apicem versus paullulum angustata. In epigyne ab imo adspectä margines foveæ laterales cum marginibus septi areas inclu- dunt latas pene semicireulares. Th. arenarii fovea eâdem fere est latitu- dine atque septum, hoe totum in foveam impressum, parte antica non elevatà.
31. Philodromus dispar (Warcx.). Bessar.: Kobilka, pull.; Trans- cauc. : Delishan, 3. VI. mas et fem. adult.
39. Philodromus rufus Wazcx. Chers. Taur.: Jalta, 20. VI. fem. adult. probabiliter huius speciei, colore abdominis deperdito.
33. Philodromus lepidus Brackw. (Ph. maritimus E. Sim.). Armen. : Aralich, 13. VI. fem. adult. et iuven. — Nescio, an recte ad hane speciem, mihi ignotam, quæ teste Cel. E. Srwowro in Europa meridionali, Africa septentrionali, Transcaspia ocurrit, retulerim exempla pauca Philodromo fallaci Sun». in insula Norderney invento satis similia. A descriptione Cel. E. Simoni in Les Arachnides de France differre hec exempla videntur oculis posticis mediis quam laterales non minoribus; dorsum abdominis eorum in dimidio posteriore secundum medium albidum est, versus latera cinereum et fusco punctatum; area hoe colore picta angustior quam ab- domen, ovata, postice acuminata, in latere utroque maculis ornatur parvis obliquis alternantibus albis quatuor et fuscis quatuor; macule albe 1-a et 3-2 foras paullo productæ ; macule fusce bine opposite lineolis transversis fuscis coniunguntur binis (quarum posterior queque anteriore melius ex- pressa est) anteriores angulatis, posteriores arcuatis; pars postica areæ angusta, modo satis obsoleta fusca, modo in lineolas fuscas transversas eir- citer quatuor divulsa, mamillas attingit; tota hæc pictura insigniter varians, nonnunquam, maculis lateralibus et parte posticà exceptis, valde indistincta. Pedes pallidi sat dense punctis fusco-nigris adspersi, annulis carent aut annulis obsoletis e punctis densius congestis formatis ornantur.
34. Philodromus aureolus (Crerox). Transcauc.: Delishan, 8. VI. mas et fem. adult., typica. Exempla non adulta, probabiliter huius speciei, collecta sunt in bessar. : Teleshovo, Kishineff, Transcauc. : Kutais, Kvirili, Armen. : Tshubuhli.
35. Philodromus aureolus (CLercx). Subsp.: cæspiticola (Wanck.).
Bessar.: Loganeshti; Transcauc.: Gelati; exempla non adulta, fortasse huius subspeciei.
—— a —————————— e
23
36. Philodromus collinus C. L. Koc? Transcauc.: Delishan, exempla non adulta.
37. Philodromus dilutus Tuor.? Transcauc.: Tiflis, pullus fortasse huius speciei.
38. Philodromus iuvencus n. sp. Armen.: Aralich, 13. VI. femina adult.
Femina cephalothorace aeque longo ac lato, oculis anticis paene aequa- libus, mediis inter se fere tripla sua diametro remotis, mediis posticis quam antici paullulum minoribus, inter se longius quam ab eis remotis, lateralibus posticis a mediis posticis et a lateralibus anticis paribus fere intervallis distantibus, tibus anterioribus subter aculeis 2.2.2 armatis, pedibus non annulatis, abdominis dorso similem in modum . atque in Ph. aureolo picto, ochroleuco et pallide violaceo- fulvo, epigyne partibus corneis carenti, foveolis duabus oblongis longitudinalibus instructa, humefacta lineis fuscis ornata duabus paene parallelis, antice foras non curvatis. Long. 42 mm.
Cephalothorax 1:65 mm. longus et latus. Oculi medii postici anticis paullulum minores, cæteri subæquales (fortasse antici medii lateralibus perparum maiores, lateralibus posticis perparum minores); antici medii inter se et ab oculis mediis postieis intervallis pene æqualibus, diametro sua fere 3-plo maiore remoti, coniunctim spatium occupant sque latum atque intervallum oculorum mediorum posticorum, qui inter se paullo lon- gius quam ab oculis lateralibus posticis distant; spatium oculis mediis an- ticis et lateralibus anticis interiectum diametro sescuplo longius; oculi laterales antici a mediis posticis paullulum longius quam a mediis anticis remoti (cirea 7 : 6), laterales postici a mediis posticis et a lateralibus anticis paribus fere intervallis distantes. Pedum anticorum femora supra aculeis 1.1.1, in latere antico 1.1, pedum II. supra 1 paullo pone medium, 2 ad apicem et 1 in latere antico pone medium, femora III. et IV. supra aculeis 1.1.1 instructa; tibia omnes subter aculeis 2.2.2, supra apicem versus aculeo 1, præterea in latere utroque aculeis 1—3 armate (aculei 3 in tibiæ I. latere antico, 2 in latere antico eæterarum tibiarum et in postico tibiæ I. et IV., in latere eodem tibiæ II. et II. 1 aut 2); metatarsi omnes, preter aculeos apicales, subter aculeis 2.2 in utroque latere aculeis 1 aut 1.1 in- structi. (Aculei pro parte, presertim in pedum lateribus, parum quam pili maiores et certo parum constantes; in exemplo unico, quod vidi, desunt duo pedes anteriores sinistri. Femur I. 1°75, patella 0°80, tibia 1:26, meta- tarsus 1°13, tarsus 0°65, partes eædem pedum II: 2:69, 0°80, 1°56, 1°38, 0:73, pedum III: 1°67, 0°73, 1:09, 1:06, 0°51, pedum IV: 1:63, 0°65, 1°09, 1:13, 047 mm. longe. Abdomen 2°5 mm. longum, 1°9 latum, mamillis paullo prominentibus, ovatum, in dimidio posteriore latius, antice rotun- dato truncatum et medio paullulum incisum et sulcatum, postice acumi- natum (mamillis inclusis pene in angulum rectum contractum). Epigyne parva, humefacta pallida est et ad marginem posticum vittis duabus fuscis
24
longitudinalibus ornatur, ca 0°15 mm. longis, coniunctim aream occupan- tibus antice paullulum latiorem quam postice, circiter sescuplo longiorem quam medio latam, levissime foras curvatis, versus apices paullulum an- gustatis, ita ut intervallum earum medio leviter constrictum evadat ; quibus vittis in epigyne siccata (fig. 14) foveolæ respondent paullulum breviores, latiores, antiee et intus marginibus limitate præruptis, in latere exteriore autem obtusis et diffusis; septum foveis interiectum angustius quam in epigyne humefacta videtur, pilosum, antice paullulum fortius, postice per- parum dilatatum.
Cephalothorax (humefactus) pallide incarnatus, colore flavo suffusus, limbo marginali* albido, posterius latiore, anterius angusto et paullo inæquali; vittis lateralibus in universum pallide umbrinis; earum mar- gines interiores leviter concavi, modice definiti, parum inæquales, postice latitudine areæ oculorum inter se distant, antice oculos laterales posticos attingunt, ab eis pallidiores fiunt et in angulos clypei descendunt; pallide fulva sunt hz vitte, lineolis albidis angustissimis reticulate, punctis ad- sperse nigro-umbrinis, versus margines presertim postice et secundum lineas radiantes binas et ad lineas albidas densius congestis, ita ut vitta utraque maculis tribus albido-umbrinis notata videatur; macula cephalica angulata albida, pone oculum lateralem posticum utrumque maculà ob- longa pallide flavido-incarnatä ornata, parte media pene deleta: colore pallide flavido-incarnato suffusà et punetis umbrinis adspersa, e quibus punetis quatuor maiora, bina in ipsa maculà, bina in eius margine postieo sita, lineam leviter recurvatam designant: macula cephalica cuneata lineà albidà medià, inter oculos medios initium capienti, paullo ultra medium productà, picta, ad eam utrimque lineolis binis longitudinalibus, parum expressis, albidis ornata; oculi omnes colore albido cineti, prætera area oculorum inter seriem anteriorem et posteriorem linea albidà recurvatà ornatur, oculos laterales posticos attingenti, cum cingulis oculorum me- diorum posticorum coniunctä, inter oculos medios anticos in maculam dilatatà; facies utrimque lineolä albidä ornatur ab oculo laterali antico sub oculum lateralem posticum ducta, librata, inter oculos laterales et sub eis et inter oculos anticos medios et clypei angulos umbrino punctata; clypei margo albidus. Pars thoracica vitlae mediae ad apicem maculæ cephalice angulatæ maculä parvá pallide umbrinä picta, utrimque lineolis radiantibus albidis ternis, quarum postremæ ramosæ et reticulatæ, ornata. Mandibulae colore cephalothoracis, punctis umbrinis adspersæ. Sternum isabellino- album ; maxillae labium palpi pedes ochroleuca, colore fulvo paullo suf- fusa; palpi punctis umbrinis adspersi; pedes in apice femorum patellarum tibiarum supra anguste albido marginati, annulis evidentioribus carent;
* Cfr.: CHYZER et KULCZYNSEI, Araneæ Hungarie. I, pag. 109 nota.
P URN ERU tu xs e
25
basis patellarum, tibiarum basis in utroque latere et dorsum prope apicem in pedibus posterioribus obsolete fulvo maculata; præterea pedes punctis umbrinis adspersi in femoribus patellis tibiis, in femorum præsertim ante- riorum latere antico inferiore maioribus quam eæterum. Abdomen supra ochroleucum, colore pallide violaceo-fulvo et pallide einereo maculatum: macula lanceolata medium fere dorsum attingens, modice definita, apice subaeuto, marginibus parum inæqualibus, pallide cinerea, paullo ante me- dium in margine utroque puncto umbrino ornata; villa media pallida ochroleuca, in dorsi dimidio anteriore parum definita, in posteriore nus- quam evidentius interrupta, marginibus crenatis, paullo pone. medium macule lanceolate puncto umbrino ornata; villa dorsualis intermedia violaceo-fulva, in dimidio posteriore solum distincta, paullo pone apicem maculæ lanceolate macula parva rotundata umbrina ornata, in dorsi 1/3 postico utrimque serie punctorum ochroleucorum circa 5 notata et punetis his posterius divulsa; latera dorsi desuper adspecti paullo pone 2/3 longitudinis utrimque arcu brevi transverso procurvo, latera abdominis obscure colorata attingenti, intus paullo dilatato, plus minusve inæquali aut interrupto, prope mamillas autem in ipso margine maculä parvä trian- gulari umbrinà ornata, a macula hae usque ad arcum anteriorem in ipso margine anguste umbrino limbata, cæterum ochroleuca, presertim in 2/a anterioribus colore pallide violaceo-fulvo parum expressa ita marmo- rata, ut formentur utrimque vittæ tres ochroleucæ obliqui, magis retro quam foras directe, inter se parallele: earum antica partem dorsi anticam lateralem occupat, a margine limbo angusto pallide violaceo-fulvo distincta, secunda a puncto umbrino maculæ lanceolate plus minus versus medium latus abdominis ducta; he vitte obscurius marmoratæ ; tertia eis brevior, melius expressa, non contaminata, marginem exteriorem maculæ umbrinæ in vittà intermedia site cum apice interiore arcus umbrini, supra dieti, coniungit. Latera abdominis supra violaceo-fulva anterius, umbrina poste- rius, maeulis ochroleucis contaminata, infra pallide ochroleuca umbrino reticulata; venter pallide ochroleucus pieturä evidentiori caret. — Pubes, que restat in cephalothorace et in abdomine supra exempli nostri unici, nivea opaca.
39. Tmarus Horváthi n. sp. Transcauc.: Kutais, 27. V. femina adulta.
Femina oculis mediis posticis quam antici insigniter maioribus, inter se et ab eis paribus intervallis remotis, abdomine postice cuneiformi, epigynes fovea optime definitä, latiore quam longä, posteriora versus leviter dilatata.
Tmaro pigro (Wauck.) ut ovum ovo similis, non differre ab eo videtur nisi epigynes forma. Hee (fig. 15) fovea ornatur magna, trapezica, postice paullo latiore quam antice, lateribus omnibus leviter, angulis autem for-
26
titer rotundatis, circa 1/4 latiore quam longa’, marginibus antico et latera- libus acutis, postico etiam bene definito, ab epigynes margine postico eir- citer 1/4 longitudinis foveæ remoto. Fundus foveæ insigniter inæqualis : in linea media in suleum impressus latum concavum, antice leviter dilatatum et marginibus limitatum acutis, leviter inflexis, cum foveæ margine antico eoniunetis ; pars lateralis utraque in dimidio posterior insigniter profundior quam in dimidio anteriore, quod supra illud postice marginis instar cornei acuti librati, transversi, sinuati (apice exteriore anteriora versus flexo, apice interiore retro curvato) prominet; sub margine hoc foramen bursæ semi- nalis iacet, maiusculum, rotundatum, materia quadam resinacea repletum (in exemplo nostro unieo).
Color idem atque forme Tmari pigri plerumque occurrentis. Abdo- minis dorsum pallide cinereum, colore flavo paullulum suffusum, margine antieo et vittà medianá mediocri latitudine paullo pallidioribus, umbrino punctatum presertim versus vittam medianam, lineis tribus recurvatis (an- ticá angulatä potius) ornatum, marginem lateralem non attingentibus, medio plus minusve late interruptis, umbrinis, postice albido limbatis, quarum antica paullo ante medium dorsum, secunda circiter in ?/s longi- tudinis iacet; apex tuberis, in quod elevatum est abdomen supra mamillas, umbrino maculatus; abdominis pars postica (mamillis, tuberi dorsuali, parti abdominis latissimæ interiecta) deltoidea supra albida, inferius cine- rea, hic præsertim punetis obscure coloratis adspersa, que in margine in- feriore in vittam congesta sunt inæqualem; dorsum inter margines huius quadranguli et apices linearum recurvatarum, supra dictarum, vittà obliqua inzquali pallide ochroleuca, punetis nigricantibus paucis adspersà, ornatum. Venter albidus colore flavido-cinereo suffusus, punctis minutis nigricanti- bus adspersus, secundum medium vittä ornatus pallide atropurpureä, antice epigynen amplectenti, postice acuminata mamillas attingenti.
Cephalothorax mandibulis exclusis 1:8 mm., cum eis 2:05 mm. lon- gus, totius corporis longitudo 5:3 mm.
40. Xysticus Kochii Tuor. Bessar.: Kishineff, 19. V. mas et fem. adulta: Transcauc.: Kvirili, 31. V. mas adult., Delishan, 3. VI. mas ad.
41. Xysticus cristatus (Cuercx). Bessar.: Kishineff, 19. V. mas et fem. adult.; iuniores fortasse huius speciei lecti in Bessar.: Kobilka et in Transcauc. : Gelati, Kutais.
42. Xysticus lateralis (Hann). Transcauc.: Delishan, 8. VI. fem. adult.
43. Xysticus acerbus THor. var.? obscurior n. Bessar. : Kishineff, 19. V. fem. adulta.
Forma et pictura eadem atque typici X. acerbi, statura paullo minor (cephalothorax 2:7, eum abdomine 6:7 mm. longus), color alius: testaceum fere non sentiens, nisi in pedum metatarsis et tarsis et in palporum partibus
PPT SNS — |
27
patellari tibiali tarsali, ita ut partes obscure cephalothoracis et pedum non badiæ sed fuligineæ sint, folium dorsuale abdominis non pallide lateritium sed umbrino einereum, punctis umbrinis maioribus minoribusque adsper- sum, vittà media — ut in X. acerbo — dentibus lateralibus exceptis, pa- rum expressä.
Color varietatis huius idem fere atque X. fratris 0. HERM., epigyne tamen paullo alia (neque foveolas eas in foveæ fundo, quas in «Araneæ Hungariæ» delineavi, neque tubercula oblonga membranacea, quæ loco earum nonnunquam inveniuntur, ostendit).
44. Synæma globosum (Fasn.). Transcauc.: Kvirili, 30. V. mas adult., Kutais, 27. V. mas adult.
45. Diæa dorsata (Fasr.). Transcauc.: Delishan, pullus certo huius speciei.
46. Herieus Savignyi E. Sim. Transcauc.: Kutais, pullus haud dubie huius speciei.
47. Runcinia lateralis (C. L. Kocn). Transcauc.: Kutais; Armen.: Erivan ; utroque loco exempla lecta non adulta.
48. Misumena vatia (CrERck) Transcauc.: Kvirili, ex. non adult., Tarsatshai, 8. VI. fem. adult, Delishan, 8. VI. mas adult. et pull. Ku- tais, pull.
49. Misumena tricuspidata (Fasr.). Transcauc.: Gelati et Kutais, pulluli probabiliter huius speciei.
50. Misumena (?) sp. probabiliter nova. Armen. : Novo-Nikolajewka ; pullus habitu Misumenae vatiae, area oculorum insignis utrimque in tuber- culum elevatä simile fere atque in Thomiso albo (Gwzr.), sed humilius et obtusum.
51. Thomisus albus (Gmeu). Bessar.: Kishineff et Kobilka, pulli; Transcauc.: Kutais, Tiflis, Axtafa, pulli; Armen.: Aralich, 13. VI. mas adult.
ARGIOPIDÆ. Epeirinae.
52. Epeira dromedaria (Wazcx.). Bessar.: Kobilka, 17. V. mas et fem. adult.
53. Epeira dalmatica Douzscn. Transcauc.: Kutais, exempla non adulta, ab exemplis in Croatia lectis nulla re distincta.
54. Epeira diademata (Cumrcx)? Cherson.: Sebastopol; Transcaue. : Kutais ; pulluli fortasse huius speciei.
55. Epeira cucurbitina (Crercx). Bessar.: Kobilka, Teleshovo; Transcauc.: Kutais, Tarsatshai, Delishan; hic 8. VI. mas adult. captus, cætera exempla omnia non adulta.
28
56. Epeira Victoria Tuor.? Transcauc.: Tiflis, exemplum non adultum.
57. Epeira ceropegia (Wazcx.)? Transcauc.: Delishan, exempl. non adult.
58. Epeira cornuta (Crerox). Transcauc.: Batum, pull; Armen. : Tshubuhli, 9. VI. mas ad., Elenovka ad lacum Goktshai, iuv.
59. Epeira adianta (Warcr.). Transcaue.: Kvirili, iuv., Usuntali, 3. VI. fem. adult.
60. Epeira acalypha (Warcx.). Bessar.: Loganeshti, iuv. ; Cherson. : Sebastopol, iuv.; Transcauc.: Kutais, 27. V. fem. adult. ; Delishan, iuv.; Gelati, 28. V. mas adult. ; Armen. : Erivan, 10. VI. fem. adult.
61. Singa nitidula C. L. Koch. Bessar.: Teleshovo et Loganeshti, iuven.; Transcauc.: Batum, fem. adult. primo aspectu a forma vulgari paullo diversa, a qua tamen re verá non differt nisi ramulis vittæ mediæ pallide fusco-flavidis, punetis albis maximam partem carentibus.
62. Singa sp.? (fortasse sanguinea C. L. Kock). Bessar.: Kobilka, iuven.
Tetragnathinae.
63. Tetragnatha extensa (LINNÉ)? Transcaue.: Batum ; Armen. : Tshubuhli ; pulluli.
Linyphiinae.
64. Lephthyphantes tenuis (Brackw.). Transcauc.: Usuntali, 3. VI. fem. adulta.
65. Micryphantes rurestris C. L. Kocs. Transcaue.: Kvirili, 31. V. mas et fem. ad. ; Armen.: Erivan, 10. VI. fem. adult.
66. Erigone dentipalpis (Wıner). Transcauc.: Kvirili, 31. V. mas adult.
77. Brachycentrum odontophorum n. sp. Transcauc.: Tiflis, 3. VI. mas adult.
Mas clypeo convexo, parte thoracicé pone eminentiam. cephalicam non impressá, punctis impressis in lineas radiantes dispositis ornatä, lamind tarsali prope basim in dentem acutum elevata.
Cephalothorax 0°73 mm. longus, 0°60 latus, desuper visus piriformis, postice late leviter emarginatus, lateribus posterius sat fortiter rotundatis, anterius longe attenuatus lateribus leviter sinuatis, antice breviter rotun- datus, levis nitidus, margines versus obsolete plicatus, suleo ordinario ca- rens, punctis maiusculis impressis ornatus in parte thoracicà utrimque in series ternas dispositis radiantes, in dorsi partem summam libra- tam non productas, in laterum parte superiore solà distinctas, inferius divisas et confusas. Pars cephalica in tuber elevata longitudine circiter
29
3/4 tibiarum antiearum æquans ; parum longius quam latum (17:15), duplo eireiter humilius quam altum, late ovatum, postice latius, supra sat fortiter deplanatum, infra cireumcirea sulco bene definitum, latere antico fortiter declivi, postico prærupto, pene impendenti. Pars dorsi pone tuber cephali- cum sita, eo multo brevior, sublibrata, antice non impressa, imo breviter adscendens: pars dorsi postica longa, pæne recta, modice declivis. Oculi medii postici in tuberis cephalici parte anteriore siti, foras et paullo sursum et anteriora versus spectantes, inter se circiter duplà suä diametro remoti; series oculorum anticorum deorsum curvata: mar- ginibus inferioribus mediorum parum demissius sitis quam margines superiores lateralium ; oculi medii lateralibus non multo minores, inter se circiter !/s diametri, a lateralibus pene tota diametro remoti; oculi medii antici et postici trapezium formant parum longius quam la- tum postice et duplo fere longius quam latum antice (12:11:7). Clypeus sub oculis mediis dimidiam faciei altitudinem occupat, in longitudinem fortiter convexus, superius declivis, infra fortiter reclinatus est. Mandibulae elypeo paullo breviores. Maxillae valde in labium inclinatæ, palpos in parte extrema marginis antici gerunt. Labium breve latum. Sternum seque circiter latum ac longum, postice inter coxas IV. productum ibique pæne eque atque he coxæ latum, sursum curvatum, apice late truncato, non ea- rinato, nitidum, punetis impressis maiusculis ornatum, margines versus magis congestis, medio leve. Palporum pars patellaris fere duplo longior quam lata; pars tibialis (fig. 17) subter valde brevis, supra una cum pro- cessu apicali sescuplo longior quam pars patellaris, margine apicali supe- riore in processum producto lamelliformem, sque circiter atque pars pa- tellaris longum, basi cum toto fere margine dicto connatum, a basi anteriora versus et paullo sursum et intus directum, in dimidio apicali leviter ita eurvatum ; ut anteriora versus et paullo sursum sit directus, prope medium iriplo saltem angustiorem quam longum, apicem versus leviter contortum, ita ut desuper angustior videatur quam a latere interiore, in tertia parte apicali intus oblique truneatum, summo apice obtusiusculo (fig. 16). Pars tarsalis longitudine totam partem tibialem cum !/s partis patellaris eguat, desuper adspecta pene ovata, apice rotundata, prope basim versus latus exterius in dentem elevata altitudine !/s erassitudinis partis patellaris sal- tem æquantem, æque pene latum, compressum, apice acutiusculum, sursum directum. Paracymbium falcatum, planum, apice obtusum. Bulbi genitalis (fig. 18) «pars basalis» ex anfractibus constat duobus, pene transverse positis, «pars apicalis» in latere interiore trabeculam format corneam, paullo contortam, transverse positam, retro curvatam, apice obtuso (qui apex etiam in palpo desuper viso conspicitur non procul a basi partis tar- salis in latere interiore prominens), in latere exteriore spinà (embolo) ornatur gracili nigrä, paullo pone medium bulbum prope a latere exteriore
30
emergenti, leviter sigmoideä, a basi anteriora versus et deorsum directa, tum anteriora versus et sursum curvata, paullulum ultra apicem laminæ tarsalis prominenti ; embolus membrana magna, in transversum deorsum, in longitudinem autem sursum eurvatá, parum arcte obvolvitur. Pedum I. femur 0°44, patella 0°16, tibia 0°37, metatarsus 0:31, tarsus 0:29, pedum IV. partes : 0°54, 0°18, 0°49, 0°37, 0:26 mm. long: ; aculeus in tibia IV. supra situs parvus. Abdomen 1:17 mm. longum, 0°87 latum, pæne ellipticum, sat fortiter deplanatum, dorso scuto duriusculo crasse umbilicato-punetato tecto.
Cephalothorax umbrinus colore rufo paullulum suffusus, lineis ra- diantibus partis thoracicæ obscurioribus, tubere cephalieo et mandibulis paullo pallidioribus, sterium fuligineum, pedes et palpi pallide flavidi, illi colore rufo, hi presertim in parte tibiali et tarsali colore fusco suffusi; ab- dominis scutum dorsuale castaneum, latera et venter flavido-umbrina.
Brachycentrum parallelum (Wrp.) speciei huic valde affine est et simile, differt ab eà presertim tubere cephalico insigniter angustiore, pro- cessu tibiali palporum æquabiliter angustato, neque in latere interiore oblique truncato, lamina tarsali prope basim leviter angulata neque in dentem elevata.
THERIDIDÆ.
68. Enoplognatha inc. spec. Armen. : Tshubuhli, iuven.
69. Lithyphantes Paykullianus (Watcx.). Transcaue. : Gelati, 28. V. fem. adult. ; unius exempli sulcus epigynes clausus est et margine postico elevato in epigyne ab imo adspectä occultus.
70. Asagena phalerata (Pawz.) Transcaue. : Batum, iuv.
71. Crustulina guttata (Wiper.). Bessar. : Kobilka, 17. V. fem. adult.
72. Theridium lineatum (Crercx.). Transcauc.: Tarsatshai, iuven.
73. Theridium impressum L. Kocu. Bessar.: Loganeshti, iuven.; Transcaue. : Kutais, pull., Usuntali, iuven., Axtafa, 7. VI. mas adult.
74. Theridium denticulatum (Warcx.). Bessar. : Peresetshina, 16. V. mas adult.
75. Theridium tinctum (Wauck.)? Transcauc. : Delishan, iuv.
76. Theridium vittatum C. L. Kocn. Transcaue. : Kvirili, exempl. non adultum, probabiliter huius speciei.
77. Euryopis leta (Wxsrrine). Bessar.: Kishineff, 19. V. fem. adulta.
78. Episinus lugubris E. Sm. Transcaue.: Tiflis, 3. VI. mas adult.
DRASSIDÆ.
79. Drassodes lapidicola (Warc.). Transcauc.: Tiflis, 3. VI. mas adult. et femina iuven.
31
80. Prosthesima apricorum L. Kocn. Bessar. : Teleshovo, 16. V. fem. adult.
81. Callilepis nocturna (Liww.) Transcauc.: Delishan, 8. VI. fem. adult.
ERESID Ai.
82. Eresus niger (PErAGwA). Bessar. : Kishineff, pullus.
DICTYNIDÆ.
83. Titanoeca Schineri L. Kocx. Bessar. : Teleshovo, mas iuven.
84. Dictyna arundinacea (LiwwÉ). Bessar.: Loganeshti, 15. V. mas et fem. adult., Teleshovo, 16. V. mas adult.; Transcauc.: Delishan, 8. VI. fem. ad.; Armen. : Tshubuhli, 9. VI. mas ad.
85. Dietyna uncinata THor. Bessar.: Teleshovo, 16. V. mas et fem. adult., Loganeshti, 15. V. mas ad., Kishineff, 19. V. mas ad.
86. Dictyna armata Tuor. Transcauc. : Gelati, 28. V. mas adult.
87. Dictyna ignobilis n. sp. Armen.: Elenovka ad lacum Goktsha, 9. VI. (Bessar. : Kobilka, mas iun. fortasse huius speciei).
Femina cephalothorace fusco, abdomine supra pallide fusco, picturä nigri- dr ges SEDE pell bot i Da RUNE g canti, totam longitudinem occupanti, antice e vittà latà constanti, ornato, pedibus flavidis obsolete fusco annulatis, mandibularum marginibus interioribus vectis, oculis posticis paribus intervallis, anticis mediis inter se longius quam a laterali- bus remotis, epigyne foveis duabus, septo anguste cuneiformi disiunctis, ad mar- ginem posticum ornatä. Long. paene 3 mm.
Cephalothorax 1°1 mm: longus, 0:9 latus, nitidus, pæne levis (om-
H
nium subtilissime retieulatus), flavido-fuscus, marginibus nigris, lineis tenuibus fuscis parum expressis 5 in parte cephalicä, 3-bus radiantibus in parte thoracicà utrimque ornatus; pars cephalica pilis albis in lineas 5 congestis tecta. Oculorum series posterior leviter recurvata, oculi sub- equales, paribus intervallis, quam diameter paullulum maioribus remoti ; series anterior levissime procurva, oculi medii posticis mediis parum maiores, inter se circiter diametro sua, a lateralibus spatiis quam radius maioribus remoti; area oeulorum mediorum antice paullulum angustior quam postice, paullulum brevior quam lata antice; elypeus sub oculis me- dis eorum diametrum altitudine paullo superans. Mandibulae flavido- fuscæ, dorso obsolete transverse rugoso, parum nitido, humefactæ apice et prope basim solum inter se contingere, cæterum rimam angustam inclu- dere videntur, que rima tamen in animali desiccato conspici non potest. Maxillae fuscae, sternwm et labium nigro-fusca, illud leve (punctis, quibus pili innati sunt, exceptis) nitidum. Palpi fusco-flavidi, parte tarsali pallidiore; pedes fusco-flavidi, obsolete fusco annulati in patellis, prope basim et in apice tibiarum, anguste in metatarsorum apice, femora
32
apicem versus infuscata. Tibia cum patella I. 1"1, IV. 0°95 mm. longa. Ab- dominis forma vulgaris; cribellum integrum videtur ; epigyne forma eadem atque in D. arundinacea (L.) prope marginem posticum foveis ornatur duabus, antice rotundatis, margine antico ef interiore acutis, in latere exteriore et postieo apertis; septum, quo foveæ inter se distinguuntur, postice angustissimum, anteriora versus leviter dilatatum, a latere adspec- tum postice in longitudinem arcuatum ; foveæ ambæ spatium sque circiter latum occupant, atque coxæ IV. longe sunt, et duplo saltem latius quam longum. Abdominis dorsum (fig. 19) pallide fuscum, desuper visum anguste fusco-nigro limbatum et colore nigro-fusco secundum medium pictum: antice vitta iacet æque fere atque oculorum area lata, medium dorsum fere attingens, antice leviter angustata, in dimidio posteriore modice constricta ; dimidium posterius angulis pietum quatuor, gradatim tenuioribus, melius distinetis, et pone eos fortasse duobus parum perspicuis; angulus anticus, apice cum parte postrema vittæ antice coniunctus, angulum pallide fuseum continet, utrimque foras et anteriora versus infractus et cum limbo laterali fusco plus minusve coniunctus est; apex anguli 2-di uterque lateralis ro- tundatus; abdominis latera nigro-fusca, obsolete et parce pallide fusco maculata, presertim postice; venter parum pallidior, in latere utroque vittà longitudinali pallide fusca notatus. Mamillæ nigro-fuscæ. (Abdominis pubes maximam partem detrita.)
88. Dictyna annulata n. sp. Bessar.: Teleshovo, 16. V. fem. adulta.
Femina cephalothorace nigro nitido, abdomine supra fusco-cinereo, pieturä ornato nigricanti totam longitudinem. occupanti, antice e vittà longitudinali mediocri latitudine, postice profunde incisà, constanti, pedibus flavidis fusco aunulatis, mandibularum marginibus interioribus rectis, oculis mediis et anticis et posticis inter se longius quam a lateralibus remotis, epigyne foveis duabus a margine postico longe distantibus ornatá. Long. ca 9:6 mm.
Cephalothorax cirea 0:9 mm. longus, levis, nitidus, niger, parte cephalica supra paullulum pallidiore. Oculorum series posterior paullulum recurva, oculi subaequales, medii a lateralibus diametro suá, inter se paullo longius remoti; series anterior leviter procurva, oculi medii paullulum maiores videntur quam medii postici, inter se diametro suá et duplo fere longius quam a lateralibus distant; oculorum mediorum area antice paul- lulum augustior quam postice et aeque fere lata atque longa; clypeus sub oculis mediis eorum diametro seseuplo fere altior. Mandibularum hume- factarum margines iuteriores prope basim et apice inter se contingere, caeterum rimam augustam formare, siccatarum secundum totam longitu- dinem (summá basi exceptá) inter se contingere videntur ; earum color umbrino-niger, apicem versus umbrinus; mazillae et labium umbrino- nigra, apice pallidiora; sternum umbrino-nigrum, medio paullulum palli-
—
33
dius ; palpi fusco-flavidi ; pedes fusco-flavidi, annulis fuscis diffusis ornati : latis pone basim femorum et tibiarum, augustioribus in illorum et barum apice; patellae anteriores fere totae, basi exceptà, posteriores praesertim in lateribus infuscatae; metatarsi apice auguste infuscati, anteriores etiam pone basim vestigio annuli parum expressi ornati. Tibia cum patella pe- dum I. 0°88, pedum IV. 0:75 mm. longa. Abdominis forma ordinaria ; eribellum integrum; epigynes (fig. 21) margo posticus niger transverse plieatus, caetera area pallidior, fusca, foveolis ornata duabus paene ovatis, antice latioribus, inter se ne dimidià latitudine suá quidem distantibus, ab epigynes margine postico spatio remotis parum breviore, quam sunt coxae IV. longae, et aeque cireiter longo, atque spatium latum est, quod ab eis ambabus occupatur. Dorsum abdominis (fig. 20) umbrino-cinereum (cinereum, pallide umbrino reticulatum), colore nigro-fusco pictum : antice vittä ornatum inaequali, circiter aeque lata atque tibia cum patella III. longa est, antice leviter augustatä, in dimidio posteriore primo augustatä, tum leviter dilatatä et in ramos tres divisà, quorum medius crassior est quam laterales retro et paullo foras directi; haee vitta circiter ?/; longi- tudinis occupat; eius ramulus apicalis medius eum angulo coniungitur paene recto, paullo quam ipsa latiore; sequuntur, in dimidio posteriore dorsi, anguli similes circiter 7, quorum anteriores quatuor saltem alter- nantes crassiores et tenniores, linea medianä tenuissimá coniuncti; apices laterales angulorum sex anteriorum dilatati et inter se confusi maculas formant utriusque ternas irregulares, quae in vittas coniunguntur longitu- dinales duas parallelas, valde inaequales, coniunctim spatium paullo latius quam vitta antica oceupantes; quae vittae in abdomine desuper adspecto apicem eius attingunt. Latera abdominis fusca, margine superiore inaequali, parce fusco-cinereo punctata; ventris partes laterales fusco-cinereae, pars media eum mamillis fusca. (Exemplum unicum, quod vidi, detritum est; pubes, quae restat passim, alba in parte cephalicà supra, in clypes, in ventris partibus pallide coloratis, fusco cinerea in partibus obscuris).
Dictyna ignobilis et D. annulata a plerisque aliis Dictynis differunt pedibus annulatis. Inter Dielynas pedibus annulatis ad hoc tempus sub- tilius deseriptas Dictynae ignobili D. pygmaea Tuor,*, D. annulatae D. milis Taor.** praesertim similes videntur; ambarum mares soli noti sunt; D. pygmaea multominor describitur quam D. ignobilis, oculis mediis anticis inter se insigniter magis approximatis caet.; D. mitis oculorum situ imprimis differre videtur a D. annulata nostra, ex. gr. oculis anticis lateralibus longius a mediis, quam hi inter se, distantibus.
* T. TuonELL, Descript. of several European a. North-african Spiders. 1875. ** Ibid.
Természetrajzi Füzetek. XVIII. köt. 3
34
89. Dictyna orientalis n. sp. Armen: Erivan. 10. VI. fem. adult, Aralich, 13. VI. fem adult.
Femina cephalothorace flavido, vittis duabus latis fuscis et limbo albo-flavo ornato, abdomine supra flavido-albo, picturà fuscá aut nigrâ, non parum varianti, marginem anticum non attingenti ornato. Long. ca. 2:5 mm.
Cephalothorax 0:85 mm. longus, parte cephalieà modice convexä pube albida tectä, caeterum laevis, nitidus. Oculorum series posterior modiee recurvata, oculis subaequalibus, mediis inter se parum longius quam diametro, a lateralibus circiter sescuplà diametro remotis, series anterior paene recta, oculi medii lateralibus et posticis mediis minores, a lateralibus circiter diametro suá, inter se paullo longius remoti; area ocu- lorum mediorum paullulum latior postice quam antice, aeque longa atque antice lata. Clypeus sub oculis lateralibus eorum diametrum altitudine parum superat. Mandibulae paullo breviores quam ambae simul sumptae latae sunt, directae, apicem versus paullo angustatae et marginibus inte- rioribus paullulum a se discedentibus, apice parum oblique truncatae, in angulo interiore denticulis 3-bus (?) armatae, dorso obsolete transverse plicato. Tibia cum patella I. 0:78, IV.: 073 mm. longa. Abdominis forma ordinaria ; cribellum bipartitum ; epigyne foveolis duabus ornatur oblongis ovatis, postice angustioribus, coniunctim spatium duplo fere augustius quam cribellum occupantibus, margine exteriore acuto fortius quam interior elevato, inter se septo piloso parum lato disiunctis, ab epigynes margine postico circiter longitudine sua remotis.
Color corporis humefacti modo non modo sat fortiter rufo suffusus. In exemplis colore rufo non suffusis: cephalothorax pallide flavus, late- ribus partis thoracicae limbo flavido-albo, quam tibiae pedum paullo angustiore ornatis, vittis duabus umbrinis ornatus, longitudinalibus, latis, marginem posticum et antice in partis cephalicae lateribus oculos laterales posticos fere attingentibus, quae vittae in cephalothorace desuper adspeeto antice latitudine totius areae oculorum inter se distant, posteriora versus intus paullulum inter se appropinquant, in parte thoracica a margine limbo commemorato solo distiguuntur. Mandibulae maxillae labium palpi pedes pallide flava, sternum fusco-flavum, in lateribus et postice fusco marginatum. Abdominis dorsum (fig. 23) et latera alba, colore luteo
paullulum suffusa, fusco subtiliter reliculata, dorsum colore fusco aut nigro maculatum: circiter in !/; longitudinis puncta duo conspiciuntur, circiter tibiarum crassitudine inter se distantia, modice expressa; prope ea initium capit area e maculis constans, in universum elongato ovata, dimi- diam latitudinem abdominis paullo superans, usque ad mamillas producta ; partem eius anticam angulus format paene rectus, apice anteriora versus directo, lineolam longitudinalem, cum apice suo coniunctam, parum quam erura sua breviorem, includens ; sequuntur anguli lati cirea 5, quorum 3
35
anteriores modo bene expressi, primus antico et sequentibus latior et crassior, cruribus leviter procurvis, sequentes gradatim minores, primus angulum similem atque est ipse, minorem, albidum, fusco reticulatum, eontinet, secundus et tertius similem in modum sed minus distincte ma- eulati; tota haec area linea tenui fuscà modice expressa dimidiata. Pictura haec insigniter variat (fig. 22) : angulus anticus apice deleto nonnunquam in maculam unam confusus basi late coniunctam cum angulo sequenti, qui crassus est, apicibus lateralibus rotundatis, totus niger ut etiam angulus pone eum situs; anguli posteriores apicibus lateralibus in maculas rotun- datas dilatatis, medio angustati aut interrupti. — Laterum pars superior vittà ornatur fusea aut nigricanti, sat latä, diffusà, in dimidio posteriore plus minusve in maculas magnas divulsä. Venter lateribus ut abdominis latera coloratis, seeundum medium cinereo-fuscus, qui color aream aeque fere latam occupat, atque area mamillarum ; hae flavido-fuscae, in lateribus et subter annulo inaequali nigro-fusco, utrimque in maculas ternas dila- tato, cireumdatae. — Abdominis desiceati, in partibus pallidis pube alba, in obscuris pube fuseä tecti, pictura satis similis atque humefacti; venter totus pube albidà tectus videtur.
Dictyna orientalis imprimis D. hortensi E. Sim* similis videtur, differt tamen ab ea probabiliter colore saltem (ex. gr. D. hortensis pars thoraciea — excepto limbo laterali — tota fusca, aldomen supra antice lineis obseuris duabus parallelis postice foras curvatis ornatum, sternum pallide flavum describitur).
DYSDERIDAE.
90. Dysdera sp. Transcauc. : Tiflis, mas adultus probabiliter novae speciei, adeo laesus, ut descriptione dignus non sit.
91. Harpactes Caucasius n. sp. Transcauc. : Gelati, 28. V. mas adult.
Mas oculis anticis a clypei margine circiter radio suo remotis, sterno regulariter reticulato, palporwm parte tibiali longiore quam patellaris, bulbi genitalis corpore parum longiori quam lato, circiter in */s longitudinis latissimo, scapo parvo, femoribus anticis prope apicem aculeis 3 armatis. Long. 44 mm.
Mas. Cephalothorax 2 mm. longus, 1:6 latus, fere in 5/s longitudinis latissimus, lateribus fortiter rotundatis, antice sinuato-angustatus, fronte circa 0-7 mm. lata; fere in ?/s longitudinis sulcus ordinarius iacet, valde brevis, sed posteriora versus in lineam impressam, parum definitam et valde vadosam productus, cum qua circiter 1/4 patellarum I. longitudine aequat. Dorsum a latere visum fere a margine antico coxarum III. poste-
* E. SIMON, Aranéides nouveaux ou peu connus du Midi de I’ Europe. (1. Mémoire.)
3*
36
riora versus sat praerupte descendit, caeterum inaequabiliter (oculos versus fortius) areuatum ; totus fere cephalothorax dense impresso-reticulatus, parte eephalieá sola versus oculos paene laevi et nitidä, caeterum sub- opacus; maculae retieuli — praesertim in cephalothoracis partibus late- ralibus et posticä — marginibus paullulum elevatis areolas formant maximam partem oblongas; ad marginem cephalothorax carinula acuta ornatur, limbum distinguenti mediocri latitudine, inflexum, ita ut a latere paene non eonspiciatur; etiam elypeus carinulä simili instructus, limbum desecanti corneum, non inflexum. Oculi postici oblongi, inter se fere con- tingentes, lateralibus, qui rotundati sunt, paullo minores (sed non breviores), ab eis paullulum magis quam inter se remoti, cum eis lineam modice pro- curvam designant; oculi antici rotundi, caeteris maiores, cum lateralibus paene contingentes, a posticis circiter radio, inter se parum plus quam !/s diametri, a clypei margine paullo longius quam radio remoti. Mandibulae aeque circiter longae atque ?/5 cephalothoracis, paullulum proiectae, quoad margines exteriores inter se parallelae, a latere visae prope basim paullo convexae, caeterum usque ad apicem rectae ; apice intus oblique truncatae et leviter emarginatae, in angulo ornatae in sulei unguicularis margine antico, dentibus duobus approximatis, primo quam seeundus paullo maiore in margine postico autem denticulis duobus apiei propius sitis, secundo quam primus maiore; dorsum mandibularum praesertim versus latus exterius granulis dispersis ornatum. Maxillarum et labii forma ordinaria. Sternum paene !/s longius quam latum, dense elevato-reticulatum, modice nitidum, prope coxas laevigatum et granulis dispersis parvis ornatum, caeterum areolis parvis laevibus nitidis adspersum, quarum unaquaeque punctum includit impressum. Palporum pars patellaris duplo longior quam medio crassa, subter (basi solà exceptá) recta, supra leviter et paene aequabiliter in longitudinem convexa ; pars tibialis eä circiter tertia parte longior, paullulum minus crassa, subter paene recta, supra levius quam patellaris convexa; pars tarsalis patellari longior, tibiali brevior, a latere visa supra paene aequabiliter convexa, subter gibbosa: circiter in !/s lon- gitudinis paullulum crassior quam pars patellaris medio, inde basim versus subito, apicem versus levius attenuata. Bulbus genitalis (fig. 24) prope medium parti tarsali innatus, eius corpus sque atque pars hec longum, paullo minus latum quam longum, leviter compressum, a latere visum antice — ubi multo fortius eonvexum est quam postice — circiter in 2/3, po- stice eireiter in 5/4 longitudinis latissimum, a basi usque ad partem latissi- mam pene æquabiliter (antice leviter arcuato-, postice paullulum exeavato) dilitatum, inde apicem versus subito, arcuato angustatum. Scapus (fig. 25) parvus, membranâ complicatä et contortà instructus et aculeo complanato, in latere antico exteriore innato, in latus posticum curvato, hic deorsum deflexo et leviter sinuato; partes hz a variis adspectæ partibus varium
37
præbent aspectum, ex. gr. a latere interiore adspectus bulbus apice tuber- culo ornatur latiore quam longo, apice late truncato, ex angulo apicali postico processus duos emittenti breves, anteriorem deorsum et anteriora versus directum, posteriorem primo deorsum et retro directum, tum anteriora versus, curvato et priori parallelo; postice ad basim tubereuli aculeus emergit gracilis, deorsum et retro directus, anteriora versus arcu- atus et priorum apicibus parallelus ; apices horum processuum trium lineam designant pene rectam et libratam. Pedum omnium femora aculeata, aculei in femoribus I. et II. antice versus apicem 1:2, in III. circa 5, in IV. circa 7; estere partes pedum anteriorum inermes; patellæ III. aculeo 1 instructæ, IV. inermes; tibz et metatarsi pedum posteriorum abunde aculeata, tarsi inermes aculei in tibiarum IV. dorso probabiliter 3; tarsi omnes ungui- eulis ternis instructi. Femur I. 1:9, patella 1:1, tibia 177, metatarsus 1:5, tarsus 0:5, pedum II. partes: 1:7, 0°95, 1°4, 1:2, 0°45, pedum III. : 1:3, 0*6, 0°9, 1°15, 048, pedum IV. : 1:9, 0-8, 1:5, 177, 06 mm. longæ. Abdomen (mamillis exclusis) 2:1 mm. longum, 1:2 latum, elongato ovatum, postice latius.
Cephalothorax cum mandibulis badius, sterum maxillae labium lateritia, palpi et pedes testacei, hi paullo colore fusco suffusi presertim in femoribus et tibiis anterioribus, abdomen flavido-cinereum.
TABULA I. EXPLICATIO.
1. Heliophanus forcipifer, palpus sinister. 9. Heliophanus nigriceps, pars tibialis et tarsalis palpi sinistri ab imo visse. 9b. Eædem a latere interiore visæ. 3. Attus vilis, pars patellaris tibialis tarsalis palpi sinistri. 4, Eiusdem epigyne. b. Yllenus albocinctus (Krones.), epigyne humefacta. 6. Tarentula taeniopus, lamella characteristica palpi dextri, m: margo «partis basalis» bulbi genitalis. 7. Tarentula striatipes (Dor.), lamella characteristica palpi dextri. 8. Tarentula striata, lamella characteristica palpi dextri. 9. Tarentula taeniopus, pars posterior epigynes, amplific. : 38. 10. Tarentula striatipes, pars posterior epigynes, amplific. : 38. 11. Eadem alius exempli, amplif. : 38. 19. Tarentula striata, pars posterior epigynes, amplif. : 38. 13. Thanatus imbecillus L. Kocu, epigyne. 14. Philodromus iwvencus, epigyne, amplificat. : 50. 15. Tmarus Horväthi, epigyne. 16. Brachycentrum odontophorum, pars tibialis et tarsalis palpi sinistri desuper visæ.
417: Eædem a latere exteriore vise.
. 18. Eiusdem pars tarsalis sinistra ab imo ERN . 19. Dictyna ignobilis, pictura abdominis.
20. Dictyna annulata, pictura abdominis.
21. Eiusdem epigyne.
99. Dictyna orientalis, pictura abdominis.
23. Eadem alius exempli.
24. Harpactes caucasius, pars tarsalis palpi sinistri. 25. Eiusdem scapus ab imo visus.
39
SPECIES GENERIS PIONOSOMUS FIEB. Disposuit Dr. G. Horvirx Budapestinensis.
Genus Pionosomus Fries. familie Lygeidarum species simillimas et ægre distinguendas in se continet. Quamobrem tabulam synopticam spe- cierum generis huius conscribendam esse censui.
Omnes species sunt parvæ, nigræ, punctatæ, setosæ, nitidulæ vel interdum subopacæ. Antennæ articulis basali et apicali nigris, nigro-fuscis vel fuscis, articulis duobus intermediis testaceis, basi et apice magis minusve infuscatis, raro (heterotrichus) antenne totæ pallidæ. Pronotum lobo postico opaco maculis duabus transversis pallidis, plus minusve confluentibus, nigro-vel fusco-punctatis notatum, maculis his pallidis raro (monochrous) deficientibus. Seutellum opacum, apice imo pallidum. Hemelytra sæpissime griseo-testacea, nigro-punctata, opaea, maculis corii tribus, prima obsoleta prope basin, secunda costali pone medium tertiaque ad apicem, nigris vel nigricantibus; membrana rite explicata vel plus minusve abbreviata, nigra, albido-limbata, vel albida, macula discoidali nigro-fusca notata. Limbus antieus prostethii, limbus posticus metastethii, maculæ pectoris ad coxas, femora apice imo, tibi, et tarsi testacel; inter- dum femora omnia fusca (fuscipes) vel pedes toti flavo-testacei (hetero- trichus).
Species septem huius generis ex autopsia, speciem octavam Sibiriæ propriam (monochroum) solum secundum descriptionem nosco. Quum autem species hec sibiriea lobo postico pronoti omnino unicolore a reli- quis facile distinguenda videtur, in subsequente tabula synoptica species omnes disposui.
1(2). Lobo antieo pronoti nigro, unicolore. Corpore superne setis erectis nigro-fuscis vestito; pronoto transverso, huius lobo antico sicut etiam capite eupreo-nitentibus; antennis pedibusque nigris, illarum arti- culis secundo et tertio tibiisque fusco-ferrugineis. Long. 2 mill. — Sibiria orientalis: Irkutsk. (Sec. Dom. JarowLerr.) .. .. 1. monochrous Jak.
2 (1). Lobo postieo pronoti maculis duabus transversis, plus minusve confluentibus, pallidis notato, interdum fere toto pallido.
3(14). Corpore superne setis erectis nigris vel nigro-fuscis obsito ; pronoto antrorsum vix vel levissime angustato, lateribus pone medium haud vel levissime sinuatis; hemelytris griseo-testaceis vel fusco-testaceis ; articulis basali et apicali antennarum femoribusque nigris vel fuscis,
40
4(5). Lobo antico pronoti subopaco, nigro-setoso et præterea pube adpressa griseo-albida dense vestito. Breviter setosus, setis marginum late- ralium pronoti diametro oculorum minus quam duplo longioribus; pro- noto distincte transverso, basi fere duplo latiore quam longiore, lobo antico ubique densissime et subtilissime punctulato; membrana rite expli- cata, apicem abdominis subsuperante, vel nonnihil abbreviata, pone apicem segmenti dorsalis penultimi abdominis extensa, sed apicem abdominis haud attingente; femoribus nigris, apice imo pallidis. &. ? . Long. 21/5—3 mill — Hungaria centralis (in desertis arenosis sat frequens!); Rossia meridionalis: Sarepta (Puro). __ .. .. .. .. 2. opacellus n. sp.
5 (4). Lobo antico pronoti Sze nitente, pubescentia griseo-albida omnino destituto. |
6(7). Pronoto distinete transverso, basi fere duplo latiore quam longiore; articulis basali et apicali antennarum nigris; membrana forme brachypteræ minus abbreviata, pone apicem segmenti dorsalis quinti abdo- minis extensa. Breviter nigro-setosus, setis marginum lateralium pronoti diametro oculorum minus quam duplo longioribus; lobo antico pronoti disco vage subtiliusque punctulato, fere lævigato; femoribus nigris, tan- tum apice imo pallidis. s. 9. Long. 2°/s—31/4 mill. — Hispania, Gallia, Helvetia, Germania, Dania, Suecia, Britannia. __ __ 8. varius Wolff.
7(6). Pronoto vix transverso, basi circiter dimidio latiore quam
longiore; articulis primo et quarto antennarum nigro-fuscis vel fuscis.
8(9). Pronoto antrorsum levissime angustato, apice quam basi angu- stiore, lobo antico disco vage et subtilius punctulato ; membrana completa. Breviter setosus, setis marginum lateralium pronoti diametro oculorum minus quam duplo longioribus; capite loboque antico pronoti convexis, nigro-nitentibus; antennis longioribus et gracilioribus, articulis basali et apieali nigro-fuscis ; lateribus pronoti fere rectis, tantum apice ipso subito rotundatis, maculis duabus pallidis lobi postici confluentibus; femoribus nigris, apice imo pallidis. ?. Long. 3 mill. — Turkestan: Margelan !
4. persimilis n. sp.
9 (8). Pronoto fere subquadrato, apice quam basi vix angustiore, lobo antieo ubique æqualiter punctulato; membrana semper abbreviata, par- viuscula, semicirculari, angulum apiealem corii et segmentum dorsale quartum abdominis paullo superante.
10 (13). Articulis primo et quarto antennarum nigro-fuscis ; femoribus nigris, apice vel etiam basi pallidis; maculis duabus transversis pallidis lobi postici pronoti obsoletis, parvis.
11(12). Longius nigro-setosus, setis marginum lateralium pronoti diametro oculorum plus quam duplo longioribus; eapite loboque antico pronoti convexis; huius marginibus lateralibus pone medium levissime sinuatis, ante medium levissime rotundatis, lobo antico sat dense et di-
41
stinete punctulato, nigro-nitente ; hemelytris sordide fusco-testaceis ; mem- brana nigro-fusca, prope angulum basalem externum macula albida si- gnata; femoribus basi et apice pallidis. d. 9. Long. 21/2—95/4 mill. — Suecia : Oeland ! (Tomson). SP 22>. .. 6. trichopterus Thoms. 12(11). Breviter nigro-setosus, setis marginum lateralium pronoti diametro oculorum minus quam duplo longioribus; capite lato, planiu- sculo ; marginibus lateralibus pronoti fere rectis, tantum apice ipso subito rotundatis, lobo antico depresso, vix convexo, densissime et subtilissime punetulato, nonnihil cupreo-nitente; hemelytris griseo-testaceis; mem- brana albida, macula discoidali nigro-fusca notata; femoribus tantum apice imo pallidis. d. 9. Long. 2!/s mill. — Italia: Vercelli! (REUTER). 6. depressus n. sp. 13 (10). Artieulis basali et apicali antennarum femoribusque fuscis, his basi et apice pallidis; lobo postico pronoti fere toto pallido, tantum utrinque ad latera nigricante. Longius nigrofusco-setosus, setis marginum lateralium pronoti diametro oculorum plus quam duplo longioribus; pro- noto lateribus subrectis, tantum apice ipso subito rotundatis, lobo antico planiusculo, sat dense et distincte punctulato, nigro-nitente; hemelytris griseo-testaceis, membrana albida, disco nigro-fusca. 9. Long. 21/2 mill. — MN Kolbe c ru EEUU. 2. fuscipes n. sp." 14 (3). Corpore superne setis erectis flavo-ferrugineis vestito; pronoto fere æquilongo ae basi lato, trapezoideo, antrorsum sensim angustato, lateribus pone medium leviter sinuatis; hemelytris flavo-ferrugineis ; antennis pedibusque totis flavo-testaceis. Longius setosus, setis marginum lateralium pronoti diametro oculorum plus quam duplo longioribus ; eapite et lobo antieo convexo pronoti dense minutissimeque punctulatis, huius lobo postico flavo-ferrugineo, tantum utrinque ad latera nigro-fusco ; membrana completa, apicem abdominis subsuperante. 9 . Long. 31/4 mill. — Nuda! — Tom o mw "8. heterotrichus Horv.
*) Speciem hane olim (Természetrajzi Füzetek. 1884. p. 12) tamquam for- mam brachypteram P. heterotrichi descripsi, a quo autem setis corporis nigro-fuscis, lobo antico pronoti minus dense et paullo fortius punctulato coloreque antennarum, hemelytrorum et pedum bene differt.
DESCRIPTIONES SPECIERUM NOVARUM ICHNEUMONI- DARUM E FAUNA HUNGARICA.
Auctore S. Brauns, Professore Suerinensi.
1. Ophion dispar mihi.
O. luteo colore affinis, sed duplo minor. Alæ superiores nervulo ante- furcali, inferiores nervello supra medium fracto, præcique metathoracis sculptura discedens. Costa nempe transversa basali fere deleta, medio areu semicirculari aream superomediam postice apertam inchoante, costa trans- versa posteriore distineta; spatio intracostali subtilius rugulosopunctato, area posteromedia medio longitudinaliter rugulosa. Abdomine apice nonnihil obscuriore. — d ; long. 10—11 mm.
Hungaria septentrionalis (Eperjes). 2. in Helvetia (Wallis) inventam in collectione mea conservo.
2. Anomalon trachynotus mihi. (subgenus Aírometus Forst.)
Capite pone oculos dilatato, nigro; temporibus rufofulvis nitidis, vix punetatis; genis nitidis, nigris; facie inferne valde angustata, rugosopun- ctata, clypeo mucronato, mandibulis fulvis, apice nigris; antennis fusco- ferrugineis, basi nigris, subtus apice dilutioribus. Thorace scabro, nigro, prothoracis maculis, mesothoracis lobis lateralibus rubris, notaulis nullis; scutelli scabri lateribus rubricosis; metathorace fortiter reticulato, dorso vix canaliculato, apice longius caudato; epicnemiis superne abbreviatis, mesopleuris fortiter rugososcabris, striis longitudinalibus distinetis ante speculum minus perspicuum. Tegulis rufis; alæ superiores stigmate fusco; nervis recurrentibus valde distantibus, nervo parallelo fere incidente; alæ posteriores nervello non fracto. Abdomen fere totum nigrum, segmenti 2 lateribus ferrugineis, tertio rufo ; terebra sat longa. Pedes anteriores rufi, coxis et trochanteribus nigris, tarsis intermediis infuscatis. Postici nigri, femoribus clavatis, tarsis ferrugineis. — 9 ; long. circa 12. mm.
Budapest, e Zygaena laeta exclusum.
d. Feminæ similis. Facie cum clypeo et mandibulis, genis, tempori- bus totis flavis, his rufescentibus, flavedine faciei longe supra artennas producta ; antennis rufis, scapo subtus flavo, supra infuscato. Thorace fere toto nigro, sutura ante alas et scutelli lateribus rubricosis. Abdomine nigro, segmentis 2. 3. 4. rufis, 2 vitta nigra. Pedibus rufis, anticis cum coxis flavescentibus; coxis posticis nigris, apice flavidis, trochanteribus nonnihil
—
"pu
43
obscurioribus, femoribus clavatis, tibiis curvatis ; tarsis latissimis ; tibiarum . latitudine æqualibus, metatarso artieulis 2 sequentibus simul sumptis fere æquali, articulo 4 minimo, ultimo vix longiore.
Pariter e regione Budapestinensi.
Ich bin nicht sicher, ob dieses Männchen zu dem vorherigen 9 gehört, will es aber trotz der Abweichungen in der Färbung vorläufig dazurechnen. Es gehört sicherlich in dieselbe Gruppe. Ich besitze einige sehr ähnliche dd aus Dalmatien und aus Batum, die noch viel buntere Farben haben, als das © ; leider fehlen dazu die Weibchen.
Vorläufig können beide Thiere zu dem Fórsterschen subgenus Atrometus gezählt werden.
Barycephalus mihi, novum genus Ophionidum.
Caput majuseulum, tumidum, fere cubicum, pone oculos pro capite minutos non angustatum, interdum dilatatum. Clypeus vix discretus, foveo- lis basalibus distinctis, apice late rotundatus; vertice, temporibus genis latissimis, his longis. Mandibulæ sat valide, dente infero vix longiore. Oculi parvi, juxta basin mandibularum leviter emarginati, ab ocellis valde distantes. Costa occiput et genas determinante distincta. Antenne eorpore breviores. Thorax notaulis epomiisque nullis, mesothorace nitido, scutelli apice rotundati, convexilateribus basi tantum marginatis; metathorace costis et areis nullis, spiraculis ovalibus. Epienemiis distinetis, superne ab- breviatis ; sternaulis nullis, mesoleo tenui postice clauso. Al» breves, supe- riores areola nulla, cellula discocubitali nervos 2 recurrentes excipiente ; stigmate angusto, radium ante medium emittente, nervo cubitali cum ba- sali obliquo basi vix convergente, leniter curvato, ramello nullo; nervulo interstitiali obliquo, nervo parallelo longe supra medium e cellula bra- chiali egrediente, hac postice angustata. Al inferiores nervello supra me- dium vix fracto, nervum pellucidum emittente, valde obliquo, postfurcali. Abdomen satlonge petiolatum, a segmento 3 compressum, petiolo leniter eurvato sensim in postpetiolum continuato, spiraculis in triente apicali sitis. Segmento 2 latitudine fere triplo longiore, thyridiis vix conspicuis, tertio vix breviore, sequentibus longitudine sensim minore, terebra breviter exserta (ut in Ophionibus). Ungviculis pectinatis.
3. Barycephalus Mocsáryi mihi. 4.
Rufoflavus, oculis minutis, stemmatio, vittis 3 longitudinalibus me- sonoti, basi mesothoracis, segmentis 2 primis abdominis fere totis, macu- lisque abdominis 14 triseriatim dispositis, punctis 2 mesosterni juxta epienemia sitis nigris. — Caput rufoflavum, subtilissime punctatum, pone oculos evidenter dilatatum, vertice temporibus genis latissimis, his spatio fere oculorum longitudini æquali a mandibularum basi distantibus ; puncto minuto intraantennali nigro, colore nigro stemmatii usque ad basin anten- narum continuato, suleum sat latum includente. Mesothorace nitido subti-
44
liter sparsim punctato, vittis 3 nigris, regione circa scutellum et basin ala- rum concolore, mesopleuris et basi nigra metathoracis paulo fortius puneta- tis, minus nitidis. Thoracis eolore subtus magis in colorem flavum mutato. Abdominis compressi segmentis 2 primis nigris, apice cum ceteris rufo- flavis, tertii lateribus maculis 2 nigris, sequentibus usque ad segmentum 6. 3 maculatis, maeulis marginem posticum segmentorum cum basi sequentis obtegentibus ; segmentis ultimis flavorufis. Pedibus rufoflavis, anterioribus basi dilutioribus, tibiis posticis apice vix, tarsis posticis evidenter infusca- tis. — & ; long. 11—12 mm. Hungaria centralis (Budapest) et meridionalis (Ulma).
Celeberrimo Hymenopterologo A. Mocsiry hane speciem dedicare ejusque nomine condecorare volui.
4. Barycephalus seminiger mihi. ?.
Niger, capite fere toto, mesothorace superne, scutello, segmentis 3 et 4 abdominis aurantiacis. Caput tumidum, aurantiacum, nitidum, genis, temporibus latis evidentius punctatis, oculis et antennis nigris, facie for- titer punctata, fronte fere opaca, apice mandibularum nigra, colore nigro stemmatii usque ad basin antennarum continuato, suleulo nullo, vertice sat lato, sed pone oculos non dilatato. Thorace nigro, scutello et mesotho- race supra aurantiaco, hoc vittis 3 nigris; mesothorace nitido sparsim punetulato, metathorace fortiter, basi minus punctato, apice rugoso, areis et costis nullis, dimidio postico carinula media. Mesopleuris fortiter puncta- tis, macula oblonga aurantiaea subtegulari. Ale breves, tegulis et radice aurantiacis, stigmate fusco, nervorum dispositione ut in precedente. Abdo- men nigrum, segmento 3 aurantiaco, maculis 2 lateralibus et apice medio nieris, 4 aurantiaco basi trimaculato, apice infuscato; terebra rufa. Pedi- bus anticis rufis, coxis et trochanteribus nigris, posterioribus nigris, calca- ribus et articulationibus dilutioribus. — ? ; long. 12 mm.
Hungaria centralis (Budapest).
Ob die beiden hier beschriebenen Thiere als d' u. ? zusammengehören, ist zweifelhaft; es wäre immerhin móglich.
5. Anomalon humerale mihi (subgenus Barylypa, cf. Thomson Opuscula, fascic. 16. pag. 1766.)
Caput pone oculos vix dilatatum, nigrum, mandibulis flavis, apice nigris, facie cum clypeo rotundato sat fortiter punctatis, opacis, genis vix flavis, flavedine faciei pone antennas producta, fronte rugosa, linea elevata ; temporibus nitidioribus minus dense punctatis, macula magna piceorufa. Antenne dimidium corporis superantes, rufobrunneæ, scapo subtus flavo. Thorace nigro, macula humerali ochracea, callis ante et infra tegulas palli- das concoloribus, suturis et maeulis prothoracis et ante coxas intermedias pallidis. Seutello flavo, convexo, basi tantum marginato, punctato, suleulo
| L L 1 j
Cat ie Te dd
45
medio impresso; prothoracis lateribus fortiter punctatis, subtus rugosis ; mesothorace nitido, punctura subtiliore; mesopleuris fortiter punctatis speculo polito, mesosterno subtilius dense punctato, mesolco sat profundo, postice clauso, metathorace longius caudato, fortiter reticulatorugoso, dorso evidenter canaliculato. Ale hyaline, tegulis et radice flavis, stigmate pal- lido, anteriores nervo parallelo supero nervo areolari interstitiali, posteri- ores nervello fere opposito, infra medium fracto. Abdomen rufum, segmento primo basi vix, 2 vitta dorsali, 4 apice, 5—7 nigris. Pedibus anterioribus ad maximam partem flavis, femoribus postice rufescentibus, coxis basi obscu- rioribus; postieis coxis et trochanteribus nigrovariis, femoribus rufis basi et apice infuseatis, tibiis basi extus longius pallidis, intus a basi ad apicem sensim obscurioribus, apice nigro, tarsis fuscobrunneis. — d; long. 18 mm.
Species in Hungaria centrali e& meridionali non rara.
var. Capite thoraceque latius pallido variis, macula genarum cum maeula magna temporum cohærente, prothorace ochraceo, mesopleura- rum parte antiea lineis mesothoracis, metathoraeis apice letius concolori- bus ; colore pedum nigro minus distincto.
6. Anomalon paradoxum mihi (Holmgr. Sectio I. D.)
Precedenti statura, forma scutelli, colore similis, sed clypeo eviden- ter mucronato et nervo areolari haud interstitiali discedens. Capite pu- bescente, pone oculos haud angustato, vertice sat lato; facie subtiliter densius punctata, eum clypeo, palpis, mandibulis apice excepto flavis, colore faciei supra antennas longius producto, genis nigris punctatis, tem- poribus sparsim punctatis, nitidis, macula magna rufa; antennis dimidio corpore longioribus, supra nigrofuscis, apicem versus et subtus sensim dilutioribus, seapo subtus flavo. Thorax pubescens, mesothorace sparsim sed eoncinne punetato, notaulis nullis; prothorace fortius punctato, an- gulis inferioribus rugosis rufis, callo ante tegulas latius rufoflavescente ; mesopleuris fortiter punetatis, ante speculum sat politum rugosis, callo infra alas flavo. Epienemiis superne deletis, acetabulis mesosterni inter- mediis clausis. Scutello gibbo, fortiter punctato, basi vix marginato, sul- culo medio vix conspieuo, utrinque rufomaculato; metathoracis sculptura subtiliore, dorso minus, lateribus fortius retieulatorugulosis, apice longius caudato. Abdomen rufum, petioli basi, vitta dorsali segmenti 2, segmento 6 et sequentibus nigris. Ale flavescenti-hyalinæ, tegulis et radice flavidis, stigmate flavorufo, nervo parallelo supero, inferiores nervello opposito, infra medium fracto. Pedibus anticis flavis, coxis muticis basi obseuriori- bus, femoribus postice rufescentibus; intermediis eoxis nigris, apice flavis, trochanteribus et summa basi femorum rufescentium, apice tarsorum obseurioribus; posticis coxis et trochanteribus nigris, his subtus flavescen- tibus, femoribus rufis, basi apiceque nigris, tibiis extus flavescentibus,
46
intus et apice latius nigris, tarsis obscuris, basi artieulorum, præcipue mé- tatarsi fulva. — 92; long. 17 mm.
In Hungaria meridionali ad thermas Herculis sacras Mehadienses inventum.
7. Anomalon discrepans mihi.
Species præcedenti statura, sculptura, antennis, forma seutelli simil- lima, sed colore obscuriore, precipue nervo areolari interstitiali discedens. Olypeo brevius mucronato, facie non tota flava, clypeo nempe apice, lineis- que 2 longitudinalibus faciei nigris, thorace cum scutello toto nigro; ab- domine basi latius, segmento 5 apice nigro. Pedibus obseurioribus, coxis totis nigris, trochanteribus minus pallidis; coxis anticis mutieis. — d; long. 16 mm.
In Hungaria centrali ad Budapest collectum.
Die 3 letzten Arten, von denen die erste sicher eine Barylypa ist, sind einander so verwandt, dass sie natürlich zusammengehóren ; dennoch erscheint es fraglich, ob die Gattungsdiagnose, die Thomsou für Barylypa giebt, nicht geändert werden muss.
8. Anomalon longicorne mihi.
À. tenuicorni antennis corporis longitudini fere æqualibus nigris, subtus ferrugineis similis; sed colore obscuro pedum, alis, coxis anticis muticis certe distinctus. Capite sat magno, pone oculos haud dilatato, ver- tice lato; facie fere tota, mandibulis, genarum macula pallida, macula temporum fulva solito minore. Fronte rugosa, facie, genis, temporibus punetatis, his nitidis. Thorace toto nigro, mesothorace minus dense punetato nitido, mesopleuris fortiter rugosopunctatis, speculo distincto, epienemiis superne deletis. Scutello marginato, metathorace reticulato, dorso late et profunde canaliculato. Tegulis nigris; ale anteriores nervo areolari interstitial, nervo parallelo supero, posteriores nervello postfur- cali, supra medium fracto. Pedes coxis nigris; trochanteribus apice palli- dioribus ; anticis rufis, intermediis nigris, femoribus apice, tibiis tarsisque concoloribus, his apice infuscatis; posticis fere totis nigris, tibiis basi ferru- ginentibus, tarsis fuscis, metatarso basi latius ferrugineo. Trochanteres postiei trochantello fere duplo longiores. Abdomen nigrum, petioli apice, segmentis 2, 3, 4 rufis, 2 vitta solita nigra. Terebra petioli longitudine. — ?; long. 18. mm.
In Hungaria centrali ad Budapest e Phalera bucephala exclusum.
9. Anomalon flavipenne mihi (Gruppe v. A. cerinops Gr.).
Capite thoraceque totis nigris, villosis, orbitis frontalibus vix rufis; palpis pallidis, mandibulis rufomaculatis; antennis nigrofuscis, subtus interdum dilutioribus. Abdominis petiolo apice plus minusve rufo, seg- mento 2 rufo, vitta dorsali nigra, tertio rufo, lateribus nigris, 4 nigro, ma- cula magna basali fere ad apicem segmenti producta rufa, ceteris nigris ;
47
alis flavescentibus, tegulis nigris vel piceis, nervis et stigmate pallidis ; ale anteriores nervo areolari non incidente vel incidenle, parallelo longius infra medium cellule brachialis egrediente; posteriores nervello fere in medio fracto. Pedibus rufoflavis, coxis et trochanteribus nigris, trochantello ' rufoflavo, tibiis et tarsis flavescentibus, illis posticis apice plus minus infuseato vel nigro. Capite thoraceque fortiter rugosopunctatis, punctis sat magnis ; seutello a basi ad apicem marginato, metathorace reticulatoru- goso, dorso vix excavato; epienemiis superne deletis, mesopleuris fortiter punetatis, speculo minimo, vix conspicuo, acetabulis intermediis nullis. — 2 ; long. 18 mm.
Specimen unum ex Hungaria, verisimiliter e regione Budapestinensi.
Dieses merkwürdige Thier, von welchem ich auch 1 ? aus Mecklenburg und 1 9 aus dem Wallis besitze, zeigt die in der Beschreibung hervorgehobene eigenthümliche Schwankung in der Insertion des Nervus areolaris, also eines Merkmals, welches sonst als ein besonders zu beachtendes angesehen wird. Meine beiden Exemplare weichen von dem hier beschriebenen nur dadurch ab, dass dieser Nerv interstitiel ist. Sollte das Merkmal wohl den Werth haben, dem man ihm bisher beilegt? (Vgl. oben A. humerale, paradoxum und discrepans.)
10. Anomalon varians mihi.
A. Cerinopi simillimum, sed colore faciei et nervo areolari interstiliali discedens. Corpore villoso; capite pone oculos angustato rugosopunctato, nigro, mandibulis flavis, apice nigris, orbitis temporalibus rufis, facie vel tota nigra, vel orbitis faciei flavidis, interdum macula media flava. Anten- nis thoracem superantibus nigris. Thorace toto nigro, prothorace, pleuris fortiter rugosopunctatis speculo vix conspicuo, mesonoto subtilius pun- ctato, subnitido, metathorace rugosopunctato, areis nullis, dorso haud excavato, apicem versus sat longe caudato; epienemiis superne deletis, notaulis nullis, mesoleo fere nullo, apice clauso. Tegulæ nigræ, apice piceæ. Alæ superiores stigmate rufoflavo, nervo areolari incidente, parallelo infra medium cellulæ brachialis egrediente, posteriores nervello infra me- dium fracto, postfurcali. Abdomen petiolo rufo, basi summa nigro, seg- mento 2 rufo vitta dorsali solita, 3, 4 rufis, ceteris nigris, apice summo pieeis. Pedes rufi, coxis et basi trochanterum, femoribus posticis maxima parte, tibiarum posticarum apice late nigris ; tarsis rufoflavescentibus, posti- eis apice vix infuseatis. Femoribus, tibiis et tarsis 4 anterioribus antice flavis, femoribus postice rufescentibus, basi vix obscuris. — 2; long. 9—16 mm.
E Hungaria centrali e& meridionali.
Diese in der Gesichtsfárbung sehr veränderliche Art steht in der Färbung dem A. cerinops sehr nahe; im Flügelgeüder ist sie fibulator Gr. verwandt.
Sonderbarerweise ist sie nirgends beschrieben, obwohl sie nicht selten zu sein scheint.
11. Campoplex calceatus mihi. (Thoms. Sectio I. Divisio II.)
48
C. Oxyacanthae similis, sed multo minor. Capite pone oculos angu- stato, vertice lato, epienemiis superne deletis, medio bilobis. Capite thora- ceque rugosopunctatis, opacis, tegulis nigris, metathoracis areis nullis, dorso leviter excavato, postice transversim strigoso; mesopleuris sat forti- ter punctatis, nitidis, ante speculum politum striolis valde distinctis. Ab- dominis segmentis 2 primis nigris, secundi apice vix flavescente, tertio flavo, basi quarti vix concolore, tertio linea marginali nigra nulla. Pedibus nigroflavoque variis, femoribus anticis subtus basi nigris, mediis nigris, apice flavis, posticis nigris; tibiis tarsisque anticis flavorufis, posterioribus flavis, mediis apice intus obscurioribus, posticis apice nigris, nigredine fere ad medium tibiæ assurgente, tarsis fuscis. Terebra brevi. Ale stigmate flavo, areola sat magna, brevissime petiolata, nervum recurrentem fere in medio excipiente. — 2; long. 7—8 mm.
Tria exemplaria ad Budapest inventa.
19. Campoplex signator mihi.
C. confuso Forst. propter postpetiolum utrinque rufonotatum similis, set! mandibulis et palpis rufoflavis, capite pone ocuios angustato, fronte supra antennas subimpressa, carina media distinctiore; pronoto inferne fortiter strigoso, epienemiis superne deletis, mesopleuris nitidis, parcius sed fortiter punctatis, striolis ante speculum sat conspicuis ; mesothorace opaco, rugosopunctato. Scutello gibbo, ad medium marginato, longius albosericeo; metathoracis vix excavati, longius albosericei areis preter supersexternam distinctissimam deletis, spiraculis magnis ovalibus, excava- tione postice fortiter transversim strigosa, utrinque lateribus carinis nonnul- lis transversis valde conspicuis. Alis stigmate fusco, areola magna sessili, interdum quinque-angulari, nervum recurrentem fere in medio excipiente. Abdomine fortius compresso medio late rufo, segmento primo utrinque apice, 2 lateribus, tertio rufo dorso nigro, striga supramarginali nigra sat longa, quarto rufo, linea dorsali et apice supra nigris, sequentibus supra nigris, subtus rufis. Pedibus anticis rufoflavis, coxis basi nigris, posteriori- bus coxis et trochanteribus nigris, femoribus mediis dimidio basali obseu- riore, posticis apice vix dilutioribus, tibiis mediis lestaceis, tarsis apice infuscatis, tibiis posticis testaceis basi apiceque obscurioribus, tarsis fu- seis. Corpore toto longius albosericeo, tibiis metatarsisque subspinoso-seto- sis. — 2; long. 13—15 mm.
In Hungaria septentrionali ad Nagy-Récze (Com. Gömör) duae feminæ inventæ.
13. Campoplex areolatus mihi (Thomson, Sectio II, Phal. IL co-
hors 2. dd. c.). C. flavipalpi affinis, sed major. Niger, abdominis medio, pedibusque maxima parte pallidis, mesopleuris opacis, subtus punctatis, supra ante speculum opacum subtilissime striolatis. Palpis mandibulisque stramineis,
——— ee
— nant la +de:
"WSOP ENSE
49
capite pone oculos angustato, thorace fortius punctato, opaco, tegulis nigris ; alæ costa et stigmate brunneis, areola lata, petiolata, nervum ante medium excipiente. Metathorace areis rugosis, completis, supero externa, dentipara, angulari undique costis elevatis occlusis, dentipara fere denti- eulata. Abdominis segmenti 1 glymmis distinctis, segmenti secundi apice, tertio rubro, quarto nigro, basi parum, inferne latius rubro; ceteris nigris, sat nitidis, minus pubescentibus. Segmenti 3 epipleuris ultra medium nigronotatis. Coxis nigris, anticis apice pallidis; femoribus tibiis tarsis an- licis pallidis, mediis preter trochanteres et basin femorum concoloribus ; postieis femoribus nigris, tibiis et tarsis pallidis, illis apice infuseatis. — 2; long. 13 mm.
Femina unica e regione Budapestinensi.
14. Angitia sanguinicoxa mihi.
Angitiae chrysostictae Gr. simillima, sed coxis omnibus sanguineis, anterioribus maris apice pallidis; scapo antennarum c subtus, mandibu- lisque flavis, pedibus pallidis, tibiis 4 posticis basi apiceque nigricantibus. Trochantere postico ? nigro. — 49; long. 5—6 mm.
Species e regione Budapestinensi oritur.
Termeszetrajzi Füzetek. XVIII. köt. 4
50
NEUE ODER WENIG BEKANNTE TENTHREDINIDEN
UND EINE ANALYTISCHE ÜBERSICHT DER GATTUNG HOLCOCNEME Kxw.
Von Fr. KoNow, p. Teschendorf bei Stargard i. Mecklenburg.
1. SIREX CARINTHIACUS Kxw. d
Nachdem bisher der von mir in der Deutsch. Ent. Zeitschrift 1891, p. 210 beschriebene S. Carinthiacus nur im weiblichen Geschlecht bekannt war, finde ich zu meiner besonderen Freude unter einer Anzahl dem National-Museum in Budapest gehóriger Tenthrediniden, das entsprechende Männchen. Da dasselbe dem juvencus und noctilio sehr ähnlich ist, so genügt es, die wichtigsten Unterscheidungsmerkmale herauszustellen. Die Färbung ist gleich, nur der Hinterleib ist mit Ausnahme der drei ersten Rückensegmente bei dem einzigen vorliegenden Exemplar ganz roth, und die Fühler sind wie bei noctilio schwarz. Der specifische Unterschied liegt in der Form des achten Rückensegmentes. Dieses ist bei den beiden ver- wandten Arten in der Mitte kaum vorgezogen und breit zugerundet, bei Carinthiacus dagegen ziemlich lang vorgezogen und an der Spitze schmal zugerundet. Ausserdem ist das letzte Bauchsegment viel schmaler einge- schnitten und zeigt einen, besonders auf der hinteren Hälfte des Segmentes sehr deutlichen, scharfen Kiel, von dem bei den beiden anderen Arten keine Spur vorhanden ist. Das vorliegende Exemplar, welches von Bo- roszno * stammt, ist 2 cm. lang. Gleiche Grösse erreicht auch das Weib- chen, für welches als characteristisches Merkmal noch nachzutragen ist, dass die unter dem Enddorn liegende Afteroffnung ausserordentlich gross, gut doppelt so gross ist, als bei Exemplaren gleicher Grösse von juvencus.
2. ARGE RUFESCENS Zap». c
ZappacH hat in Schrift. d. phys. ekon. Ges. Königsberg 1863, p. 108 ein weibliches Exemplar unter dem Namen rufescens beschrieben, ohne das Vaterland angeben zu kónnen; und diese Art ist seitdem nirgends wieder erwähnt worden, so dass dieselbe als eine zweifelhafte angesehen werden musste. Im vorigen Jahr erhielt ich ein weibliches Exemplar von
* Aus Ober-Ungarn (Com. Zólyom).
E^
0
51
Sarepta, das recht gut zu Zappacn’s Beschreibung stimmt; nur ist das Pronotum fast ganz braunroth und zeigt nur kleine dunkle Flecke, so dass immerhin noch einige Zweifel übrig blieben, ob es wirklich die echte rufe- scens sei. Jetzt finde ich unter den Schätzen des Budapester National- Museums ein Pärchen, dessen Weibchen genau der von Zappacu gelieferten Beschreibung entspricht; denn das sonst dunkle Pronotum zeigt an den Seiten nur kleine róthliche Flecken.
Das zugehôrige Männchen ist dem andern Geschlecht vóllig gleich gestaltet und fast ebenso gefürbt, nur die Fühler, die beim 9 braunróthliche Farbe zeigen, sind ganz schwarz, und das Pronotum ist dem Kopf und Thorax gleichfarbig, ungefleckt.
Die Art kann mit einer anderen kaum verwechselt werden. Der Zap- pACH'schen Beschreibung ist hinzuzufügen, dass Kopf und Thorax mit feiner grauer Pubescenz bedeckt sind. A. Pyrenaica ANDRÉ, bei der sich ähnliche Farbenvertheilung findet, ist auf dem tiefschwarzen Kopf und Thorax schwarz behaart. Unter den grau behaarten Arten giebt es keine andere, welehe bei sonst hellen Flügeln eine solche schwarzbraune Füllung der Intercostalzelle besässe.
Nach ZappacH ist die zweite rucklaufende Ader interstitial, und so verläuft dieselbe auch bei meinem Exemplar von Sarepta. Bei beiden unga- rischen Exemplaren aber mündet die zweite Kubitalzelle in deutlicher
. Entfernung von der zweiten Querader, u. zwar beim d in beiden Flügeln,
beim 9 im linken; der rechte Flügel hat abnormes Geäder, da die zweite Kubitalquerader fehlgeschlagen ist.
Das vorliegende Pärchen ist bei Kalocsa in Gentral- Ungarn erbeutet worden.
3. POECILOSOMA HUNGARICA n. sp. 9
Nigra, nitida, pube tenui grisea obtecta; labro et mandibularum apice rufo-piceis; pronoti limbo, tegulis, genibus, tibiarum et tarsorum basi lata albidis ; abdominis segmentis 1—6 utrobique maeula pallida membranacea angusta ornatis; alis subhyalinis, costa et stigmate sordide albis, illo medio obscurato.
Caput latum, pone oculos haud angustatum; elypeo subdeplanato, medio elato, apice bis-emarginato ; antennis tenuibus, vix compressis, sub- filiformibus, abdomen longitudine superantibus; vertice latitudine sua fere duplo latiore. Vagina tenuis, longius exserta. Unguieuli simplices. — Long. 7 mm.
Patria: Hungaria.
Durch die Form des Clypeus kommt diese Art der Poecil. undulata nahe; doch ist bei der neuen Species der mittlere Clypeuszahn schmaler als die beiden seitlichen ; auch sind hier die Fühler viel länger und dünner
4*
52
als dort. Die Färbung der Hinterschienen erinnert an excisa Tums., doch hat diese ein einfach und tief ausgeschnittenes Kopfschildchen. Nur ein weibliches Exemplar liegt vor von Mehddia.
4. DOLERUS MOCSARYI n. sp.d 9
Niger, subnitens, pube tenui longiore obtectus; capite pone oculos coarctato ; facie et mesopleuris rugosis, opacis; temporibus subdepressis, haud sulcatis, iuxta verticem sparsim punctatis, intervallis nitentibus; vertice subelato, utrinque suleis brevibus determinato, longitudine sua fere duplo latiore; mesonoti lobis et scutello in media parte sparsius punctatis, subnitentibus; abdominis segmentis dorsalibus maris 3, feminæ 4 anterio- ribus fere politis, nitentibus, subglabris, ceteris subrugulosis et pubescentibus.
d' antennis gracilioribus et brevioribus, abdomen longitudine supe- rantibus, usque a basi ad apicem vix attenuatis; segmento 8 o dorsali bis longitudinaliter impresso, spatio intermedio elato, sublzvi, nitente.
9 antennis abdomine brevioribus, ante apicem subdilatatis; vagina mediocri, ante apicem parum dilatata, apice anguste rotundata. — Long. 8—9 mm.
Patria: Hungaria.
Die neue Species, die ieh dem um die Hymenopterologie so hoch- verdienten Herrn A. Mocsiry widme, ist mir bisher nur in einem Pärchen bekannt geworden. Das Männchen ist bei Szóllóske in Ober-Ungarn, das Weibchen bei Rákos, unweit von Budapest im April erbeutet worden.
Durch die Form der weiblichen Sägescheide ist diese Art mit gibbosus Hra., niger L., coruscans Kww., aeneus Hra., sanguinicollis Kue., fumosus Zapp. und brevicornis Zapp. verwandt, von allen durch die fast polierten ersten Rückensegmente des Hinterleibes verschieden. Am nächsten steht sie dem gibbosus Hra., mit dem sie aber wegen ihrer viel geringeren Grôsse kaum verwechselt werden kann. D. gibbosus ist 10—12 mm. lang und gehórt zu unseren gróssten Arten. Ausserdem sind dort die Fühler des d wenig kürzer als der Rumpf und viel stärker zur Spitze verdünnt, die Fühler des ? aber sehr schwach in der Mitte verdickt, während bei der neuen Art die stärkere Verdiekung hinter der Mitte liest. Endlich ist das Rückenschildehen bei gibbosus viel weitläuftiger punctuliert, kaum behaart, und zeigt starken Glanz, der zumal beim d der neuen Art sehr gering ist. D. brevicornis Zapp. d hat dickere, kaum zur Spitze verdünnte Fühler, während die Fühler des 9 in der Mitte verdickt sind; und die Sägescheide ist viel dieker. D. coruscans Kww. hat einen viel grober punktierten Ober- kopf, viel diekere Sägescheide, und die Radialquerader ist fast interstitial, während dieselbe hier weit vor der zweiten Kubitalquerader liegt. D. fumo- sus Zapp. hat viel dunklere Flügel, und die seitlichen Scheitelfurchen sind
u RE ai i
nn DATEN MD
a A EEE eig a eo
53
sehr undeutlich. D. niger, aeneus und sanguinicollis var. ravus haben deutliche Schläfenfurchen.
5. LYGÆONEMATUS ROBUSTUS n. sp. 9
Niger, subopacus, cinereo-pubescens; labro palpisque et genibus, tibiis tarsisque antieis antice dilute rufo-fuseis; pronoti angulis vix fusco- limbatis; tibiarum posticarum basi alba; capite crasso, pone oculos vix coarctato; antennis gracilibus, abdomen longitudine haud superantibus; sulco interantennali lato et profundo; vertice magno, longitudine sua duplo latiore; capite et mesopleuris minus dense punetulatis, subnitenti- bus; mesonoto et pectore densius punctulatis, subopacis; tibiarum posti- carum calcaribus pallidis, metatarsi dimidium non attingentibus; alis hyalinis, nervis fuseis, costa pallido-fusca, stigmate nigro-fusco ; abdomine subtilissime et densissime punctulato, subopaco, apice inde a segmento 5-0 compresso ; vagina apice excavata, superne invisa apice bifida, a latere invisa apice truncata, angulo supero rotundata. — Long. 11 mm.
Patria : Bohemia.
Leider nur ein einziges weibliches Exemplar liegt mir vor, das durch seinen robusten Körper, das schwarzbraune Stigma und die matte Ober- seite an die grossen Holcocneme- Arten erinnert. Aber das gerade abge- stutzte Kopfschildehen und die eigenthümliche Bildung der Sägescheide verweisen die Art in die nächste Verwandtschaft des Lygaeonematus com- pressus Hmc. Letztere Art gilt vielfach noch für eine blosse Varietät von Saxeseni Hrc., ist aber durch dieselbe Form der Sägescheide, wie sie oben beschrieben wurde, davon durchaus specifich verschieden. Bei Pini Rerz. findet sich gleichfalls eine ähnliche Bildung der Sägescheide. Von den verwandten Arten unterscheidet sich die neue Species durch den viel robusteren Kórper, dureh viel breiter abgestutzte Sägescheide und durch viel diehtere Sculptur des Mesonotum und des Hinterleibes.
GEN. HOLCOCNEME Kxw.
1. Kopfschild an der Spitze deutlich und tief ausgeschnitten = --- — « an der Spitze schwach ausgerandet ... .. .. ---
9. Hinterleibsmitte mehr-weniger hell gefärbt -.- .. .. .. --
— Hinterleib ganz schwarz -- -- --- " --- m
3. ? Mesopleuren sehr dicht pan ocala matt ; Paie 4 u UE
seiner Basis und Glied 5 ganz, sowie mehr-weniger die Seiten des
Hinterleibes weiss; Mitte des Hinterleibes roth. — Länge 11—12 mm.
1. H. insignis Hre.
— Mesopleuren schwach punctuliert mit einigem Glanz; Fühler beider
> co ou to
54
Geschlechter schwarz; das dritte und vierte Hinterleibssegment mehr- weniger weisslich, oder nur die Ränder bleich. — Länge 10 —13 mm. 2. H. princeps Zapp. . Seheitel gross, doppelt so breit, als lang; Sporne der Hinterschienen viel kürzer als der halbe Metatarsus; d Eindruck auf dem achten Rückensegment gross und deutlich ; der dicke Mittelkiel überragt nicht das Segment; ? Sügescheide von der Seite gesehen oben gerade mit scharfer Ecke am Ende. — Länge 8—11 mm. 3. H. coeruleocarpa Hre. Scheitel klein, um die Hälfte breiter als lang; der längere Sporn der Hinterschienen gut halb so lang, als der Metatarsus; achtes Rücken- segment am Ende ohne deutlichen Eindruck; der Mittelkiel liegt fast ganz ausserhalb des Segmentes; 9 Sägescheide von der Seite gesehen, mit stumpfer Spitze dngeora in der Mitte. — Länge 8—11 mm. 4. H. crassa FALL. . Kopfschild in der Mitte des Vorrandes schwach ausgeschnitten; Klauen- spitze scharf, zweispaltig; oe fein, weitläuftig punctuliert; Körper. schwarz 2.04. ke Nil, 2.0 LÄNDER D Kopfschild am Ende eu seme ganze Breite schwach ausgerandet; Klauen mit Subapicalzahn; Hinterleib in der Mitte roth .. - 7. . 9 Der längere Sporn der Hinterschienen kaum so lang als der halbe
Metatarsus; Beine schwarz, und nur die Trochantern und die Basis der
Schienen weiss. — Länge 11 mm. | 5. H. Yokohamensis n. sp. Der längere Sporn der Hinterschienen fast ?/s so lang als der Metatar- us; Beine hell gefärbt, und nur die Hüften schwarz, die Schenkel röthlichgelb, die Trochantern und die Schienen weisslich; an den Hinterbeinen die Tarsen, das Ende der Schienen und die Knie schwarz. Länge /—9 mm. |. sur 2 do 2. 2 6. H. Wahlbergi Eon . Hinterleib eiformig ; Mseeslosema weniger dicht punctuliert; Scheitel länger als die beiden ersten Fühlerglieder zusammen; Subapicalzahn der Klauen kurz; die Schienen gelblichweiss, an den Hinterbeinen die Knie, das Ende der Schienen und die Tarsen schwarz; am Mittelleib nur die Pronotumecken und die Flügelschuppen bleich. — Länge 8—9:5 mm. __ ino péz ErichsoniHae: Hinterleib bei A enem Geschleohtern fast kegelförmig; Mesopleuren sehr dicht punctuliert, matt; Scheitel nicht länger als das erste Fühlerglied ; Subapicalzahn der la cn lang; Seitenlappen des Pronotum, Flügel- schuppen und Beine ganz roth, und nur an den Hinterbeinen die Spitze der Schienen und die Tarsen schwarz. — Länge 8—10 mm.
8. H. lucida Paxz.
-—H——"— ai
55
ad 1. H. insignis Hra. 9. — Leider fehlt noch immer das Männchen dieser ebenso seltenen als schónen, und besonders durch die bei Nematiden ganz ungewöhnliche Färbung der Fühler überraschenden Species. Ein weib- liches Exemplar wurde von Herrn LANGE-ANNABERG im Erzgebirge erbeutet und mir freundlichst mitgetheilt. Ausser aus Deutschland ist die Art nur aus Schweden bekannt.
ad 2. H. princeps Zapp.c' 9 — Zanpacx hat nur das Weibchen dieser gleichfalls seltenen Art gekannt und beschrieben. Das Münnchen, welches mir aus der Schweiz vorliegt, entspricht dem Weibchen völlig; nur sind das Kopfschildchen und die Flügelschuppen weisslich, die Lippe bräunlich, der Hinterrand der Pronotumecken róthlich. Am Hinterleibe ist das dritte und vierte Rückensegment grösstentheils braun mit bleichen Rändern ; der Bauch ist am Grunde weisslich. Der Hinterleibsrücken ist sehr fein und dicht querstrichelig mit geringem Glanz. Das achte Rückensegment hat in der Mitte einen grossen breiten Eindruck mit ziemlich scharfem, das Ende überragenden Mittelkiel; die grossen breiten Zangen sind schwarz, die untere Afterklappe ebenso, am Ende etwas dreieckig ausgezogen; die Fühler so lang wie der Körper, etwas komprimiert.
ad 3. H. coeruleocarpa Hre.% 9 — Bereits THomson hat diese Art durch sichere plastische Merkmale von der folgenden, unter dem Namen brachyacanthus unterschieden. Darum hätte sich Zappacx nicht berufen fühlen sollen, beide Arten zu vermischen. Was die Benennung betrifft, so hat Hartig mit dem Namen sulcipes sicher den N. crassus Fann. bezeich- net. Dafür beweisen die Worte in seiner Beschreibung: «Hüften und Schenkelringe an der Basis, Hintertarsen und Tibien schwarz», denn bei der anderen Art pflegen die Trochantern und das Ende der Hüften bleich, weisslich-gelb zu sein; und die Hinterschienen sind nur an der Spitze schwarz, während sie bei crassus stets bis auf den schmaleren oder breite- ren Grund schwarz gefärbt sind. Wenn schliesslich auch die Randader als schwarz bezeichnet wird, so ist das ein Versehen oder Druckfehler. Nun wäre es ja möglich, dass Harrie ein kleineres Exemplar derselben Species, zwei Nummern weiter, unter dem Namen coeruleocarpus beschrieben hätte, denn die geringen Färbungsunterschiede sind unsicher, und plastische Unterscheidungsmerkmale führt er nicht an. Aber im Krug’schen Museum steckt ein Exemplar, das wahrscheinlich schon von Kuve mit dem Namen coeruleocarpus bezeichnet worden ist, und das der Hanrre'schen Beschrei- bung offenbar zu Grunde gelegen hat. Daraus erklärt sich auch der auf- fällige Umstand, dass Harrie zwischen beiden Arten einen Unterschied in der Färbung des Flügelmales will wahrgenommen haben. Der Name coe- ruleocarpus muss der von THomson als brachyacanthus unterschiedenen Species verbleiben.
Dass Harrie die zwischen beiden einander sehr ähnlichen Arten vor-
56
handenen Färbungs-Unterschiede richtig herausgestellt hat, ist schon oben gezeigt. Umsoweniger Ursache hatte Förster den coeruleocarpus Hre.= crassus FALL. zu setzen und nun seinen brevispinis davon zu unter- scheiden, ohne doch denselben besser zu beschreiben, als HARTIG seinen coeruleocarpus. Die von Förster entdeckten plastischen Unterschiede, abgesehen von der Lünge der Tibiensporne, sind nämlich gar nicht vor- handen. Offenbar hat er auch hier wie gewöhnlich, nur ein einziges Männchen besessen, dem er ungeschickter Weise beim Einfangen künst- liche plastische Merkmale beigebracht haben durfte.
ad. 4. H. crassa Faux. 9 — Wenn von den Le PELETIER schen Arten eine hier als synonym citiert werden soll, so könnte das nur Suessionensis sein. Der vicinus kann nicht gut hierher gehóren, da die Basis aller Schen- kel schwarz sein soll. Allerdings weiss ich den vicimus auch nicht auf eine andere Species zu deuten.
Sowohl crassa als auch coeruleocarpa sind mit Crataegus durch das ganze nórdliche und mittlere Europa verbreitet; letztere ist mir auch noch aus daten bekannt geworden.
ad. 5. H. Yokohamensis n. sp. 9 — Nigra, nitida; trochanteribus et tibiarum basi albis; labro, tegulis, tibis anterioribus inp sordide albe- scentibus; capite crasso, quam thorax haud angustiore; clypeo apice vix emarginato; antennis subcompressis, truncum longitudine fere superanti- bus; articulo tertio 4-o non longiore; alis subhyalinis, costa pallida, stigmate nigro; pedibus validis, calcaribus nigris, postitis metatarsi me- dium vix attingentibus; unguiculis apice bifidis. — Long. 11 mm.
Patria: Japonia.
Die japanische Species, von der mir leider nur das Weibchen vor- liegt, stimmt in allen plastischen Merkmalen sosehr mit der folgenden Art überein, dass an eine specifische Trennung kaum gedacht werden kónnte, wenn nicht die Hintertarsen verhältnismässig länger und der innere Tibien- sporn entschieden kürzer sich erwiesen. Uebrigens werden beide Arten wegen der verschiedenen Färbung der Beine und der verschiedenen Grósse kaum mit einander verwechselt werden kónnen.
ad. 6. H. Wahlbergi Tums. & ? — Das bisher nicht beschriebene Männchen entspricht dem Weibchen vollkommen und ist von kleinen Männchen der vorigen Arten leicht durch den schwach ausgerandten Cly- peus und die schwach punctierten glànzenden Brustseiten zu unterscheiden.
Aus Deutschland kenne ich Exemplare von Westfalen und Sachsen. Auch das Budapester National- Museum. besitzt ein weibliches Exemplar von Vaganski Vrh.
ad 7. H. Erichsoni Hre. 9 ist die nächste Verwandte Wahlbergi und lucida, von jener durch das über die ganze Breite schwach ausgerandete Kopfschildchen, durch die nicht bifiden, sondern mit kurzem Subapical-
57
zahn bewaffneten Klauen und durch andere Färbung, von diesem durch weitläuftiger punctierte, wenn auch ziemlich matte Brustseiten und durch andere Form des Hinterleibes verschieden. Auf den Mesopleuren sind die Zwischenräume der ziemlich kräftigen Punkte äusserst fein gerunzelt und daher fast matt. In meinem Catal. Tenthred. Europ. habe ich die Art un- richtig unter Lygaeonematus aufgeführt.
Das noch fehlende Männchen wird leicht an denselben plastischen Merkmalen erkannt werden können, die das Weibchen auszeichnen. Beson- ders wird es von dem sehr ähnlichen d der Pristiphora Quercus Hra. an dem deutlich ausgerandeten Clypeus, dem längeren Scheitel, dem dickeren glänzenden Kopf und den kräftigeren Beinen erkannt werden können.
Die Art scheint weit verbreitet zu sein, da sie mir auch aus Sfeier- mark bekannt geworden ist. Wahrscheinlich ist sie durch das ganze nörd- liche und mittlere Europa verbreitet und dürfte sicher auch in Ungarn nicht fehlen.
ad 8. H. lucida Pz.d gist durch ganz Europa verbreitet und wegen der eigenthümlichen Kegelform des Hinterleibes unverkennbar. Le PELE- TIER beschrieb die Art unter dem Namen N. cinctus.
58
LEPIDOPTEROLOGIAI MEGFIGYELÉSEK.
(OBSERVATIONES LEPIDOPTEROLOGICAE).
Apart AIGNER Lasos-töl, Budapesten.
LYCAENA JOLAS O.
Csínos Lycaena-ink egyik legszebbike és legnagyobbika, a LL. Jolas, határozottan délkeleti faj, a mennyiben Franczia- és Németország délibb részein is elófordul; de Bécsen tül már nem terjed, míg kelet felé egész Amásiáig tenyészik.
Ez érdekes lepkét 1816-ban legelőször Kov Tégris találta a budai Farkasvölgyben ; hernyóját pedig Frivaznszxy IMRE 1828-ban födözte fel, s azt 1833-ban FREYER művében le is írta.
A hernyó tudvalevőleg a Collutea asborescens magtokjában él s annak magjával táplálkozik. A magtokot csak akkor rágja át, midőn bebábozni készül, vagy élelme elfogyván, eddigi lakhelyét elhagyja és más tokba fura- kodik.
Már az előbbi években feltűnt előttem, hogy a hernyó által üresen hagyott tokokban soha megfelelő mennyiségű bélsarat, legfeljebb annak a szövedékben megakadt némi csekély maradékát láttam; e helyett azonban igen sok esetben a fülbemászók (Forticula auricularia) egy-két virgonez példányát.
Észleltem ezt, mint mondám, de jelentőséget neki nem tulajdonítva, az okát nem is kutattam.
Az 1894-diki év meghozta e jelenség magyarázatát. A nagy szárazság miatt a Collutea magtokjai nem igen fejlődtek és többnyire idő előtt elszá- radtak. Augusztus hó közepén mégis akadtam oly bokorra, melyen sok magtok volt, s ezekben találtam is nehány Jolas-hernyót. Egyik tokot fel sem akartam tépni, mert a világosság felé tartva, láttam, hogy van benne ugyan hernyó, de fülbemászó is, és úgy vélekedtem, hogy az utóbbi a her- nyót bizonyára megölte. Kiváncsiságból még is felnyitottam a tokot, a fül- bemászó kiugrott, de ott volt a hernyó is, még pedig sértetlenül.
Az előbb érintett jelenség meg volt fejtve. A fülbemászó kedvelője a Jolas-hernyó hulladékának. E végből az elhagyott magtokokat felkeresi, a más tokba átment hernyót követi s annak szűk lakása tisztántartásáról gon- doskodik,
itta kán átkel ász di à Ken à
59
E jelenséget, mint adalékot az állatvilág kozrendészetéhez — mely- ről annak idején ScHLEIDEN oly érdekesen írt — érdemesnek tartottam a fölemlítésre.
Megjegyzem még, hogy a hernyó nevelése sok bajjal jár, mert a sza- badban találtak táplálására egész ágakat kell haza hozni, s az azokon levő tokokba a hernyókat belevarrni. A bebábozás a fogságban száraz Collutea lomb alatt megy véghez. A lepke a következő, olykor csak a második év junius havában kel ki,"
KÉT, EDDIG ISMERETLEN HERNYÓRÓL. (Az Ino tenuicornis és chloros hernyójáról).
Vannak kedvenczeink, úgy a családban és társadalmi életben, mint az állatvilágban is. Az én kedvenezeim a lepkék közül régtől fogva a Zygae- nidák családjához tartozó Ino Leica (Atychia 0.) nem apró lepkéi, melyek többnyire szép zöld, aranycsillogású pikkelyzetük által különböznek min- den rokonaiktól. Azonban csak öt éve, hogy e nemet nagyobb figyelemmel kisérem.
Az 1890-ik év május hava 22-től junius hava 25-ig ugyanis a Gellért- hegyen nagyobbszámü különböző fajtájú /no-lepkét fogtam, a melyek részint röpködtek, részint a Centaurea solsticialis és scabiosa virágain, leve- lein és szárain ültek. Annál gyérebben lépett fel a lepke a következő évek- ben, a midőn búvárlataimat a hernyóra is kiterjesztettem, különösen meg- figyelvén az említett két növényt. Fáradozásom nem maradt eredménytelen. Sikerült ugyanis az 1891 és 1892-ben az Ino tenuicornis és 1894-ben az Ino chloros hernyóját fölfedeznem.
Mielőtt ezeket bemutatnám, a jobb áttekintés végett az egész, külön- ben sem nagy nem gyakoribb fajait sorolom fel. Ezek a következők :
Ino ampelophaga Bavrg. Barna, egész teste gyér arany-zölddel be- hintve, nyakán rézvörössel vegyítve; május hó végétől julius hó elejéig Budapesten igen ritka, másutt olykor gyakori. Hazánkon kívül előfordul Krajnában, Dél-Európában és Kis-Ázsiában. Hernyója hamuszürke, feketés szemölcsökkel, gyér szürke szőrözettel. Két ivadékban a szólón él s olykor nagy mennyiségben lépvén fel, káros is; az első ivadék (április végén és májusban) a szőlő gyönge hajtásait támadja meg, mig a második (junius hóban) a kifejlett leveleket lyukasztgatja át; a mit különben Budapesten eddig még nem észleltünk.
* Ez érdekes állatnak époly érdekes élésdije az Anisobas cephalotes nevű für- késződarázs, melyet dr. KRIECHBAUMER müncheni Hymenopterolog írt le hazánkból. A szerkesztő.
60
Ino Pruni Scnirr. Barna, felső szárnyai gyér sötétzöld vagy kék pik- kelyzettel; junius hó végétől julius hó közepéig csaknem egész Euröpaban található. Hernyója hússzínű vagy sárgás-piros, hátán fekete foltokkal s ugyanoly színű oldalsávval; május hóban kökényen, tölgyön és hajdi- nán él.
Ino Globulariæ Hs. Felső szárnyai zöld vagy kék vékony pikkely- zettel, alsó szárnyai szürkék, hosszúak és végig szélesek ; julius havában repül nálunk és délibb Németországban. Hernyója szürke, két sárgás sáv- val és két sor vöröses szemolescsel; május és junius hóban a Centaurea jacea es scabiosa leveleiben él, melyekbe, a levél húsából táplálkozván, nagy fehér foltokat rág.
Ino chloros Hs. Az előbbinél kisebb és formátlanabb ; felső szárnyai hegyesebbek, alsó szárnyai inkább bársonyszegletesek, hegyök gömbölyűbb ; junius hó közepétől augusztus hó elejéig fordul elő Ausztriában, Dalmátiá- ban, Görög-, Török- és Magyarországban, itt azonban csak Budapesten, Pozsonyban, Eperjesen és Kolozsvártt. Hernyója eddig ismeretlen volt.
Ino tenuicornis ZELLER. A chloros-hoz igen hasonló, csakhogy a hímnek csápja bozontosabb, a nőstényé pedig vastagabb és tompább. Dél- Európában, azaz: Sieiliaban, s Dalmátiában, Görög-, Török- és Magyaror- szägban, s itt csak Budapest, Pozsony, Nyitra és Trencsén környékén fordul elő május hó végétől junius hó végéig. —- Hernyója eddig ismeretlen volt.
Ino subsolana Sren. (elóbb a cognata Ran. válfajaként ismeretes, mely csak Andaluziában él; míg újabban SraupINGer önálló fajnak ismerte fel.) A Globulariae-hez hasonló, csakhogy felső szárnyai kevésbbé fényesek s inkább aranyszínűek, és hogy nőstényének csápja végig fűrészalakú. Junius hó közepétől augusztus hó elejéig röpül Dalmátiában, Görög- és Magyar- országban, még pedig Budapesten kívül Pécsett és Mehádiánál is. — Her- nyója még nincsen leírva.
Ino Budensis Spr. Felső szárnyai igen fényes aranyzöldes, ritkábban kékes csillogásúak, alsó szárnyai a Globularaei-nél sokkal világosabbak, átlátszóbbak, csápjai igen rövidek, nősténye feltünően kicsiny. Május hó kö- zepétől julius hó elejéig repül a budai hegyeken s állítólag Sareptában is. — E specialis magyarnak tekinthető állatnak hernyója még ismeretlen.
Ino Statices L. E mindenütt gyakoribb, rézvörös csillogású lepke nálunk junius hó elejétől julius hó végéig fordul elő. — Hernyója szürke, sárgás oldalsávval ; mäjus-junius havában szabadon él a Rumex acetosá-n és Globularia vulgariis-on, var. micans-é a Cistus salviaefolius-on.
Ino Geryon He. Az előbbihez igen hasonló, de felső szárnyai keske- nyebbek, csápjai pedig rövidebbek és vastagabbak. Hernyója zöld, barna hátsávval és fehér oldalsávval ; május hóban Helianthemum vulgare-n él és juliusban fejlődik lepkévé. Déli-Németországban, Angliában és Spanyol- országban honos; nálunk nem fordul elő.
61
Ezek a középeurópai Ino-fajok. Kettejenek újonnan fölfedezett her- nyójához térek most át.
Az Ino tenuicornis hernyójának alapszíne sárgásfehér, három sor fekete ponttal és három sor barnás szőrzetű sárga szemolesesel, feje csont- színű, két szívalakú fekete folttal; mellső lábai és lélekző lyukai feketék. Életmódja majdnem olyan, mint a Globularia-é. Ápril-május hóban a Cen- taurea scabiosa, jacea és solsticialis-on él olyformän, hogy eleintén a levélél hegyébe belerágja magát s annak belső húsos részét felemészti, csupán az átlátszó fehéres külső mezt hagyván meg. Kifejlődöttebb korában szabadon a leveleken is található, melyek húsos részéből táplálkozván, csupán átlátszó szövedéküket hagyja meg, miáltal a leveleken fehér foltok kép- ződnek.
Ino chloros hernyója az előbbihez igen hasonlít, de piszkosabb fehér, a szemölcsök szőrzete rövidebb, az oldalon levő szemölcsök s azok szórzete pedig világos lilaszínűek. Életmódja is épen olyan mint a tenuicornis-é ; de május végétől junius hó közepéig csupán a Centaurea scabiosa és jaceá-n leltem.
Mind a két hernyó gyönge fonadékban — mely a Spilosoma-fajokéhoz hasonlít — a föld alatt, ritkábban a tápnövény szára alján alakul át csont- szerű, fénylő, zöldesen csillogó bábbá, mely a mellén három hosszú tüské- vel van ellátva. A két faj bábjait alig lehet egymástól megkülönböztetni."
Egy másik /no-hernyô is ismeretes, de még nincsen leírva; még pedig az Ino subsolana-é, melyet VIzRTL Béla, érdemes pécsi kutató április és május havában az Echinops sphaerocephalus zsönge leveleiben fedezett fel, de a melyet eddig elmulasztott praeparálni vagy leírni. E mulasztás az 1895 év tavaszán pótolva leend.
Ekkorig remélhetőleg sikerülni fog az Ino Budensis hernyójára is räakadnunk, s akkor aztán az összes középeurópai Ino-fajok fejlődési s átalakulási viszonyai ismeretesek lesznek.
* E két hernyó rajza s a czikk német nyelvű ismertetése a következő füzet- ben fog megjelenni.
62
LACERTA PRATICOLA Evznsw. A MAGYAR FAUNA EGY ÜJ GYÍKJA.*
MÉHELY Lagos tanártól, Brassóban.
Magyarország gyík-faunájában a Lacerta nemből eddig csak a következő négy fajt ismertük : zöld gyík (Lacerta viridis Laur), fürge gyík (L. agilis L.), elevenszülő gyík (L. vivipara Jacq.) és fali gyík (L. muralis Laux).
Azt hittük, hogy ez a sorozat Magyarországra nézve be van fejezve, mert annyi kutatás után nem volt föltehető, hogy ebből a nemből még ismeretlen fajok legyenek hazánkban. Annál nagyobb volt tehát csodálko- zásom s egyuttal örvendetes meglepetésem, midőn ez év junius havának első napjaiban a Cserna völgyében, Herkules-fürdő közelében, a Lacerta praticola Eversm. nevű fajra bukkantam, mely eddig csupán csak a Kaukázus vidé- keiről volt kimutatva, s így nemcsak Magyarországra, de a tulajdonképeni Európára nézve is új jelenség.
Meglepett, hogy ezzel a gyikfajjal épen olyan területen kelle találkoz- nom, hol előttem már nagyon sokan, bel- és külföldi zoológusok, sőt szakszerű herpetológusok is kutattak s hol ez az állat épen nem ritka, a mennyiben nekem rövid idő alatt 80 példány jutott birtokomba. Elódeim azonban, minthogy ez a faj termetében és viselkedésében, sőt színezetében is némikép az elevenszülő gytkra emlékeztet, valószínüleg emennek tartották s nem méltatták figyelmükre.
A Lacerta praticola-t EVERSMANN fedezte fel a Kaukázusban s ő írta le először 1334-ben. Azóta már többen foglalkoztak vele s különösen KESSLER, dr. J. v. BEDRIAGA, dr. 0. BoETTGER és G. A. BoULENGER írtak róla tüzeteseb- ben. Ha én most újból leírom, nemcsak azért teszem, hogy mint hazai fajt a magyar irodalomba bevezessem, hanem mert oly sok eleven példány levén módomban tanulmányozhatni, mint a korábbi észlelők egyikének sem, a régibb leírásokat sok tekintetben helyesbíthetem és kiegészíthetem s nem egy, eddig ismeretlen vonást közölhetek állatunk biológiájából.
*
* À M.T. Akadémia IILik osztályának 1894. szept. 22-én tartott ülésén bemu- tatta dr. Entz GÉzA r. tag.
"——
TU
Ee
63
Nagysäg s termet.
A magyarországi példányok nem kisebbek a kaukázusiaknál ; legna- gyobb példányom 154 mm. hosszú, az irodalomban említett legnagyobb példány 154°5 mm.* A hímek általában valamivel kisebbek.
Termetében némikép az elevenszülő gytkhoz hasonlít, azonban fejé- nek, törzsének, farkának és végtagjainak alakja tekintetében közelebb áll a fali gyikhoz. Feje aránylag hosszabb, tetemesen alacsonyabb s a halánték táján keskenyebb, arczorra valamivel hosszabb, karcsúbb s hegyesebben ke- rekített, mint az elevenszülő gyiké. Törzse lapított, a nőstényé hosszabb (35—42 mm.), a hímé rövidebb (29—33 mm.). Végtagjai karcsúbbak, mint az eleven szülő gytkéisa fali gytkéira emlékeztetnek ; a hátulsók a hímeknél hönaljig, a nőstényeknél csak a törzs első harmadäig érnek. A sugärtermetü fark fokozatosan vékonyodó, 1:48—1-76-szor foglaltatik az egész test hosz- szában, a hímeké valamivel hosszabb. Karmai rövidek.
Pikkelyruha.
A fejvért paizsai nagyobbrészt közönséges alkotásúak, csupán a követ- kezők emelendők ki. A két falpaizs (sc. parietalia) között — mint már EvERSMANN bangsülyozta — többnyire három páratlan paizs található (217 és 27 ? -nél), minthogy a falközti paizs (sc. interparietale) hátsó harmada, olykor a fele, négyszögű kis paizs alakjában külön vált. Ha csak két páratlan paizs van e helyen (17 és 13 9 -nél), úgy a falközi paizs hátrafelé nagyon keskenyedő, hosszúra nyújtott ötszög, melyhez a valamivel szélesebb s csak félakkora hosszúságú, trapézalakú nyakszirtpaizs (sc. occipitale) csatlakozik. E tájék tekintetében feltünő hasonlatosság constatálható a fali gyíkkal. Ugyanis, ha a fali gyiknak a falpaizsai között csak két páratlan paizsa van, ezek a L. praticola hasonló paizsaival teljesen megegyezők, csakhogy a fali gytknak szintén igen gyakran három paizsa van (különösen a délibb fekvésű lelőhelyekről származó példányoknak), s így 26 herkulesfürdői példány között 9-szer, 20 fiumei példány között 11-szer, 17 budapesti példány között 5-ször és 3 nagy-disznódi (Erdély) példányon fordul elő ez az eset. A mi tehát más Lacertäknäl nagyon ritka kivétel, az a fali gyíkon nagyon gyakori jelenség, a L. praticolá-n pedig már a faj határozott jellegéül tekinthető, mely idővel bizonyára teljesen meg fog állandósulni, annyival is inkább, mivel három paizsuk a nőstényeknek, kettő pedig a hímeknek van gyakrabban
* Dr. O. BoETTGER «Raddé's Fauna u. Flora des südwestlichen Caspi-Gebietes», p. 38. Leipzig, 1886.
64
s ismeretes, hogy a Lacertáknál a női jellegek sokkal általánosabban örök- 16dnek át az ivadékokra.*
A falpaizs külső-mellső széle soha sem érinti a legfelső szem mögötti paizsot (sc. postoculare),** minthogy azt a negyedik felső szempaizs (se. supraoculare IV.) s az első felső halánték-paizs találkozása megakadá- lyozza.*** Az öt, vagy hat szemöldök-paizs (sc. supraciliaria) a felső szem- paizsoktól állandóan egy 2—7 tagú szemcsesor által különül el. Állatunkon mindig csak egy orr-kantárpaizsot (sc. naso-frenale) és hét felső ajakpaizsot találunk, melyek közül az ötödik áll a szem alatt. A falpaizs külső széléhez két vagy három négyszögletes felső halántékpaizs illeszkedik, ezek közül az első fölfelé mindig a negyedik felső szempaizszsal, lefelé pedig többnyire (59 esetben 80 közül) a nyolezszögletes nagy rágópaizszsal (sc. massetericum) érintkezik ; ez utóbbi eset a fali gyikon is elég gyakori. A rágó paizsot a a félhold alakú dobpaizstól (sc. tympanale) s a felső ajakpaizsoktól csak egy, a szemtől azonban három paizssor különíti el. Az alsó ajak-paizsok száma 6—6, az állpaizsoké 6 pár, melyek közül mindig 3 pár találkozik az áll középvonalában. A torok-barázda elmosódott; a nyakörvig a leghosszabb sorban 17—18 torokpikkely áll; a nyakörv 6—9 tagú, gyengén fogazott.
A hát pikkelyei — mint az elevenszülő gyikon — hosszúkás hatszö- gűek, gyengén cserepesek ; a törzs oldalan levők kisebbek, kerekített négy- szögüek ; valamennyi átlós gerinezet hord. A háton 1 em.-nyi hosszaságra 18—19pikkely megy(az elevenszülő gyikon 10(9)—16( 9), a fali gyikon 25). Egy haspaizs hosszára többnyire 2 pikkelysor megy, helyenkint 3. A törzs közepe körül 36—40 pikkely áll egy keresztsorban. A haspaizsok hat sorban mennek hosszában, egy hosszanti sorban a hímeknek 25—927, a nóstények- nek 28—31 paizsuk van; a mellékpaizsok kicsinyek. A nagy alfelpaizsot (se. anale) egy 8—10 tagú paizssor övezi. A fark hátát hegyezett, gerinezes pikkelyek födik ; a hím farkán 83—97, a nőstényén 62—81 pikkelygödröt számláltam. A czombmirigyek száma 9—14, rendesen 10—12; a mirigy- szájadékok a hímen ellyptikusak, nagyok, kiemelkedök, a nóstényen kerek- dedek, kicsinyek, laposak.
* Dr. J. v. BEDRIAGA bizonyára csak vizsgálati anyagának elégtelensége folytán vonhatta kétségbe EVERSMANN jogos állítását, mondván: «Gerade in Bezug auf die von den Parietalen begrenzten medianen Schildehen weist Lacerta praticola nichts Bemerkenswertes auf». («Beiträge zur Kenntniss der Lacertiden-Familie». Abh. d. sen- ckenberg. naturf. Ges. XIV. 1886. Sep. Abdr. p. 353.)
** Összes hazai Lacertáink pholidosisänak összehasonlítása arra a meggyőződésre juttatott, hogy a szem hátulsó szögletéhez illeszkedő paizsocskát nem a szemöldök- paizsok (sc. supraciliaria) utolsó, hanem sokkal természetesebben a szemmögötti paizs- sor (sc. postocularia) első tagjáül tekinthetjük. A szóban levé szemmögötti paizs itt is ilyen ertelemben veendé.
*** Ép így van ez a zöld és a fürge gyikon ; ellenben ennek fordítottját tapasz- taljuk az elevenszülő s a fali gyikon.
MEME CS ee a. a ee
65
Szinezet.
Âllatunk fejvértje vörös-barna, vagy bronz-barna; szeplőtlen, vagy kicsiny, sötét pettyekkel behintett. A hát középmezeje a fejvért szélességé- ben sárgás-, vőrhenyes-, vagy olajbarna, néha azonban hamvasszürke. Ezen a középmezőn a nyakszirtpaizs hátsó szélén ékalakúan eredő, hátrafelé szélesedő s a fark első vagy második harmadában ugyancsak esücsba futó sárgás-, vagy olajbarna sötét szalag vonúl végig, mely azonban a hamvas- szürke példányokon élénk téglavoros is lehet. Ezt a szalagot szabálytalanul elhelyezett sötétbarna vagy feketés, szögletes foltok és vonáskák szegélyezik, minek következtében oldalszélei mintegy csipkézettek. E szalag szegelyfolt- jaival együtt gyakran nagyon elmosódik. A fark háta egyszínű szürke ; a végtagok fölül vörhenyes-barnák, sóteten pettyezettek. Az orr csúcsa sa felső ajakpaizsok sárgás-fehérek. A törzs oldalán, az orrlyukon eredő s a szemet átszelő széles, sötétbarna pánt húzódik, melynek felső szélét sötét pettyek kisérik ; alsó harmadában egész hosszában egy fehéres csík szeli at; felső szélesebb részében a hímnél sárgás foltok tünnek elő. Az áll s a torok fehér; a mell s a has a hímen világos borsózöld, a nőstényen ragyogó kénsárga ; a fark alul fehéres.
A fiatalok a felnőttek színruháját viselik, színeik azonban még kevésbbé kifejezettek s a test alsó oldala többnyire fehéres-zöld.
Ivari dimorphismus.
Him. Kisebb, karcsúbb, törzse rövidebb ; haspaizsai 25—27 kereszt- sorban állnak. Hátsó végtagjai hónaljig érők. Farka erőteljesebb, hosszabb, tövén duzzadt, 83—97 pikkelyörv van rajta. Czombmirigyeinek szájadékai nagyok, ellyptikusak, kiemelkedők. Hátrajza kifejezettebb ; oldalpántja felső részében sárgás foltok tünnek elő ; alsó oldala borsózöld, szeplőtlen.
Nőstény. Nagyobb, vaskosabb, hosszabb törzsű. Haspaizsai 28—31 keresztsorban állanak. Hátsó végtagjai csak a törzs első harmadáig érnek. Farka karcsúbb, tővétől kezdve egyenletesen vékonyodó, 62—81 pikkelyörv van rajta. Czombmirigyeinek szájadékai kicsinyek, kerekdedek, laposak. Hátrajza kevésbbé kifejezett; oldalpántja egyszínű ; alsó oldala kénsárga, szeplőtlen.
Földrajzi elterjedés.
A faj eddig csak a Kaukázusból volt ismeretes, és a Cserna völgyének alsó részében a következő hegyeken találtam reá: Coronini-magaslat, Clepeniacu, Ogasul Cosiané, Locu ursului, Funtina mosului, Poiana enperi és Kusiu. Csak a hegység alacsonyabb részeiben tartózkodik s legfeljebb 569 méter magasra hág. A magyarországi s a távol fekvő kaukázusi lelő- helyeket nehéz szerves kapcsolatba hozni, főkép mivel a faj Oroszország déli
T
Természetrajzi Füzetek. XVIII. köt. 9
66
részeiből ismeretlen; annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy úgy ott, mint nálunk, a kénes források környékét kedveli.
Életmód.
A vízhez közeledő erdőtisztások kedvenez tartózkodó helyei. Állandó lakásul bokrok alá s a gyökérzet közé 1 s 45? alatt hajló hengeres vaczkot ás magának. Kitünő küszó s lazakötésű talajban jól ás. Vadászni délelőtt 9—11 óra között jár ki ; a déli nap perzselő hevétől óvakodik. Természettől fogva szelid s jóindulatú, a fogságban mihamar megbarátkozik ápolójával. Leginkább rovarokkal táplálkozik, de válogatós. Legjobban szereti a legyeket, kis pókokat, kicsiny sáskákat, cicá- dákat, apró molypilléket s a lágytestű hernyókat ; másodsorban a Panorpa-, Forficula-féléket s kis levéldarázsokat ; a Cantharis-, Rhagonycha- és Oede- mera-féléket bekapja ugyan, de rögtön kiveti ; Orina-féléket, Chrysomelákat, Coccinellidákat, fulánkos darazsokat s nagyobb mezei poloskákat soha sem eszik, bármily éhes legyen is; a földi gilisztát csak immel-ámmal eszi, a csupasz csigákat pedig utálja. Más gyíkok módjára ritkán iszik, inkább a harmatot nyalogatja fel a növényekről. Bizonyára május közepe táján páro- sodik, mert a junius első napjaiban gyüjtött nőstények már mind hasasok voltak. A terhes nőstény junius végén — mint fogságban tartott állataimon négy ízben tapasztaltam — éjnek idején 4—6 tojást tojik. A tojások hófehé- rek, 10 mm. hosszúak, 6-5 mm. szélesek, egyik végükön hegyesebben, a másikon tompábban gömbölyítettek ; héjuk pergamenszerű, meglehetősen vastag. A terrariumban 10 napig jól fejlődtek a tojások, azután — sajnála- tomra — összeasztak.
Rokonsági viszonyok.
! A L. praticolá-t általában a L. vivipara legközelebbi rokonául tekin- tik; szerintem a L. muralis-hoz áll közelebb. Mérvadó reám nézve a fej, törzs, a fark s a hátsó végtagok hasonlatossága; a felső szempaizsok s a szemöldök paizsok között levő szemcsesor, a rágó paizs hasonló alakja és fekvése, a falpaizsok közt fekvő páratlan paizsok megegyezése, főleg a fal- közti paizsnak a L. muralis-on is gyakori ketté oszlása s nem utolsó sorban a szaporodás módja.
A mennyiben egyes szerzők a L. nn. vivipara helyette- sitö fajáül (vicariirende Form) tekintik, en e tekintetben inkább annak a foltevésnek hódolnék, hogy az egyik faj kizárja a másikat a nélkül, hogy egymást kölcsönösen helyettesítené. A Kaukázusban a L. praticola elöfor- dulási területén a L. vivipara nem fordul elő; ugyanazt jelenthetem a Cserna-völgy alsó részére vonatkozólag, hol a bejárt nagy területről 80 példány L. praticola jutott kezeim közé, de az elevenszülő gytknak nyomára sem akadtam.
——— ee ne de
67
HYMENOPTERA PARASITICA EDUCATA IN COLLECTIONE MUSAEI NATIONALIS HUNGARICI.
Auctore ALExANDRO Mocsiry Budapestinensi.
I. Ichneumonidae LEAcn.
Parasita. Animal nutrix. Ichneumon lineator Gravy. .. .. .. Cymatophora octogesima Hin. « femmes, Grav.) 7.1 Le Hydroecia leucographa Bru. « ruficauda Wesm. .. .. --- Cosmia abluta Hüpn. « puerpere Mocs. __ -- Catocala puerpera Giorn. « multiannulatus Grav..._. .. Mammestra oleracea Linn. « sarcitorius Linn. - --- Hydroecia leucographa Bru. « terminatorius Gray. ... ... Chariptera culta FABR. « alboguttatus GRAv. en Porthesia auriflua SCHIFF. « obsessor WESM. __ .. .. Spilosoma fuliginosa Linn. « zonahs GRAY s n 2 Caradrina ambigua FaBr. « xanthorius Forst. _. .. Polysphaenis prospicua Bru. « quadrialbatus GRAv. — ... Leucania evidens HÜBN. « disparis Popa. --- --- .. Oeneria dispar Linn. « monastagon GRAY. ... --- Spilosoma Menthastri Esp. Amblyteles palliatorius Grav. -.. .. Mammestra tincta Brau. « monitorius PANZ. .. -.. Perigrapha cincta Far. « fasciatorius FABR. --. -— Agrolis fimbria Linn. À a send np ED iuc Polysphaenis sericata Esp. Agrotis linogrisea SCHIFF. « Spilosomæ Mocs.... .. .. Spilosoma Menthastri Esp. Chariptera viridana WaLcE. « quadripunetorius Müzz._ | Agrotis pronnuba Linn. Polia polymita Linn. « glaucatorius Far. __ ... Dianthoecia compta Fagr. « Hungaricus TISCHB.... ... Smerinthus ocellatus Linn. « Celsiæ TrscHB. -.. --- --- Jaspidea Celsia Linn. « Johansoni Hier. .. -- | NoDBE Dp pe Br « Arundinis FABR.
Bt
Amblyteles punctus Grav. .. .. __ Caradrina Kadenii Far. « lethifer Mocs. ... .. --- Dianthoecia Silenes HÜBN. « pseudonymus Wesm. .. .. Hylophila prasina Linn.
Vanessa polychloros Linn. c xanthomelas Esp. « camelinus WEsM. __ -- « Antiopa Linn. « Urticæ Linn. « Cardui Linn.
« castigator FABR. __ __ .. Nonagria Sparganii Esp.
« Girust Vices ss)? EU Toxocampa limosa Tr.
« messorius GRav. __ __ .. Plusia Asclepiadis ScHIFF.
« repentinus GRAV. 0. NT Cucullia Chamomille Scuirr. « laminatorius Fapr. .. .. Mammestra tincta Brann.
Sphinx convolvuli Linn. Macroglossa stellatarum Linn.
« fuciformis Linn. Miselia oxyacanthe Linn. Catadelphus arrogator FaBr._ ... ... Pterogon Proserpina PALL. Sphinx Pinastri Linn. Deilephila lineata FABR. Smerinthus ocellatus Linn.
« Tilie Linn.
« DU SOLIUS INNO Et
Trogus butorrus Baer, ER e ee
« exaltorius Panz | n er eM ACRES Smerinthus ocellatus Linn.
Psilomastax lapidator Fapr. __ __ __ ee Anisobas cephalotes KRIECHB. __ _.. Lycæna Jolas Ocus. Miscophorus flavosignatus KRIEcHB. ... Harpya vinula Linn. Eurylabus dirus Wem. _ __ _. Tæniocampa opima Hien. Platylabus pedatorius Fagr. __ .. .. Eupithoecia innotata Hrn. Hemichneumon elongatus Rarzp. __ Taleporia politella Ocus. Phæogenes Sesiæ Mocs. __ __ .. __ Sesia asiliformis Rorr. Ischnus truncator WESM. __ ._ __ Bombyx lanestris Linn. Echtrus lancifer Grav. __ .. .. .. Saperda populnea Linn. Osphrynchotus seductorius FABR. ___ Sceliphron destillatorius Inu. Cryptus eyanator Grav... __ .. _. Cosmia abluta He.
jPwleucocheit RAZEGH S i - Clavellaria Amerinæ Linn. Bombyx quercus Linn. ^ | Zygæna punctum Ocus. Brotolomia meticulosa Linn. Ur RODS CUMS CURA. AR ERES: Chariptera viridana Watcn.
Plusia Aselepiadis SCHIFF.
RTOS TALON Grau Lé
Cryptus pseudonymus TscHek. « tarsoleucus GrRAv.._ .. « viduatorius Grav. -.- Spilocryptus fumipennis Grav. ___ « hospes TSCHEK. ...
Plectocryptus perspicillator Grav.
Hemiteles Heringii Rarzpe. ___ vicinus Grav. --- Opheltes glaucopterus Linn. ___ Euryproctus nigripes Grav. Metopius dentatus FABR. nasutus Gir. ...
«
«
Ophion longigena THoms. ..
« luteus Grav. ... « macrurus CREss. a Moesáryi Brauns ...
obscurus FABR. _ .
« parvulus KRIECH8.
Eniscopilus merdarius Gnav....
Allocampus undulatus Grav.
Paniscus testaceus GRav.
Habronyx Gravenshortii Fónsr. Exochilum eircumflexum Lmn.... Agrypon tenuicorne Grav.
Anomalon armatum Wesm.
« bellicosum Wzsw. « cerinops GRAV. .. ... « genale THows. _..
« latro Grav.
|
p
|
|
Cirrhoidia ambusta FABR. Chariptera viridana WarcH. Saperda populnea Linn. Bombyx populi Linn. Saturnia spini Linn. Chariptera viridana WALcH. Psyche unicolor Hurn. Pontia Raps Linn.
Cimbex lutea Linn. Clavellaria Amerinz Linn. Bombyx quercus Linn.
a catax Linn. Cucullia formosa Roe.
« Chamomillæ Scutrr. Cucullia argentina Hurn. Samia Cecropia Linn. Cirrhoidea ambusta FABr. Episema scoriacea Esp. Polysphænis sericata BKx. Cucullia Tanaceti SCHIFF.
« Artemisiæ Hurw. Cueullia Chrysanthemi Gen. Diantheecia albimacula Bra. Simyra nervosa FaBr. Bombyx quercus Linn. Lasiocampa tremulifolia Hex. Perigrapha cincta FABR. Cloantha radiosa Es». Harpya bifida Hey.
Pygæra curtula Linn. Polia polymita Linn. Lasiocampa otus DRURY. Nonagria Sparganii Esp. Thais Polyxena Linn. Eugonia quercaria Hen. Acronycta cuspis HBx. Sphinx pinastri LINN. Calocampa exoleta LINN. Bombyx castrensis LINN. Diloba cœruleocephala Linn. Perigrapha eincta FABR,
Anomalon longicorne BRAUNS « perspicillator GRAv....
« signatum GRAV. ...
« trachynotus BRAUNS... Ecphora vexans Huer. __ -. Campoplex bucculentus Huer. ...
falcator THUNBG.
insignitus FÖRST. perditor Fónsr.
pugillator Grav. . Oxyacanthe Borg Charops decipiens Grav.
Limneria tibialis Grav. Anilasta melanaria HLGR. Banchus pictus Farr. ...
Exetastes crassus GRAV. __
« guttatorius GRAY...
« illusor GRAv. Perithous mediator FABR.
Glypta bifoveolata Grav. ___
Lissonota irrisoria GRAV.
Pimpla capulifera KRIEcHB. illecebrator Grav.
inflata Grav.
instigator Grav. ...
melanocephala Grav. scanica VILL.
turionellæ Linn. varlicornis GRAV, ...
70
+
Phalæra bucephala Linn. Cloanthe Hyperici FABR. Bombyx lanestris Linn. trifolii FABR. Saturnia pavonia Linn. Zygæna leta Hen. Caradrina lenta TR. Heliothis dipsacea Linn. Phalæra bucephaloides Ocas. ^ | Simyra nervosa FABR. Hylophila bicolorana FvESSLY. Hylophila bicolona F'uzssty. Thalera bucephaloides Ocus. ~~ | Cirrhoidea ambusta FABR. Caradrina pulmonaris Esp. | Zygæna læta Hen. punctum Ocus. Caradrina lenta Tr. Orgyia Ericæ GERM. Cirrhoidea ambusta FABR. Chariclea Delphinii Linn. ^ | Notodonta ziczac Linn. Caradrina Kadenii FRR. ambigua FABR. Agrotis putris Linn. Cynips argentea GIR. Steatoda castanea CLEROK. Talpochares pannonica FRR. Sesia cynipiformis Hsp. Limenitis Populi Linn. Deilephila elpenor Linn. Mania maura Linn. Zygena punctum Ocus. Spilosoma mendica CL. Cosmia abluta Han. Dasychira fascellina LINN. Ocneria dispar Linn. Leucania impura Hen. Chariptera viridana Waron. Epichnopteryx bombycella Sca. Psyche viciella Soxrrr.
«
«
«
B
Pimpla viduata Ggav.... .— ---
Theronia flavicans FABR. ---
Ephialtes luteipes Tuoms. .. ---
Thalessa citraria OuIv. .. ---
Orthopelma luteolator GRAv. --
Xylonomus filiformis Grav. ---
Orgyia Erie» Germ. var. inter- media F Riv.
Psyche Ecksteinii LEp.
Agrotis fimbria Linn.
Cymatophora octogesima Hen.
Saperda populnea Linn.
Tremex magus F. var. alchy- mista Mocs.
Rhodites Rose Linn.
Callidium sanguineum Linn.
II. Braconidae Wzsw.
Bracon sulphurator SzÉPL. ..- « eaudatus Rarzsa. ... Rogas rugulosus NEES. = ---
« Dieolo@ BINGO. Les el
« testaceus SPIN. ___
« circumscriptus NEES. ...
Chelonus corvulus Mars. ..
« SÚLCATUS JUB, Zu wk M
Microplitis ocellatæ BoucHs ...
« trıatis NH... eon uu
« — Sordidipes Nxzs. en
Apanteles spurius Wesm. ... ---
« fulvipes Hıum.__ ...
Microgaster deprimator Nes. ...
Agathis tibialis Nees.
Meteorus chlorophthalmus Ness.
Zele discolor WESM.. - ---
Aphelonyx cerricola Gir. Biorrhiza terminalis Far. Clidia geographica Fn. Vanessa Urticæ Linn. Harpya bifida HÜBN. Eupithecia alliaria STAUD. Talpochares pannonica FRR.
« Dardoini B. Smerinthus ocellatus Linn. Calophasia casta Ben. Plusia consona FABR.
« modesta HÜBN. Simyra nervosa SCHIFF. Agrotis fugax TR. Spilosoma fuliginosa Linn. Plusia illustris FABR. Spilothyrus Altheæ Hn. Coleophora Astragalella ZETT. Talpochares flavida Ocus. Polysphænis sericata Bru.
III. Chalcidae Wesrw.
Leucospis dorsigera FABR.
Chalcis boops THoms. __ ---
«flavipes Panz... 2 —
« intermedia Damm. ...
Osmia rufa Linn. Calophasia opalina Esp. Aporia Crategi Linn. Talpochares pannonica FRR. Zygæna leta Eg».
a Angeliee Ocus.
« v. Trigonellæ Esp.
72
Copidosoma truncatellum Darm. Ormylus tubulosus WEsTW. __ _. Torymus Bedeguaris Linn. A Oligosthenes stigma FABR. ___ Syntomaspis cyanea Bog. .. ... Palmon pachymerus WALK. ___
Monodontomerus obsoletus FABR.
Coccophagus scutellaris DALM.
Eupelmus urozonus Daum... .. __
Eurytoma Rose NHEs. _. __ __
Cleonymus immaculatus Ness. ... Cheiropachus quadrum WALK _.. Habroscytus Bedeguaris THoms.__
Pteromalus puparum Linn. __ ___
Olinx scianeurus RATZBG. __ __ ..
Plusia modesta Hüzn. Biorrhiza terminalis Ha. Rhodites Ros: Linn. « « « Dryophanta longiventris Hre. Mantis religiosa LINN. Vanessa Antiopa Linn. Orgyia Eric» v. intermedia Frıv. Bombyx quercus Linn. Leucanium Robiniarum Dover. Biorrhiza terminalis Hire. | Cynips glutin. v. coronata Gir. | Andricus lucidus Hre. Cynips Caput-Medusæ Hre. Hylesinus Fraxini FABR. Rhodites Rose Linn. | Pontia Rape Linn. Vanessa Antiopa Linn. « Atalanta Linn. Biorrhiza terminalis Hre.
73
A NÉHAI FENICHEL SÁMUEL GYÜJTÖTTE UJ-GUINEAI CSÚSZÓMÁSZÓK.
MÉnzLY Lagos tanártól, Brassóban.
Az alábbiakban az új-guineai csúszómászók egy kis gyüjteményét kivánom bemutatni, melyet FENICHEL SÁMUEL, a fiatal magyar zoológus; Uj- Guinea észak-keleti partvidékén, az Astrolabe-öböl mellékén álló Finisterre-hegység lábán szerzett össze. A tudomány lelkesítette ifjú ter- mészetvizsgáló, mint ismeretes," 14 hónapot töltött ott (1891—92) s életé- vel adózott lelkesedésének. Főképen madárbőrökből, rovarok-, csigák- és ethnographiai tárgyakból álló gyüjteménye sok viszontagság után nem rég a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába jutott, s innen küldettek hozzám meghatározás czéljából az alant felsorolt csúszómászók is.
Annak daczára, hogy a gyűjtött fajok száma nagyon csekély (10 faj, 20 példányban) s hogy Prrers & Dort, G. A. BouLENGER és Dr. 0. BoETT- GER urak jeles művei az új-guineai subrégió csúszómászó faunájának meg- lehetősen tökéletes képét tárják fel, a további adatok — különösen a rit- kább fajok behatóbb ismerete szempontjából — talán még sem érték- telenek.**
I. LACERTILIA.
Familia. GECKONIDAE.
1. GEHYRA OCEANICA Less.
Egy eddig ismeretlen nagyságú példány (egész testhossza 240 mm.) az Astrolabe-öböl környékéről. G. A. BovrENGER kitünő leirásának minden tekintetben megfelel, azzal a bizonyára esetleges különbséggel, hogy a hátsó láb 2. és 3. ujjának kiszélesedett bőrkarélya az összenyomott végső
* L. Természettud. Közlöny 307. füz. p. 123. 1895.
** A mennyiben itt, hazánk legkeletibb határán, semmiféle összehasonlító anyag sem állott rendelkezésemre s kizárólag irodalmi, ámbár kitünő segédeszközökre kellett támaszkodnom, esetleges kételyeknek elejét veendő, helyénvalónak látom megjegyezni, hogy a meghatározott példányokat felülvizsgálat czéljából G. A. BouLENGER úrnak, a herpetologia legkiválóbb ismerőjének, küldöttem volt el Londonba a British Múzeumba, ki kérésemet szivélyesen teljesítette s 1895. jan. 26. kelt levelében következőkép vála- szolt: «I have just looked through your specimens and can only confirm your deter- minations» ; — szivességeért fogadja e helyt is őszinte köszönetemet,
74
izek tövéig behasitott. Felső ajakpaizs 13, alsó ajakpaizs 12; czombmirigy
mindegyik oldalon 23 (a BouLENGER leírta példányokon csak 13— 20). Szinezetre nézve felül vörhenyes-szürke, szétszórt sötétbarna már-
ványozással ; alul sárgás-fehér ; a fark alsó színe világos-szürke.
2. GECKO VITTATUS Hourr.
Öt teljesen typikus példány az Astrolabe-öböl mellékén levő Bongu falu környékéről.
Az orrlyukat elülről az orresücspaizs s az első felső ajakpaizs, hatul- ról 3—4 kis paizs határolja. A felső ajakpaizsok száma 13—14, az alsó ajakpaizsoké 12—13; a ezombmirigyeké 22— 29. A farkörvök mindegyikét felül 11—19, alul 4, keresztben menő pikkelysor takarja.
A fiatal példányok felül barnásak, a gerincz mentén fehér csikkal, mely a tarkó közelében villásan kettéhasad s egész terjedelmében sötét- barnával szegélyezett. A fark széles sötét-barna gyűrűkkel övezett ; a has- oldal fehéres. A termetesebb példányok a borszesz hatása alatt halavány húsvörösre változtak, de a gerinez csikja még nyomokban kivehető.
A test egész hossza : 214, 194, 173, 170 és 162 mm.
Familia. AGAMIDAE. 3. GONYOCEPHALUS PAPUENSIS Macrray.
Egy kiválóan pompás példány az Astrolabe-6bol környékéről.
PETERS & Doria s BovrENGER leirásaival egyező, mindazonáltal az alábbi eltérésekkel. A dobhártya csak épen olyan széles, mint a szemrés. A fej hátulját borító pikkelyek kisebbek, mint a fej elején állók. A háttaraj a tarkótarajnál alacsonyabb s fokozatosan törpülve megy át a farktarajba, mignem a fark első ötödében elenyészik. Az elő felé hajlított s kinyújtva a test oldalához szorított hátsó láb vége az arczorr csúcsáig ér.
A borszesz-példány felül s a test oldalán halavány szürkés-rózsa- színű ; a fej hátulja, a halánték s a tarkó felső része feketebarna, fehérrel pettyezett; a dobhártya alatt álló korongszerű nagy pikkelyek (szám sze- rint 6) fehérek; a tarkó oldalán nagy, kerekded-háromszögű, fekete folt van, melyet — mint már PETERS & DoRn s újabban BoETTGER is kiemelte — ívalakban a vállig terjedő, széles fehér félgyűrű fog körül; a törzs és fark oldalán s a végtagokon sötétbarna harántszalagok s ugyanolyan pettyezés vehető ki. A fogazott bőrtaraj ez idő szerint halvány palaszürke, életben azonban kéknek látszott lenni. A test alsó oldala szennyes fehér, a torok s a torokzacskó szürkével márványozott.
Méretek. Atest'egész hossza "11,221 0 .. 642 mm. Ste ORO US nd qua at 99. 8 En Me re dert ee RE a OTe A meollse lah-Hossaaı. un... 4/4 Tale A ated lab oser 0 1e 195; 14 AUturk hodeza- rok M die E na Seid 506 «
Familia VARANIDAE. 4. VARANUS INDICUS Daun.
Három fiatal, 393, 367 és 312 mm. hosszú példány az Astrobale-öböl kórnyékéról.
A leirásokkal megegyezók, hanem a szemrés mellsó zugának a dob- hártya mellsó szélétól való távolsága valamivel nagyobb, mint a szemrés mellső zugának az orr csúcsától való távola. A szem fölötti táj 6—7 harán- tul kinyujtott paizsot tüntet fel. A tarkó pikkelyei nem gerinczeltek. A has- pikkelyek 90—97 harántsorban állnak. A két kisebbik példány arczorra a csúcsa felé inkább keskenyedő, hegyesebben kerekített s felül az orrlyukak között határozottan besüppedt (ScHLEGEL rajzának megfelelően), ellenben a nagyobbik példány arczorra a vége felé kevésbbé keskenyedő, tompäbban kerekített (mint Perers & Doria 2. ábrájában) s az orrlyukak között tökele- tesen lapos. (Ivarkülönbség ?)
A két kisebbik példány felül mély feketebarna, harántsorokra rendez- kedett kerekded sárga foltokkal; alul világosabb, a sárga foltok haránt irányban többé-kevésbbé összeolvadnak. A fark, második harmadától kezdve sárga, feketével gyűrűzött. A legnagyobb példány felül szürke színű s mindegyik sárga folt széles, a szélén elmosódott feketebarna udvarral sze- gelyezett; melle sárga, szürke hálószerű musträzattal.
5. VARANUS PRASINUS ScHLEG.
Egy pompás, 605 mm. hosszú példány az Astrolabe-öböl környe- kéról.
SCHLEGEL és BoULENGER leirásával tökéletesen egybevágó. A has- pikkelyek 80 harántsorban állnak. Felül türkizkék, de bizonyára csak a borszesz hatásától, mert SCHLEGEL műveinek élő példányokról készült rajzai ragyogó smaragdzöld színt tüntetnek fel. Törzsén 11—12, középütt szög- letben megtört és csúcsával hátra felé irányuló, keskeny fekete harántsáv- val; alul sárgás, szeplőtlen.
76
Familia. SCINCIDAE. 6. TILIQUA GIGAS Scunem.
FenicHez az Astrolabe-6bül partvidékén két felnőtt, 532 és 512 mm. hosszú példányt kerített birtokába.
BOULENGER leirasätöl csak annyiban különbözők, hogy a falkózti paizs jóval keskenyebb, mint egy falpaizs, melynek csak fele szélességét éri el. Az egyik példánynak törzse közepe körül 30, a másiknak 32 pikkely- sora van.
A színezet felül csaknem hamuszürke ; a fajpaizsok szegélybarázdái feketebarna szélűek; a törzsön keresztül 9, a farkon keresztül 14 fekete- barna, szabálytalan harántsáv húzódik. Az áll s a torok sárgás-fehér, na- gyon szétszórt sötét foltokkal ; a törzs oldala s a végtagok csaknem teljesen feketebarnák s világos szürkével tarkázottak. A kisebbik példány hasa tiszta fehér, a nagyobbiké sötéttel foltozott.
II. OPHIDIA. Familia. BOIDA E. Subfamilia. Boinae.
7. ENYGRUS CARINATUS Scan.
Az ó-világ ez apró óriás kigyója egy példányban, még pedig a Bov- LENGER-féle B. változatban van előttem. Lelöhelye az Astrolabe-öböl környéke.
A leirásokkal megegyező, csupán annyit vélek kiemelendőnek, hogy a fejtető pikkelyei teljesen simák. Az arczorr vége felül három nagyobb paizsocskával borított, melyek középsője mögött egy nagyobb s e mögött két hosszanti sorban összesen hat paizs áll. A szemek között 9 sor pikkely húzódik és pedig 3 sor a középvonal táján, melyet mind a két oldalon egy- egy szélesebb s ezektől kifelé ismét 2—2 keskenyebb pikkelysor határol. A szemörv 10 pikkelykéből s az 5. és 6. felső ajakpaizsból áll; eltér tehát Borrreernek Új-Guinea délkeleti részéből való példányaitól, hol a 6. és 7. (ritkábban a 7. és 8.) felső ajakpaizs lép be a szemörvbe. A felső ajak- paizsok száma 10—10.
Pikkelyképlet : Squ. 34; G. 19/1 ; V. 175; A. 1 ; Se. 1/1+51+1 (53).
Méretek : A test egész hossza 598 mm., a fark hossza 96 mm. ; a fark hossza 6:2-szer foglaltatik a test egész hosszában.
77
Szinezet. Felül szennyes vörhenyes-särga, a gerinez menten szögletes sötétbarna foltokkal es harántpántokkal, melyek a hát közepvonalaban szabálytalan zeg-zugos szalagga olvadnak össze s ezenkívül még szabaly- talan sűrű reczézettel is összekapcsolvák. Alul sárgás, barnásszürke pettye- zéssel és hálózatos mustrázattal.
8. ENYGRUS ASPER Grar.
Három példány az Astrolabe-öböl partvidekeröl.
A leírásokkal — kisebb eltéréseket nem számítva — jól egybevágó. A szemtől a szemig 8—11 pikkely van a fej tetején; a szemet 10—13 pik- kelyből álló örv keríti körül; a felső ajakpaizsok száma 10—11, az alsó ajakpaizsoké 12—13.
Pikkelykeplet: Squ. 34—35 ; G. 5/5+6 vagy "/e4-7 ; V. 135—140; A. 1; Sc. 17—18.
Méretek : A test egész hossza __ __ .. .. 656 635 426 mm. BU"Brk'hosdua Neon CM 33 33 DEAN A S Utóbbi foglalt az előbbiben __ _. 193 19 LEE EL
Szinezet. Felül sárgásbarna, a hátat sötét dióbarnától gesztenye- barnáig változó, feketebarna szegélyű széles harántpántok szeldelik, me- lyekkel a törzs oldalain hasonló színű kisebb foltok váltakoznak s helyen- kint össze is olvadnak velük (mint a hogy PETERS & Doria pompás ábrája mutatja). Alul sárgás, a haspaizsok külső szélén többé-kevésbbé fekete- barnával foltozott.
Familia. COLUBRIDAE.
Subfamilia Dipsadinae. 9. DIPSAS IRREGULARIS Merrem.
Ez a rendkivül változékony faj két példányban került eló az Astro- labe-óból környékéről.
A fej kerülete tojásdad ; a szemek nagyok, kiduzzadók, a szem függö- leges átmérője kétszerese a szem s a szäjszel közötti távolságnak. A na- . gyobbik példánynak 9 felsó ajakpaizsa van, melyek kózül a fej baloldalán a 3—6., a jobboldalon csak a 4—6. határolja a szemet alulról, a kisebbik- nek 8 felső ajakpaizsa közül a 3— 5. csatlakozik a szemhez; ez azonban onnan ered, hogy az orrcsúcspaizs a fejnek mind a két oldalán az első felső ajakpaizszsal s részben az orrpaizszsal és az orrközti paizszsal is egybe-
78
olvadt, miáltal az orrlyukak is a fej oldaláról felfelé tolödtak. A kantar- paizson kívül egy keskeny és magas előszempaizs található, melynek felső sarka nem éri el a homlokpaizs mellső külső szögletét. A szem mögötti paizsok száma 2; a halántékpaizsok kifejlődése nagyon ingadozó, mert mig a nagyobbik példányon jobbról 34-2--3 (a hátulsók nagyon hosszúak és keskenyek), balról 3+3 (az utóbbiak közül a két felső hosszú s keskeny, az alsó pedig három paizsra szakadt), addig a kisebbik példányon jobbról 349-9, balról 34-3--2 ilyen paizs jelenik meg. A törzs és fark pikkelyei tökéletesen símák s végporusaik nincsenek; a gerinez fölött fekvők a leg- nagyobbak, hatszögűek s mind a két oldalon egy-egy sor nagyobb pikkely kiséri őket. A has éles szélű.
Pikkelyképlet :
Squ. 21; G. 2/2; V. 245; A. 1; Se. 75/7541 Squ221: as N. 3278. Ser es 1.
Méretek : Artest eseszhosszayi ı 112.072, 71392 S rte PASE hosszas Kaum. DE UN eu 236 127 « Az utóbbi foglalt az előbbiben __ _._ 5:9 66 a
Színezel. À nagyobbik példány felül vörhenyes ólomszürke, hátán csúcsukkal előfelé fordult, szögletes, sötét palaszürke harántsávokkal, me- lyek a farkon kicsiny foltokká törpülnek. A sötét halántéksáv csak nyomok- ban van meg. Alul sárga, hasán vörhenyes-barna pettyezéssel; a fark alsó oldala szürke. A kisebbik példány hasonló mustrázatu; de a hát alapszíne világos sárgás-barna és a szögletes harántsávok sötét vörösbarnák.
Subfamilia Elapinae.
10. DIEMENIA MUELLERI Scauee.
Ez a szép és ritka mérges kigyó egy példányban van meg az Astro- labe-öböl partvidékéről.
SCHLEGEL eredeti leírása pompásan reá illik. Az orr mögötti paizs a szem előttivel érintkezik ; 2 szem mögötti és 7 felső ajakpaizs, melyek kö- zül a 3+4. csatlakozik a szemhez; a halántékpaizsok száma 1+2; mind a két oldalon 4 alsó ajakpaizs érintkezik az állpaizsokkal.
Ütött a RES
19
Pikkelyképlet : Squ. 15; G. 3; V. 157; A. 4/1; Se. 55/25 +1.
Méretek : a test egész hossza 528 mm., a fark hossza 72 mm.; a fark hossza 7°33-szor foglaltatik a test egész hosszában.
Szinezet. Az eddig ismeretes példányok színruháinak nagy eltérése miatt helyén valónak látom a FENIcHEL-gyüjtötte példány tüzetesebb leirá- sát. Háta világos fahéjbarna, a hasa felé halaványabb ; a hátgerinez fölött 11/2—2 pikkelysor szélességében ólomszürke csik fut végig a nyaktól a fark hegyéig. Feje teteje zöldes-szürke (életben valószinűleg fűzöld), finom sötétbarna pettyezéssel. A felső szempaizsok s a homlokpaizs hátsó részén fekete horgonyalakú idom vehető ki, mely nyelével a falpaizsok közös varratán fekszik s két oldalán egy-egy tojásképű fekete folt társul hozzá. A fej hátulján széles szívalakú folt van, melynek hátsó vége a tarkón, a szem mögötti fekete sáv felhágó széles ágával találkozik ; a tarkófolt mögött a nyakon még egy fekete örv látható. Az említett rajzoknak a fejvértre eső részük élénk fehér szegélylyel van körülvéve. Az orrmögötti paizs hátsó sarkán keskeny, mély bársonyfekete sáv ered, mely a szem mögött kiszéle- sedve vízszintesen a nyakörvig húzódik s alulról ép oly széles fehér (élet- ben talán világos rózsaszínű) sáv kiséri. A felső szempaizsok külső szélén két kicsiny, kerekded folt áll, a szem alatt L-alakü fekete idom, melynek mellső ága az állkapcsot szegélyezve egészen az orrcsúcspaizsig terjed. Alla, torka s nyakának alsó oldala mély feketés-szürke és aczélkék csillo- gású. Hasa világos sárgás-barna (életben talán világos zöld), szeplőtlen. A megszáradt példányon valamennyi szín rendkívül csillogó és színjátszó. Meg kell még jegyeznem, hogy a szemmögötti fekete s az őt kisérő világos sáv a nyak oldalán korántsem terjed oly messzire hátra, mint a hogy azt SCHLEGEL 1. és 2. ábrája (Verh. Nederl. overzeesche bes.) feltünteti.
80
À MAGYAR FAUNA GASTERUPTION FAJAT. (SPECIES FAUNAE HUNGARICAE GENERIS GASTERUPTION.)
SZÉPLIGETI Győző tanártól, Budapesten.
A magyar fauna Gesteruption fajait bátorkodom ez alkalommal közzétenni, ama körülmény kitüntetésével, hogy ily gazdag anyag áll ren- delkezésemre, azt Bırö L., Dapay J., FRrvarnpszkv J., Mocsiry S. és PAvEL János urak fáradozásainak köszönhetjük.
BrRó Lazos szóbeli közlése alapján felemlithetem azt, hogy általa a Tengerpart és a Velebit vidékein gyüjtött fajok legnagyobb része a Paliu- rus aculeatus-t látogatja, mely a tápnövények sorában eddig felemlítve nem volt.
Említésre méltónak tartom továbbá, hogy én a Gasteruption Tour- nieri-t Parád vidékéről hozott Cynips Kollári-ból tenyésztettem. A. guba- csot 1882. aug. havában gyüjtöttem, melyből az állat 1883. november haváb: n jelent meg.
A Nemzeti Múzeum gyüjteményében lévő magyarországi fajok száma 15, melyek között egy eddig nem ismert faj, a G. Hungaricum is helyet foglal.
1. Gasteruption affectator L. — Budapest, Pécs, Bodajk, Peér (Szilágy várm.), Duna- Örs (Komárom vm.), Ujbänya, Rajecz, Beszterczebánya, Koritnicza, Poprád, Zsihoveez (Mármaros vm.) Eger, Emöd-puszta (Nyitra vm.), Hortobágy, Gúth (Szabolcs vm.), Nagyfalu (Szilágy vm.), Tasnád (Szilágy vm.), Kecskemét, Beél (Bihar vm.), Semesnye (Szol- nok-Doboka vm.), Szepsi-Szt-György, Mehädia, Orsova, Oravicza, Karst-hegység, St.-Giorgio.
9. Gasteruption rubricans Guér. — P.-Szarvasd (Szilágy vm.), Borszek,
Mehádia, Carlopago.
. Gasteruption rugulosum ABEILLE. — Boglár, Borosznó, Ujbänya, Kecskemét, Szöllöske, Berzászka (Krassó-Szörény vm.), Mehádia, Buc- cari, Grizsane, Bt. Giorgio.
4. Gasteruption tibiale Scnrzrr. — Budapest, S.-A.-Ujhely, Pele (Szi-
lágy vm.), Diakovar.
09
5. Gasteruption pyrenaicum Guér. — Kecskemét, Beél, Kolozsvár, Szucsagh. 6. Gasteruption Frey! Tourn. — Guth, Kolozsvár, Szueságh, Orsova,
Mehadia.
81
7. Gasteruption foveolatum Scuzerr. — Budapest, Duna-Örs, Güth, Erdó-Bénye (Zemplén vm.). 8. Gasteruption pedemontanum Tourn. — Budapest, Kalocsa, Bada-
esony, Borosznó, Ujbánya, Varannó (Zemplén vm.), Erdó-Bénye (Zem- plén vm.), Hortobágy, Kecskemét, Tasnád, Nagy- Várad, Peér, Mehádia, Ferenezfalva (Krassó-Szörény vm.), Grizsane. | var. Goberti Tourx. — Budapest, Herkulesfürdó.
9. Gasteruption terrestre Tourn. — Debreczen, Mehádia.
10. Gasteruption Tourneri Scazerr. — Budapest, Peer, Parad (ex Cyn. Kollari H.), Ujbánya, Eperjes, S.-A.-Ujhely, Tokaj, Güth, Emód-puszta, Hortobágy, Tasnád, N.-Várad, Beel, Szepsi-Szt.-György, Mehädia, Semesnye, Szucsägh, Grizsane.
11. Gasteruption Thomsoni ScHLETT. — Szegzärd, Segesvár, Debreczen, Peer, Guth, Beél, Homonna, Semesnye, Buccari, Velebit, St.-Giorgio.
19. Gasteruption vagepunctatum Costa. — Budapest, Forró, Szeged, Beél, Debreczen, Buccari. 13. Gasteruption Kriechbaumeri Scuterr. — Kalocsa, Zsihoveez (Már-
maros vm.).
14. Gasteruption granulithorax Tourn. — Budapest, Bodajk, Ujbánya, N.-Mihäly, Orsova, Susak.
15. Gasteruption Hungaricum n. sp. — d 29; long. 12—16 mm. Caput nitidum, subtilissime punctulatum, pars occipitalis brevis et lata, mar- gine postico evidenter reflexo, sine foveolis. Gene brevissimæ. An- tenne breves, flagelli articulus secundus, quam primus, in d. sesqui, in 9 duplo longior, tertius in mare duobus precedentibus simul sumptis paulo longior, in femina, quam secundus, longior. Collum breve. Mesonotum subnitidum, sat remote foveolato-punctatum, pun- ctis omnibus sat magnis et distinctissimis, in rugas confluentibus, subti- lissimeque punctulatum. Coxe posteriores tenuiter transverse-sub- striatæ. Abdomen nigrum, segmentis 2—5 rufis, terebra longitudine corporis, vaginis nigris, apice albis. Pedibus nigris. Alis hyalinis, ner- vis stigmateque fuscis.
Mas differt: abdominis segmentis 2—5 solum margine postico rufis. A G. laevicipete Schuerr. (Annal. d. k. k. Naturhist. Hof-Museums.
Bd. IV. p. 403) capitis margine postico evidenter reflexo, terebraque corpo-
ris longitudine; a G. dimidiato Sem. (Bullet. Acad. Imp. d. science. de
St. Pétersbourg. Tom. XIIL p. 210) vero: pariter capitis margine, colo-
reque alio abdominis pedumque, bene distinctum.
In variis Hungari: partibus satis rarum (Budapest, Farkasd, Bodajk,
Boglár, Dalya, Beszterezebánya, Emód-puszta, Tasnäd, Orsova, Kolozsvár,
Szueságh, Pazariste).
Természetrajzi Füzetek. XVIII. köt. 6
82
LABOULBENIA GIGANTEA, BARLANGI BOGARAKON ÉLŐ ÚJ PENÉSZFAJ.
Dr. Istvänrrı GyvrÁ-tól, Budapesten.
Tab. II.
Laboulbenia gigantea mihi.
Pallide-ochracea, stipite cylindraceo, inferne bicellulari, superne e cellulis 5—6 in series duas dispositis formato, basi attenuato et in nodulum obconicum brunneum, animaleulo arctissime adhærentem desinente, 700—800 y longo, 50— 60 p lato, membrana crassa poris multissimis perforata; perithecio conoideo ochraceo, sursum in collum pertusum, mamilla nigra terminato, 2405 2«60—70p ; pseudoparaphysibus dichotome vel lateraliter ramosis, longitudinem perithecii multoties superantis, ex articulis facile secedentibus formatis, dilute ochraceis, numerosis, arcuato curvatis vel circinnatis 300—400 p 2«10— 20 y (ad basin), sur- sum apice acutis vel subconicis, stipite annulo nigro (unico) separatis; sporidiis fusiformibus, hyalinis, bicellularibus, cellulis nucleo præditis, 20 n2«8-—9 y, cum tunica crassa 15 y, tunica irregulariter incrassata.
Differt a Laboulbenia armillari BERLESE (Laboulbeniacee p. 14. t. IT. apud Saccardo, Sylloge Fungorum. VIII. 1889. p. 911.) magnitudine, totus fungus (stipes et perithecium) 900—1 200p altus, 60—70y latus, (species maxima Laboul- beniacearum), membrana poris perforata, perithecio obconico 240 #><60—70 p, stipite cylindraceo longissimo 700—8004 longo, 50—60y lato, pseudoparaphysibus arcuato curvatis vel circinnatis, numerosissimis, perithecü longitudinem multo- ties superantis, apice acutis vel subionicis stipite annulo nigro unico separatis.
Habitat in elytris, pedibus thoraceque Pristonychi cavicolae ; legit et bene- vole communicavit Dom. Lupovicus Bırö in antro prope Radué, comit. Lika- Krbava Croatiae, 1894. Prima Laboulbeniacearum species cavicola.
À Laboulbenia gigantea, mely a Pristonychus cavicola nevű futó- bogaron él, a legnagyobb az eddigelé leirt Laboulbeniaceäk között. Az egészen kifejlett példányok hossza 1200 y, tehát több egy milliméternél. AL. gigan-. tea a bogár testén sárga serték alakjában jelenik meg s így a különben sima futóbogarakon azonnal szembeötlik. A most feltalált faj az első Magyarországon, e penészek keletfelé való elterjedésének határa eddigelé Bécs vala, a családnak ez a képviselője, mely a horvát hegységből ered, azt mutatja, hogy hazánkban is bizonyára nagyobb körben tenyésznek.
83
A fajunkkal legközelebb rokon L. armillaris Paraguayban él, s így a L. gigantea ez idő szerint meglehetősen magánosan áll. A Laboulbenia-féle penészeknek eddigelé hat genusa ismeretes, s ezek között a legtöbb fajjal dicsekszik a jeles franczia entomologusröl, LABOULBENE- ről elnevezett genus, melynek tíz, s a fent jellemzettel együtt 11 faja ismeretes.
Ezek a rendkívül sajátos penészek olyannyira eltérnek az eddig ismert penésztypusoktól, hogy systematikai helyüket eddigelé még nem sikerült megállapítani.
Ideiglenesen a Pyrenomycetek legvégére vannak beosztva, de miként ezt maga BERLESE is megjegyzi a Saccardo-féle Syllogeba írt monographiájá- ban (Saccardo Sylloge Fungorum. VIII. p. 909.) «quod locum systematicum dubii, sed apud Pyrenomycetes forte haud male positi».
A Laboulbenia-féléket Rozın fedezte föl! s ő írta le Montacne-nyal a legelső fajt a L. Rougetü-t. Robin munkájában három gyönyörű réz- metszetü színezett tábla illusztrálja az általuk ismert egy pár fajt. Legtób- bet tett ezen érdekes penészcsalád megismerésére Peyrrrscx,? kinek három rendbeli dolgozata foglalkozik ezen érdekes bogárparazitákkal. Peyritsch egymaga 10 fajt írt le, tehát a jelenleg ismert 15 faj kétharmadát ő födözte fel. Habár Peyritsch dolgozataiból kiderült, hogy mily hálás s tanulmányo- zásra érdemes a L-k családja, mégis csak H. KARSTEN, KnocH, SOROKIN, BERLESE és Peck írtak le 5 fajt, de a mi a fejlődéstant illeti, azzal egyikük sem foglalkozott.
A Laboulbeniceák gyümölesteste áll a nyélből, mely felső végén a peritheciumot viseli, melyben az ascusok fejlődnek; a perithecium mellett van aztán a paraphysis-szálaktól alkotott üstök.
H. Karsten a peritheciumot a fiatal állapoton a nyél csúcsán kifej- lődő trichogynből származtatja, melyet a pollinodium termékenyítene meg, a pollinodium helyén fejlődnek aztán a paraphysis-szálak, viszont a tricho- gynből válik a perithecium. Ez az ivari aktus azonban itt, ezeknél a penészeknél, annyira homályos, hogy még de Bary sem hitt benne. De Bary-rol pedig tudvalevő, hogy az Ascomycetek ivarosságának buzgó apostola vala.
A rendelkezésemre álló anyag, t. 1. két Pristonychus cavicola, a testü-
: Rosin: Histoire naturelle des végétaux parasites 1853. p. 622. et sq. t. VIII. IX. et X.
? PEYRITSCH: Ueber einige Pilze aus der Familie der Laboulbenien (Sitz.-Ber. d. k. Akad. d. Wiss. Math. Naturw. Classe LXIV. I. Abth. 1871. p. 437. et sq.).
PryritscH: Beiträge zur Kenntniss der Laboulbenien. (Ibid. LXVIII. I. Abth. 1874. p. 227. et sq.).
PeyrirsCH : Ueber Vorkommen und Biologie der Laboulbeniaceen (Ibid. LXXII. I. Abth. 1886. p. 379. et sq.).
6*
84
ket borító penészszel, nem volt mar alkalmas a tovább tenyésztésre, mert gazdát, élódit megölt a gyüjtóüveg cyankaliuma. Itt tehát friss, élő anyag adhat csak teljes felvilágosítást, meg a rendszeresen keresztül viendö tenyésztés. Annyit azonban a holt. anyag megvizsgálásából is ki lehetett deríteni, hogy itt termékenyítési aktus nem fordul elő; hanem a perithecium, miként ezt a 6-ik ábrán látni, egy oldali (p.) sejtből ered, ez a sejt növeke- dik meg később, mint ezt a 4. és 2. ábrák mutatják.
A Laboulbenia gigantea megegyez a többi rokon fajokkal alkotására, legalább a főbb vonásokban. Legfiatalabb állapota egy izelt, egyszerű penész- szál, mely a bogár testén megjelen s mely később mint a 6-ik ábrán látható, több sejtre tagolódik. Ezek közűl a legalsó két sejtből lesz a nyél, az erre következő p.-vel jelölt sejtből lesz a perithecium ; a felfelé következő három sejt a paraphysis tartó, a 4-el jelölt később összenyomatik, ebből válik a paraphysisek alapi gyűrűje, az 5-ik sejt pedig a paraphysis kocsány, mely aztán eleintén két, később pedig nagyszámú sejtszálakat visel, a jobb név hiányában paraphysiseknek nevezett sejtszálakat. Ezek igen tekintélyes hosszüságra megnyúlnak, (300—4004) s fiatalon egyenesen kihúzottak, majd meggörbülnek, felpödrödnek, s így a fajunkra jellemző alakot öltik. Néha paraphysishez hasonló szálak még oldalt is erednek, a gyűrű alatt, mint teszem a 4. ábrán van rajzolva, s valószínü, hogy H. KARSTEN az ilyet nézte hím ivarnak, pollinodiumnak.
A fiatal perithecium kifejlődését a 2. 3. 4. ábrák tüntetik föl, végleges ascustermő állapotát az 1. ábra mutatja. Érett korában nyakán fekete szemölcsöt visel, mely jellemző a L. fajokra. Az ascusokat csak fiatal peri- theciumban sikerült látnom (4. ábra). A sporák, a készítmény vizétől duz- zadva, a perithecium száján át kinyomúlnak s vastag hártyájuk menten felduzzad, miként a 7-ik ábrán látni, mely a peritheciumból kinyomuló sporäkat mutatja, a legelső már hatalmasan felduzzadt, míg a legutóljára kikerülők, p. a 3., 4. számú, még csak ránczos, meg gyűrűsen hasogatott sejthártyába vannak rejtve. A sporák kétsejtűek, minden sejtben egy igen jól, festés nélkül is látható, nagy sejtmag van. Különben a sejtmagot az összes sejtekben jól lehet látni.
A L. gigantea sejthártyája, ép úgy, miként rokonainál is, a fejlettség- gel lépést tartva, színt ölt, eleinte sárgás, később rozsdabarna lesz, neveze- tesen a perithecium meg a paraphysisek barnulnak meg.
A sejthártya még két érdekes dolgot mutat. Az egyik a növekedő nyélsejtek hártyájának betüremlése (1. ábra), az Oedogoniumok stb. mód- jára, a másik a sejthártya likacsossága.
Az érett L. nyelének és paraphysis kocsányának sejtfala igen meg- vastagszik s e falat számos likacscsatorna fúrja keresztül.
E likacscsatornák a penészek körében általán a ritkább jelenségek közé tartoznak, s érdekes tudnunk azt, miként a 8. ábra mutatja, hogy
85
többnyire a hossztengelyre ferdén álló résformära összeszükülő szájjal nyílnak a sejthártya felületén. A L. testét erős cuticula födi. A nyél egy sajátságos karomforma barna horogba végződik, mely a bogár testébe ka- paszkodik.
A L.-felek állítólag nem élósdiek, mert — miként Peyrirscx kisérletei mutatják — a Stigmatomyces-szel inficiált legyek hónapokon át megéltek, s általán pusztító hatását P. soha sem látta epenészeknek. Ez azonban szin- tén egy homályos pont, melyet fel kell deríteni, nem valószínü, hogy e penészek csak úgy fiatal állapotukban ráüljenek a bogárra s oda telepedve s megkapaszkodva kifejlődjenek. Hisz zsenge korukban még kapaszkodó karmuk sincsen. Én azt hiszem, hogy igen is rajta élősködnek s a bogár testében tenyésznek. Ezt azonban a megölt anyagon nem lehetett kideri- teni, ennek, valamint a többi problematikus kérdéseknek is, az eleven anyagon fogok utána járni.
A L. fajok élődisége mellett szól az is, hogy ismerünk vízi bogarakon élő Laboulbeniákat is.
A L.-félék geographiai elterjedése eddigelé igen szűkkörű, miután alig hogy ügyet vetettek rájuk. Francziaország (1 faj), Németország (1 faj), Ausztria (11 faj), Oroszország (1 faj), Észak-Amerika (1 faj), Venesuela (1 faj), Paraguay (1 faj) és most Magyarország (1 faj) azok a területek, a hol észleltettek. Hogy azonban elterjedésük sokkal nagyobb körü kell legyen, mutatja Ausztria példája, honnan 11 faj ismeretes, mert Peyritsch igen szorgalmasan járt utánuk.
A futóbogarakon élősködő ezen igen érdekes penészeket, a magyar birodalomban feltalált első L. faj által indíttatva, tovább fogom vizsgálni, s tenyésztés útján, ismeretlen fejlődésmenetük tisztába hozatalára fogok törekedni.
ÁBRAMAGYARÁZAT.
1. Teljesen kifejlett Laboulbenia gigantea, p. perithecium, ép egy spora nyomúl ki a p. nyakán, pt. perithecium tartó sejtek, pa. paraphysis szálak, nagy részük leszakadt, pk. a paraphysis szálak kocsányja, gy. gyűrűsejt, ny. felső nyél- sejt, mely »-nél betüremlik az alsó nyélsejtbe, hártyáját likacscsatornák járják át, h. kapaszkodó horog. 17°
2. Fiatal példány, a perithecium tartalma még nem oszlott, a paraphysisek felpödröttek. 23°
3. Idősebb egyén, egyenes rendkívül hosszú paraphysisekkel, a perithecium kocsány már kifejlődött. 13°
4. A gyűrű fellépését mutatja, a peritheciumban az ascusok formá- lódnak. 23°
5. Idős perithecium, melyet válaszfalak több sejtre tagolnak. 92?
86
6. Legfiatalabb észlelt állapot, melyen az első oszläsok már végbementek, a két nyélsejten felül látható, p. a perithecium kezdő sejtje, 1. 2. 3. a perithecium kocsányja, 4. a gyűrűvé átalakuló sejt, 5. a paraphysisek alapi sejtje, a sejtek plasmával telvék, minden sejtben látható a sejtmag. ?1?
7. A peritheciumból kinyomuló sporák, 1. a legkorábban kiszabadult spora, sejthártyája már tetemesen felduzzadt, a többié fokozatosan kezd duzzadni. mm
8. Részlet a felsó nyélsejt falából, a felületról nézve, a likacsesatornäk nyilásai mint ferde rések láthatók. 97?
87
A HOLDVIOLA FAJAIRÖL. (DE SPECIEBUS GENERIS LUNARIAE TOURN.)
Dr. Borsis Vinozé-t6l, Budapesten.
LINNÉ Species plantarum-ának 1. kiad. (1753) 653. old. két faj hold- violät, vagyis Lunariat ismertet: L. rediviva-t «silieulis oblongis» Európa éjszaki részéről, továbbá L. annud-t «siliculis subrotundis» Németországból, amannak a tökeje kitelelö es tavaszkor kisarjadzö (rediviva), emez ällıtö- lag egynyäri-gyökerü.
LINNÉ óta sok speciest leírtak és fölvettek asystemäba, a Lunaria väl- tozatlan maradt e két fajäval,! csak az utóbbik biologiájára nézve a két- nyärisäg bebizonyodvän, üj nevet kapott.?
Mind a két faj Európa erdős berezein nó. Az első virága jóillatü, mind a kettőé szép lila, a kerti nyári violä&hoz (Malthiola annua L.) hason- lit, azert Euröpäban kerti viräg lett. De a Lunaria Tourn. Instit. p. 218, tab. 105. (LINNÉ, Genera pl. I. 1835, no. 534.) a közéletbe máskép is belé jät- szott. L'Osgnrus óta? Lunaridnak, holdvioldnak avagy holdvirágnak neve- zik, mert a gyümölcsének rekeszfala fehér és fénylik, mint a holdvilág; továbbá azért is, mert a magva veseforma, mintegy félhold-alaku. Gyümöl- esének selyemfényüen csillogó rekeszfalát, virágzatának elágazásával együtt, néhol száraz virágbokrétába vegyitik, fehér esillámlásával a bokrétát élén- kíti, (ezüstvirág, atlaszvirág). Judás ezustjének is nevezik, mert kivált a L. annua kerek rekeszfala ezüsthuszashoz, vagy akár az ezüstforinthoz hasonló.
A Lunaria Tourn. mint keresztesvirágü fü, a krueziferák családjában jó hosszü eséklyés, széles és lapos * gyümölcséről (siliculis carpophoro elon- gato sitis, valamint arról is kitűnik, hogy a magkötöje a rekeszfalhoz nó. Magva zászlós-szélü, kerekded vagy veseképü. Levele szívalakü, a hagyma- lapuéhoz (Alliaria Andrz.) hasonló.
! DungaNp, Index generum phanerogamorum p. 13.
2 Lunaria biennis MoEncH, Method. p. 261.
? Plantarum Hist. 1576. p. 174, Advers. p. 137. Elóbb gyakran Viola latifolia- nak nevezték (Doponazus, Florum et coron. Hist. 1568 p. 25, Stirp. hist. pempt. 1583. p. 161. DarkcHawrs, Histor. generalis plant. 1586. p. 805).
* BENKŐ JÓZSEF, MOLNÁR J. «Magyar Könyvhäza I. (1783). 394. 1. erről nevezi lapiezkás-fünek; Diöszegiek ebből kurtították a lapic-génusz-nevet (M. Füvészkónyv 376. lap).
88
A két faj európai elterjedésében egymással osztozkodik. Ejszakon a L. rediviva meglehetősen állandó, dél felé a L. annua váltja fel, de körül- belül hazánk szélességi vonalain a két faj egymással találkozik, a Herkules- fürdőnél csaknem vegyest nő. A szélességnek ezen a vonalain mind a L. annua, mind a L. rediviva fajbeli tagosulása megkezdődik.
A L. annua Nymax, ! Boissıer ? és WILLKOMM ? szerint csak Spanyol-, Franezia- és Olaszországban, hazánkban, Dalmatiában s innen a Balkán- félszigeten terem. Borssrer, a L. rediviva nélkül, Görögországból is említi ; ellenben SIBTHORP és SMITH a Floræ Grace Prodromus II. köt. 16. I. Görög- országból a L. redivivát jegyzi fel, a mi aligha valószínű, mert innen se NYMAN, se GRISEBACH,* se BoIssIER nem említi.
A Lunaria Graecdt Logeu., vagyis L. annudt L., a LINNÉT megelőző patres gyakran ismertetik és egyszerű vagy répás oyökerzettel le is rajzol- ják. A L. Graeca LoBEL. név a geografiai elterjedésnek megfelelő, mert voltaképen a Balkán-félsziget meg hazánk az igazi kétségtelen szülőföldje, másfelé, lehet még az olasz meg a spanyol félszigeten is, mint kerti virág, babonás és orvosi fű, sőt részben konyhakerti növény, a kultúrával terjedt szét, s egyideig L. Graeca nevét is megtartotta. A kultúra révén azonban gyakran és sok helyen el is vadult, néhol azt a látszatot kelti, hogy való- ságos vad növény, azért emlegetik Németországból is, de ott kétségtelenül elvadult.
A két holdviola földrajzi elterjedése meglehetős ismeretes. Ellenben az alakköre, valamint biologiai sajátsága is meglehetős kérdéses. Ezért óhaj- tok magam is némivel a kérdések megoldásához hozzájárulni, illetőleg a kérdések tisztázását megkezdeni bátorkodom.
A Lunaridkat újabb munka részletesebben nem fejtegeti. A systema- ticájokat legkimeritóbben Dz Canpozze Regni vegetabilis systema natu- rale-ja, a II. kot. (1821) 280—825. I. ismerteti. A Prodromus I. kot. (1824) 156—957. 1. ugyanez az eredmény, csak rövidebbre van szabva.
DE CawporrE közleménye szerint a Lunaridnak négy faját is gyanit- hatni, mert a BERGERET, Phytonomatotechnie III. (1784) 115. 1. ismertetett kopaszabb, keskenyebb-táskás L. alpina Bere., melynek a felsőbb levelei sem szívalakúak, hanem inkább nyélbe keskenyednek, vagy jó kialakult s földrajzilag is elkülönített faj a Pyrenæuson ; vagy az ez igazi typus, ha t. i. BERGERET, Desvaux " és DE CANDOLLE a keletibb, szélesebb táskás eltérést tekintették typus gyanánt.
DE Canpozze-nak másik Lunartája, a L. biennis var. Corcyraea DC.
1 Conspectus Fl. Europ. p. 50.
* Fl. Orient. I: p. 256.
® Fl. Hispan III. p. 829.
^ Spicilegium fl. Rumel. I. p. 269. 5 Journal bot. III. p. 174.
a A TE ERES
89
1. e. 1821. p. 283. minden esetre figyelemre méltó. DE Cannone ezt a növényt korfui magból nevelte. A táskája ovalis, csaknem egészen kerek. Nekem van Korfu (Corcyra) szigetéről L. annuá-m, mely a L. pachyrrhiza felé hűz, de jóval kisebb virágú, szára tetején szép sötétlila, sátorai fürtösen csopor- tosodnak ; a levelének visszája szürkésebb szinű, sűrű levélfogazata inkább a L. redivivaéra emlékeztet. Csak az a kár, hogy növényemnek még csak fiatal gyümölcse sem látható, hogy akár a DE Cawporrz leirásával, akár a L. pachyrrhizaéval összehasonlíthatnám. Igen csinos virág.
Kevésbbé tisztázott a L. annua gyökérzete és élettartama. Akár egy- nyaras-, akár kétnyaras-éltű lenne, egyszerű ágas gyôkérzetének kellene lenni. Igy írja le DE Canpoze i. h. 283.1. «radix simplex, fere fusiformis, crassa, verticaliter descendens, paucos ramulos demittens.» Ilyenformán, vagy rövidebben írják le mások is. Igy rajzolja a L. annuát, vagyis Viola lunarist, TABERNAEMONTANUS Kräuterbuchja (1687) II. köt. 696. 1., DALE- CHAMPS Historia generalis plantarum-a (1586) 805. 1. (Viola latifolia).
Ellenben Dopoxevs a Florum et Coronariarum odoratarumgue non- nullarum herbarum historia 1568., 25. L, továbbá ugyanő a Stirpium hi- storie pemptades 1583. 161. 1., valamint LoBELrus Plantarum Historia 1576, 174. 1., Lonicerus a Kreuterbuch 1577. CCLL l. Bester Hortus Eistetten- sis 1640. fol. 21. II. és Morison a Plantarum historia 1680, ser. 3 t. 9 első képén a Viola latifoliát, L. Graecá-t vagy Leucoium lunatumot apró répás gyökerekkel rajzolják. Erre vonatkozik a L. annudnak bulbonak, bolba- nak vagy bolbonak neve («a radicibus bulbosis»), a hogy az egynyaras hold- violät LINNÉ botanikns elődei gyakran nevezték.
Többen a Lunaria gyökerét vagy le sem írják, vagy az adott képen sem illusztrálják.! Feltűnően kivánatos lett volna a teljes gyökérzet a FI. Danica 1880. képén, a mely a L. annuát teljes nagyságában jól ábrázolja. Természetes, mivel LINNÉ előtt s LiNNÉ után ezt a növényt gyakran L. an- nuának nevezték, a gyökerében semmi nevezetesebb eltérőre nem gondol- tak, hogy azt még pontosan le is rajzolták volna.
Általában nevezetes az, hogy a Lunaria apró répáit LrxNÉ után egyik másik botanikus csaknem egész máig emlegeti, ? sőt triennisnek, azaz häromnyaras-eltünek is mondja, ? de sem a L. annua systematicai avagy
1 SCHKUHR, Botan. Handbuch II. (1808) p. 242, tab. 182. 2 LAMARCK et DE CANDOLLE, Fl. Franc. IV. (1805) p. 688 «sa racine est un
peu suberèuse au collet». — Nees, Genera plant. VII. no. 617. «radix ramosa, radices secundariæ filiformes vel elongato-tuberosæ.» 8 DE CANDOLLE |. c. p. 283. rarius triennis; — GaupiN Fl. Helv. IV. p. 239,
subinde triennis — 'TRATTINICK in RÖMER Archiv. II. (1799) p. 25. «radix nonnun- quam triennis, simplex fere fusiformis, crassa, verticaliter descendens, (eigentlich trun- cus) tandem paucos et breves ramos demittens». Morison i. h. II. köt. 246. 1. a Lu- naria annua var. albiflorát DC. Syst. veg. p. 282 szintén perennisnek mondja.
90
biologiai sajátságainak megvilägositäsära, sem a L. annudtól L. (Lun. biennis Moexca) eltérő faj alkotására fel nem használták. Már pedig vagy annak kell igaznak lenni, hogy a L. annua nem egyszerű, vékony ágas- gyökerű, vagy ha a L. annua L. avagy L. bienmis mégis ilyen : akkor az apró répás szürkébb és nyelesebb levelű többnyaras holdviolának más faj- nak kell lenni. Legfeltünóbb Borssrer, a ki a Fl. Orient. suppl. 1888. 48. I. a Lunaria biennishez hozzá fűzi «fibræ radicales inferne in tubera clavata sesquipolicaria sensim incrassate» ; de hogy más faj-e ez, vagy a L. biennis mindig ilyen, magyarázatlanul hagyja, pedig akár a herbariumi anyagot, akár a könyvtárat tekintve, alig lehetett másnak jobb alkalma e jelenség megfejtésére. Végre Scaur a L. bienmis alatt «radice filipendula perenni, siliculis elliptieis, utrinque obtusis» és «an L. bienni-rediviva Scaur» alapján b) ellipticät különböztetett meg.!
Hogy a Lunaria annua 1. biologiai magaviselete eddig meglehetős ismeretlen maradt, söt systematicai tulajdonsága, részben földrajzi elter- jedése is meglehetősen összekúszált ; kiváltképen maga LINNÉ az okozója, a ki az elődeitől (Ruprıus, BESLER, Morison) gyakran használt annua jelzö- vel különböztette meg a répás, s talán többnyári Lunaridt. Nem sokat segí- tett az sem, hogy Mogxce i. h. a L. annuát L. biennisre változtatta, mert a répás holdviolát az egynyaras vagy kétnyaras füvek magaviselete szerint itélték meg; holott répáiról való gyarapodásának és felmaradásának egészen másféle természetűnek kell lennie. Az is igazán említésre méltó, hogy LINNÉ előtt a répás holdviolát mint Lunaria Graecát vagy Viola latifoliát a bota- nika atyái (patres) gyakran lefestik és magyarázgatják; LINNÉ után ellen- ben gyakran egynyarasnak vagy kétnyarasnak mondják, répáiról s a róla való gyarapodásáról pedig hallgatnak. Minthogy pedig a répás Lunaria annua Li. véleményem szerint hihetőleg többnyaras, ha nem soknyaras is, azaz kettőnél több esztendőn át kihajt; a floristák e sajátságáért gyakran L. redivivának (feltámadó, kisarjadzó holdviola) vagy L. perennis-nek (GMELIN, FI. Badensis III. p. 48), azaz többnyaras természetűnek gondol- ták, s a L. annuát ezen az alapon megtévesztve a L. redivivával össze- zavarták.
Igy hazai példát említve, Lumnrrzer helyesen közli Modor erdeiból a a Lunaria annuát, mert a Flora Posoniensis 276. 1. «folia opposita», «petala rubra», «siliqua elliptica» határozottan a Lunaria annudra vonat- koznak, s Pozsony videken repäs L. annua L. v löban terem is. Megis ENDLICHER? a modori holdviolát, valószinűleg tóbbnyárisága nyomán, L. redivivának «helyesbítette», a mi LUMNITZER szava és véleményem sze- rint nem más, mint repäs L. annua (L. biennis Moenca). Később HEUFFEL
* Enumeratio plant. Transsilvan. p. 64. ? Flora Posoniensis p. 383.
91
Modor mellett a L. redivivat valóban találta. Lehet Swrrn! is tobbnyaras L. pachyrrhizát gondolt L. redivivának ; ellenben Morison perennis albi- flordja, lehet, hogy L. rediviva.
Bizonyos, hogy a hazai «L. annua» nem egy- vagy kétnyaras. Répái- nak szaporodásra kell hogy szolgáljanak, talán épen úgy, mint a burgonya gumói. Minek volna ez a kétségtelen tartalék-eleség-gyűjtő, ha tovább sza- porodásra, a tenyészeti ivadék táplálására való nem lenne?
AL. annudnak kétszíkü léttére adventiv gyökere van. Csírázásakor látni, hogy eredeti vékonyszálú gyökerei hamar elpusztulhatnak, fölötte azonban a szikalja (hypocotyledon) hosszúra megnyúlva, mintegy vékony tőke, vagyis taraczk a földben marad. Ez bocsátja felső oldalából a taraczk- nemű hajtásokat, a melyek mint virágzó szál a földszinére emelkednek. A rhizöma-nemü szikalja továbbá lefelé is bocsát hajtásokat, melyek sz6r- nemű, kurtább vagy hosszabb gyökérszálakat eresztenek, helyenként pedig különböző kis répákká vastagodnak, vagy feldagadnak. A répák hosszukásak, orsóalakúak, ellipszoidok stb., keresztben barnább forradások helyeit látni rajtok, melyeknek a középtájáról gyökérszál vagy gyökérszálacskák nőnek ki.
«Lunaria annud»-im Krassó-Szörény és Temesmegyékből, valamint az oláhországi Vaskaputól április és május hönapokböl valók. A forradások helyén a gyökérszálak táján rügyecskét még nem látok; de azt hiszem később fejlődik rajta és róla burgonya vagy földi mogyoró (Lathyrus tube- rosus) módjára szaporodik. Láttam példányt, a melynek hosszas répája viz- szintes helyzetben mintegy rhizomát ábrázolt és virágzó hajtást bocsátott. Ha tehát Lunariánk ilyen módon répáiról is szaporodik, akkor egy- vagy kétnyaras növény nem lehet, a nyugati vagy kerti L. annuától pedig külön- böző. A L. pachyrrhiza gyökérfeje tele van más esztendei levélmaradékkal, ez is többnyáriasságát bizonyítja. Lehet GAuDIN, TRATTINIOK és DE CANDOLLE Lunaria radice trienni-je is a L. pachyrrhizá-val egyező.
Hogy a répátlan, egyszerű ágas-gyökerű Lunaria annua L. a L. pachyr- rhizától különböző faj lehet, melyet idáig az utóbbival a kertben is össze- kevertek vagy jól nem distingváltak; az egyszerű gyökeres rajzokból s az egynyaras természetűnek ismertetett leírásokból is gyaníthatni. REICHEN- BACH? azt állítja, hogy van egynyaras alak,? de tökéletesen kerek a táskája, BORNMÜLLER JózsEF tanult kertész és Déli-Európa florájában járatos és sze- rencsés kutató pedig, hozzá intézett kérdésemre azt irja : hogy a L. annua kétnyaras és répás gyökérrel nem ismeri.
1 FI. Grec. Prodromus II. p. 16.
? Fl. Germ. excurs. II. 673.
3 Ujabban MURBEcK (Studien über Gentianen 1892) az egynyaras és kétnyaras Gentianákat, csekélyebb systematicai bélyegek alapján is, fajilag szétválasztja. Ezen az úton a biologiai sajátságuk is jobban kiderül.
92
Növenyünk már április közepén javában virít, virágzik egész mäjus- ban is. A L. annuát később virágzónak mondják. Lehet a Drábák módjára, a bibeszál hosszára nézve is különböznek, de ezzel még teljes eredményre nem juthattam. A bélyegek kutatása geografiai okból is érdemes és kivána- tos, mert Dél- Európának keleti és nyugati félszigetein termő, nagyon hasonló vagy egynek is tartott fajok, jól megvizsgálva, nem ritkán egymástól mégis elegendő módon különböznek (v. 6. var Italica).
Ezek után a Lunariákat analytieus módon összeállítjuk. Legtermé- szetszerűbb lenne biennes, napuligerae és rhizomatosae csoportokba fog- lalni; de mivel a L. Corcyraea meg a L. rediviva virága körülbelül egyenlő nagy, s a levélfogazat is egyezőbb ; s minthogy herbariumban gyakran gyó- kér nélkül vannak, ez összeállításban elsőnek a levél fogazatát veszem.
1. Foliorum dentes ereberrimi, flores minores . . . 2.
— « « pauciores, remotiores, flores maiores... 6.
2. Folia minora, flores intense violacei, stylus elongatus, fructus utrinque rotundatus ... L. Corcyræa (cfr. L. Italicam)
— Folia maiora, longius acuminata, mucronibus longis serrata, flores dilute violacei, styli abbreviati, fructus utrinque acutus... 3.
3. Silicule elongate, margines earum fere paralleli... 4.
nm « abbreviate, utrinque acuminate 5.
4. Folia subtus canescenti-hirtula, basi etiam superiora cordata. L. re- diviva.
— « superiora basi attenuata; planta fere glabra = L. alpina Berc.*
9. Folia subtus canescenti-hirtula = L. macropoda.
=a) Glabrae... glabrata.
6. Folia crebrius serrata, villosa=L. Italica (cfr. præterea L. Corcyraeam).
— « pubescentia aut glabriora, simpliciter, remote atque inæqualiter serrata... 7.
7. Radix simplex, ramosa ; folia superiora sessilia... 8.
— « napuligera filipendula ; folia superiora brevius petiolata... 9.
8. Silicula orbieularis = L. orbiculata (Somun).
— — a — elliptica — L. annua L.
9. « utrinque acuta = L. pachyrrhiza.
M « rotundata = L. elliptica (Soaur).
1. $. Biennes.
1. Lunaria annua L. Spec. pl. I. 1753, 653. (L. biennis Moznc# 1. c. 1794. p. 261 ; L. inodora Lam. Fl. Frane. II. p. 457, L. ovalis Stok. Bot. materia med. 3.. 1812. p. 441.) «primo vere sata annua» (Rchb. Fl. Germ.
* In montibus Arciburgiis (Kablik) et Janovitzensibus (Schott, in herb. Mus. Nat. Budapest.) occurrere videtur,
UT TW nn Ci,
93
excurs. 673), vulgo «radix biennis, fusiformis, simplex vel tandem ramosi- useula» (Gaud. 1. c.). Caulis strictus, rigide pilosus, ramosus, inferne oppo- site, superne alterne foliatus. Folia pallida vel subglaucescentia, hirtula aut plus-minus glabrata, cordiformia, acuminata, acumine integro, illis Alliariae Andrz. similiora, pleraque petiolata, superiora, sessilia, subsi- nuato-dentata, dentibus triangularibus remotiuseulis, aut remotis, inaequa- libus, muticis. Racemi axillares et terminales, arrecti-patentes, pilosi; flores inodori, purpureo-violacei, 9 cm. longi, limbo rotundo, circiter 1 cm. lato. Sepala nonnisi duo sub apice corniculata. Siliculis subrotundis aut late ellipticis, basi apiceque rotundatis, aut apice quasi truncatis, 30—45 mm. lg., 25 mm. lt., ssepe hexaspermis, seminibus approximatis, orbiculari-renifor- mibus, fere æquilongis ac latis, 6—8 mm. latis, alato-marginatis. Carpo- phorum demum siliculæ tertia parte brevius. Stylo stigmateque magis elon- gato ae in L. rediviva.
Subspontaneam inveni ad Ponsal supra Flumen. Tirolis: Monte dei Frati ad Tridentum (MORANDELL in herb. Havwarpn !)
Variat:
b) L. orbiculata (Scaur), Enum pl.Transsilv. 1866. p. 64.; L.Corcyraea annua» Rchb. Fl. Germ. excurs. p. 673, non DC. ; siliculis nummiformi- bus, orbiculatis.
Ex Helvetia (Orsieres, Bas Valais, leg. Wolf) vidi in herb. Bænitzi Europ. no 4048 (1881).
c) L. Italica Borb. magis villosa, precipue petioli, foliorum pagina in- ferior et inflorescentiæ axis; floribus in apice ramulorum plurimis corym- bosis, speciosis multiflora. Folia in exemplari Haynaldiano omnino alterna, subtus canescentia, sat crebre serrata, serraturis magis argutis, in inferiore parte magis fissis, aut fere biserratis, mucronulatis, superioribus breviter petiolatis.
A L. Corcyræa foliis alternis habitu magis ramoso, multifloro, flori- bus maioribus purpureo-violaceis ete. diversa.
Italia; in silvis ad Camaldoli iuxta Neapolim (Aprili 1859, Havwar» ; L. annua Ten. Syll. plant. vase. fl. Neap. p. 317).
d) albiflora DC. I. c. 282. rara, precipue in hortis oceurrens.
2.